Szanyi Tibor: nem az Európai Unió hazudott Orbánnak, hanem Orbán hazudik nekünk

Hadd kezdjem egy személyes mozzanattal! Akaratom ellenére 1973-ban lettem sorkatona, akkor még a Magyar Néphadsereg színeiben. Annyira feleslegesnek és komolytalannak tartottam a katonásdit, hogy nem kevés “sunnyogásom” révén egy hajnali riadó során századparancsnokom kiáltott a Varsói Szerződés szégyenének. Büszke voltam erre a szidalmazásra, hiszen a hidegháború idején sem gondoltam reális lehetőségnek semmiféle európai háborút.

Közel ötven év múltával most viszont bambán nézek ki a fejemből

Európa ugyanis a szó katonai, gazdasági és emberi értelmében hadban áll. Oroszországgal. Fogalmam sincs, hova vezet az ukrán-orosz frontról induló borzalom, de a jelenben igyekszem eligazodni.

Megjegyzem, a múltban sem egyszerű, de ott legalább úgy-ahogy tisztázottak a tények, vagy azok egy jó része. Nyilván a tények tálalása sem mindegy. Talán éppen ezért fogadom kételkedve a jelent magyarázó emberek sokszor nagyképű nyilatkozatait, akik irtózatosan tudni szokták, hogy ki mit rontott el, kinek mit kellene tennie, mintha bármely cselekedet összes mozgatórugóival, avagy azok valamennyi következményeivel teljességgel tisztában lennének.

Itt van rögtön a magyar miniszterelnök,

aki 26 másik uniós miniszterelnököt és több száz “nyugati” döntéshozót egyenesen hülyének mutat be, miközben ő maga kvázi helikopterként repked a magyar puszta felett.

Háborús inflációról, szankciós inflációról beszél a magyar fülekbe, holott a magyar szemek nagyon is láthatják, hogy mi zajlik.

Az európai energiaárak tényleg kilőttek, konkrétan már tavaly ilyenkor, amikor még élő ember nem számolt az Ukrajna elleni orosz támadással, vagy az azt követő szankciókkal. Erre jött a háború.

Azóta az európai energiaárak átlagban két-háromszorosukra nőttek, Magyarországon viszont tíz-hússzoros szorzókkal is találkozunk.

Sajnos torz ez a kép, mert a lakossági árak minálunk valóban alacsonyak maradtak, csak hát minden teher azokra a vállalkozásokra és intézményekre zúdul, amelyek a kiszolgálásunkra hivatottak. Munkahelyen, iskolában, üzletben, vagy bárhol máshol bátran fagyjunk meg, csak a lakásainkban legyen melegünk! Ez így biztos nem megy sokáig.

Persze nem is ebből áll a háború

Az ilyesmi csak amolyan mellékszál. A háború katonai része abból áll, hogy az európai kormányok nagy többsége fegyverek sokaságával látja el a megtámadott Ukrajnát, amely ország most sajátosan az EU védőbástyája. Hasonlóan, ahogy Magyarország az európai kereszténység évszázados védőbástyájának szokta láttatni magát. Ez a sors köszön vissza keleti szomszédunknál sajátos, 21. századi arccal, de a lényeg ugyanaz. Ahogy ‘anno’ a magyar királyok is kétségbeesetten kértek nyugati segítséget, úgy most Zelenszkij ukrán elnök követel több fegyvert. Mert hogy valamennyit már kapott, csak több kellene a győzelemhez. Nos, a magyar királyok is kaptak nyugati támogatást, csak hát nem eleget, illetve csak annyit, hogy a török nálunk rekedjen meg. Az oroszok viszont most egy darabig Ukrajnában látszanak megrekedni. A háború gazdasági része alapvetően a – kölcsönös – szankciókból áll.

Orbán Viktor logikáját szemlélve,

az általa elképzelt jövőben az oroszok olcsó gázt szállítanának Európába, annak fejében, hogy a Nyugat tálcán kínálja fel Zelenszkij fejét Putyinnak.

A magyar történelmi párhuzamot használva ez nagyjából úgy nézne ki, mintha a német-római császár a magyar királyságot dobta volna oda a török szultánnak azért, hogy olcsóbban juthasson török kelmékhez és fűszerekhez.

Itt egy kis kitérőt téve…. Folytatás a következő oldalon!