Gépnarancs
So si, mi van ? Naj khanchi, nincs semmi – csak vésse észbe mindenki
Olvasom a magyar nyelv cigány jövevényszavairól szóló írást. Csodás és izgalmas rejtekhelyekre bukkan az ember, ha tanulmányozza a kunszentmártoni nyelvész tanár, Kakuk Mátyás dolgozatát. Manapság különös jelentőséggel bír, hogy megértsük, és egyben becsüljük is a cigányság kulturális értékeit, nem csak a zene és a tánc, az irodalom és a képzőművészet, de a nyelvészet területén is.
Aki rendszeresen használja anyanyelvét és jogosan, büszkeségtől dagadó mellel szórja szét választékos igyekezettel annak minden ragyogását, annak illik tudnia a magyarnak jövevényszavait is.
Ácsi baró séró
A hazai nyelvtudomány szűkmarkúan bánt e terület kutatásával, alig több mint tucatnyi szavunkat eredeztetett csak a cigány nyelvből. So si? Mi van? Kérdezhetném mindkét nyelven, amikor Kakuk tanár úr tudományos igényű dolgozatát olvasom. Ilyen gazdagok lennénk, hogy már erre sem vagyunk képesek? Vagy talán az előítéletesség már megfertőzte ezt a területet is?
A hóhányó, meg az uzsgyé mellett nem vagyunk képesek akár még száz tőlük származó szavunkat sem felkutatni? Mi lesz akkor az ácsi, bandzsa, baro, bazsevál, bizsu, buga, bula, burkol, buznyák, csávó, doszt, gógyi, kéró, prosztó, séró, zsozsó gyökeret vert szavainkkal, hogy csak egy párat említsek a cigány eredetűekből.
„Vizsgálódásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar nyelv cigány jövevényszavainak a száma jóval meghaladja a 200-at, ezek egyharmada kétségtelenül argó jellegű, a másik harmaduk tájnyelvi, a harmadik pedig – ismeretlen eredetű vagy hangutánzó, hangfestő szóként számon tartva – a magyar köznyelv színesebbé, hangulatosabbá, árnyaltabbá tételéhez járul hozzá.!”
/ Kakuk Mátyás: A magyar nyelv cigány jövevényszavainak vizsgálatáról/
Nagyobb nyilvánosságot a cigány értékeknek
So si? Mi van? Az van, hogy sokkal nagyobb nyilvánosságot kellene biztosítani manapság a cigányság értékeinek. A táncnak, melynek ritmus lüktetése szerintem egyedülálló a világon, melynek pezsdítő, lélekgyógyító hatása a többi romacsodaforrással együtt akár világörökség is lehetne. Mint a zene, az ének, vagy az irodalom és a képzőművészet.
Mert ki kell mondani egyértelműen, hogy a roma kultúra nemcsak szerves része a magyarnak, de annak egyik ékköve is! Mai világunkban, amikor a cigányság annyi veszélynek, siralmas állapotnak van kitéve külső tényezőktől bénítottan, önmarcangoló cselekedetekbe kényszerítve is kisebbségi létét, akkor különös jelentőséggel bír, hogy felemlegessük nap, mint nap, értékeit is!
So si? Hogy mi van? Hát ez van!
Emlékeztetni kell minden előítéletességet hordozó és azt ki is fejező hazánkfiát arra, hogy a romák is közülünk valók, velünk élő, haló társainkként szenvedői ennek a létnek. Ők is érző, hús vér emberként vannak közöttünk, másságukat hordozva is. De másságukban csak a negatív, nekünk nem tetsző vonásokat észrevenni és értékeik szemrevételezését elmulasztani, több mint bűn!
„Meg kell szerezni az eszközeinket – színház, múzeum, médiák, oktatási intézményeinken, művészetünkön keresztül ahhoz -, hogy magunkról jót, jobbat és igazabbat mondhassunk a többségnek, mint amit az tud, vagy tudni kíván rólunk, és ezáltal megváltoztathatjuk az egyik legalapvetőbb viszonyt, az előítéletességet a többség és a cigányság között.”
/Horváth Aladár-Zsigó Jenő/
Kötelességünk, hogy értékeiket számba vegyük és számon is tartsuk. Mindezek egyensúlyba tartására törekedve ki kell hát jelenteni ismét, hogy a cigányság amellett, hogy mint bármely más náció természetesen rendelkezik fogyatékosságokkal is, köztük súlyosakkal, de értékeinek nagysága, szépsége és ereje jóval felülmúlják azokat! Ezt kellene egyszer s mindenkorra észbe vésni mindenkinek!
