Szanyi Tibor: hogy mi legyen a következő hazugság, azt irgalmatlan sok pénzért sem vagyok hajlandó megmondani

Robbant a bombahír, hogy a Soros Györgyhöz fűződő alapítványok befejezik európai uniós működésüket, s a magyar származású amerikai milliárdos inkább a világ egyéb részeire összpontosítja a nyílt társadalom gondolatának népszerűsítését szolgáló jótékonysági műveleteit. Az indoklás része, hogy az EU-ban lényegében jól mennek a szabadság dolgai, szóval itt nincs több teendő.

A hír állítólag nem érte váratlanul a közvetlenül érintett szervezeteket,

bár nyilván más érzés szembesülni a ténnyel, mintsem csak a pletykák fölött aggódni. Nagy kérdés persze, hogy mi lesz például a Budapestről Bécsbe menekült Közép-Európai Egyetemmel (CEU), hiszen ennek a menekülésnek azért mégis csak volt valami oka, ami a legkevésbé sem a nyílt társadalom uniós térnyerését fémjelzi. Az EU-n belül eddig közkeletű vélekedés volt, hogy az itteni civil világot lényegében ketten támogatják, azaz “Brüsszel” és “Soros”, s állítólag ez utóbbi volt a nagyobb.

Annyi biztos, hogy rengeteg szervezet működése kerül most válaszút elé, s a potenciális hiánypótlóknak, jelesül az EU-s kormányoknak eléggé a közkasszákba kell nyúlniuk, ha a liberális mozgalmi igényeket ki akarják elégíteni.

Az is tény, hogy a nyílt társadalom gondolatát egyesek elég tudatosan összemossák az LMBTQ+ törekvésekkel, szóval elég sok bizarr megjegyzés is várható az alaphír mentén. Idehaza azonban ennél fontosabb, hogy a liberális sajtó és média egyes üdvöskéi most miből fognak erre-arra utazgatni, avagy bizonyos csatornák finanszírozása miként alakul? Például a Partizánnál most alighanem válságértekezletek sora indul el, de az sem kizárt, hogy a Rogán-féle propagandaműveknél ugyancsak felüti a fejét az aggodalom, hiszen a mumus távoztával egyre nehezebb lesz mindent Soros nyakába varrni.

Nyilván lesznek erre megoldások,

elvégre eddig is bőségesen hallhattunk elméleteket arról, hogy az EU iszlamizációját döntően Soros szítja a migráns-áradatok pénzelésével. A keresztény világban persze eddig sem kellett az ördögöt konkrétan felmutatni, elég volt annak falra festése, szóval a sátán hátrább lépése aligha jelenti a sokszor emlegetett veszedelem elmúltát.

Most vonatkoztassunk el attól, hogy a Fidesz teljes vezérkarát Soros György képeztette ki méregdrága külföldi elit-ösztöndíjak százaival, kiváltképp mert az orbáni Soros-ellenesség akár megtévesztés is lehet, vagyis a hálátlanságnak tűnő kommunikáció akár egy nagyobb terv részeként értelmezhető. Volt már ilyen, lévén a megboldogult Arthur J. Finkelstein – meleg zsidóként – ‘anno’ épp azt tanácsolta a Fidesznek, hogy bátran játszadozzanak a lájtos antiszemita és homofób kártyákkal!

Az összesküvés-elméleteken túl azonban tényleg előállhat egyféle űr,

amit ha Rogánék nem tudnak betölteni, akkor komoly bajba kerülhet a kormányzati kommunikációs kártyavár.

Soros, migránsok és Zelenszkij eddig relatíve jó tápot adtak a negatív kampányoknak, de 2024-ben, avagy 2026-ban ezek már aligha fognak bírni kellő töltettel.

Kell valami új, amire fel lehet fűzni a magyar nép indulatait, mert ha netán a Fidesz tolvajlásai kerülnek célkeresztbe, akkor abból még baj lehet.

Mészáros vadiúj yachtja már-már majdnem kiverte a biztosítékot, mert annak csak az egyszeri feltankolása 100 millió forintba kerül, ám mivel a magyarok többség ennyi pénzről álmodni sem mer, ezért a népi egyszerűségű Hell jegeskávé Mészárosné által a fedélzeten való meghitt kortyolgatása sikerrel hitette el a szavazóbázissal, hogy nincs itt semmiféle luxus, kérem szépen!

Másfelől az anyaság és a család iránti vágytól fűtött Tóth Gabi esete ugyancsak súrolta a problémák ládáját, mivel kiderült, hogy a hűséget simán felül tudják írni a fehérmájúságért felelős hormonok, de talán ez sem üt különösebb rést a kormányzati propaganda páncélján.

Soros távozása azonban más eset

Ez felér egy provokációval. Ez azt sugallja, hogy az EU-ban van annyi szabadságvágy, hogy azt még Orbán sem tudta kikezdeni, vagyis hát úgymond Bástya elvtárs nem számít. Igaz, különösebben eddig sem számított sokat, minthogy nincs olyan európai trend, amit a magyar Géniusz akár csak meg tudott volna karcolni.

A fiatalabb olvasók kedvéért említem, hogy az egykori sztálinista nemzetvezérek, ideértve Észak-Korea mai uralkodóját, nap mint nap hajtottak végre olyan hőstetteket, amikre még Jézus Krisztus is csettintett volna, aztán – lám! – mind megbuktak.

Orbán még hiszi, hogy a nemet váltó csecsemőktől kell megvédenie a magyar nemzetet, azonban a magyar nép nyomora egyre komolyabb feszültségeknek ágyaz meg.

Ingyen tanácsként

hadd hívjam fel a Rogán-művek figyelmét, hogy ideig-óráig még Soros távozásáról is le tudnak húzni egy bőrt, ami úgy hangzik, hogy a hős Orbán fényes győzelmet aratva kiűzte az EU-ból a megszégyenült Gyuribá’t! Hogy mi legyen a következő hazugság, azt viszont irgalmatlan sok pénzért sem vagyok hajlandó megmondani.

Kapcsolódó