Szanyi Tibor: hajrá Mi!

Amikor egy padot szivárványosra festenek, az számomra ugyanolyan, mint a zöld-fehér, vagy a piros-fehér-zöld változat. Mindegyik esetben valamilyen eszme erőltetett jelképezésére gondolok, legyen az az LMBTQ+ rétegek, a Fradi, avagy a magyar nép büszkeségének öncélú kihangsúlyozása. Elfogadom, hogy vannak ilyenek, de azt nem gondolom, hogy az ezekkel kapcsolatos indulatok farvizén kellene a társadalmi életünket intézni.

Azt is elfogadom, hogy léteznek olyan emberek, akik az LMBTQ+ világhoz tartoznak

Az olvasókat emlékeztetem, hogy az L=leszbikus, az M=meleg, a B=biszexuális, a T=transznemű, a Q=queer/különös, a + pedig bárki mást jelent, aki az előbbiekhez nem sorolható, de elüt a hagyományosnak mondott nemiségtől. Megjegyzem, a T csoport tagjai a testük mesterséges (orvosi) átalakításával váltanak nemet, tehát a fejben eldőlő identitásukat mások segítségével érik el.

A különböző kultúrák eltérő módon állnak a kérdéshez, de az LMBTQ+ emberek részaránya olyan 5-10 százalékos lehet, függetlenül attól, hogy önazonosságukat nyíltan vállalhatják-e, vagy sem.

Ha akarom, kisebbség – ha akarom, akkor pedig jó sok ember. Nézőpont kérdése.

Amint az is változó, hogy az adott ország törvényei mit biztosítanak számukra, illetve mit nem, netán még büntetéssel is szembesülhetnek.

Baloldalról nézve

az emberi jogok valamennyi homo sapiens sapiens fajba tartozó lénynek járnak. Egységesen és igazságosan. A jogintézmények nagy része (pl. házasság) azonban eleve korlátos, ennél fogva komoly viták tárgyát képezi. A példánál maradva sok helyütt egy embernek csak egy házastársa lehet, illetve bizonyos kortól engedélyezett, továbbá léteznek ezzel kapcsolatban kemény vallási elvárások is, ráadásul történelmileg változó módon.

Akár abszurditásnak tűnhet, de a katolikus papok sem élvezhetik a házassági intézmény előnyeit, vagy hátrányait, mégsem tüntetnek.

Igaz, soraikban is megjelenik a nemiség, ráadásul többnyire a védekezésre képtelen, kiváltképp fiúgyermekek iránti érzéki vonzalom formájában. Jól látszik, hogy az emberi természet ereje bőséggel meghaladja az intézményi, jogi kereteket.

Napjainkban az LMBTQ+ érdekek képviselői tűnnek igazán hangosaknak,

például a különböző “pride”-ok révén. Budapesten éppen a mostani hétvégén van a 28. ilyen felvonulás. Számomra ez kicsit olyasmi, mint a fociultrák vonulása, vagy a fideszes békemenetek. Jó sokan és jó hangosan fejezik ki a hovatartozásukat, ami ugyancsak emberi jog. Ennek ellenére erős fenntartásaim vannak az üggyel kapcsolatban, bár a szívem a kisebbségek egyenlősége felé húz.

A felvonulások következmények. Jelzik, hogy valami nem stimmel. Kinek mi.

A szivárványosok (akár érintettek, akár velük szolidárisak) jogsérelmei sajnos gyakoriak, amely jelenségen viszont értelmes társadalmi párbeszéddel kellene változtatni. Egy pad azonban köztulajdon, amelynek kinézete valamilyen közmegegyezésre vezethető vissza. A padot ráadásul ücsörgésre helyezik ki, és általában nem adnak neki reklámhordozó szerepet. Sem szivárványosat, sem zöld-fehéret, sem piros-fehér-zöldet.

Ha valaki ilyesmit szeretne, az vegyen egyet, tegye ki a maga területére, avagy akár kérjen rá közösségi engedélyt, mint mondjuk a sörgyárak a sörfesztiválok alkalmával!

Szóval, legyen rend! Értelmes rend.

Kapcsolódó