Banánköztársaság
Szanyi Tibor: nyárvégi levél -politológusoknak Tóth Ádámról
Van másik! – hirdeti a független (noha több politikai szervezet által támogatott) Tóth Ádám az október 11-i, zempléni időközi választás kapcsán. Helyben elég jó a fogadtatása, hiszen két és fél nap alatt simán megugrotta az 500-as ajánlási szintet.
Rajta kívül az “aláírási” időszak jelen félidejében csak a fideszes ellenfél produkálta ugyanezt
A hat „legnagyobb kispárt” rasszista jelöltje ugyanakkor még kálváriát és Canossa-t jár, s kvázi ‘ultraliberális’ identitás-zavarában nem tudja eldönteni, hogy most végül is kinek a jelöltje, és ha – teoretikusan szólva – nyerne, akkor hová is kéne beülnie? Tóth Ádámon kívül más, független jelölt legfeljebb a láthatáron van. Róluk majd akkor lesz érdemes írni, ha becsekkolnak. De akkor nagyon is!
Nos, ezenközben Budapesten el-elcsattan egy-két bekiáltás – például TGM-től eléggé hangosan -, hogy t.i. kultur-közeg nem jelöl rasszistát, s ha mégis, úgy a tettesek igyák meg a levét!
Számomra azonban nagy tanulság a „legnagyobb kispártok” magatartása.
Elfogadják, hogy a rasszista jelöltjük valamiféle bocsánatot kért a képviselői gázsi oltárán, de azt is látják, hogy a csendes néptől nem kapott semmiféle feloldozást. Ezért hát igyekeznek a lehető legalacsonyabbra tekerni a hangerőgombot, legfeljebb kérdésekre válaszolva préselnek ki magukból valamiféle apológiát.
Igen, a „legnagyobb kispártok” megúszni, de minimum elhallgatni akarják a zempléni helyzetet. A budapesti ítészek gyakran úgy kezelnek egyes vidéki térségeket, mintha ott mindenki gumicsizmában és holtrészegen imbolyogna, miközben ott is van az ég-világon minden: gazdagság, szegénység, kultúra, bunkóság stb., ugyanúgy mint a fővárosban.
Ezen az ominózus zempléni időközin a helyiek egyszerűen „csak” képviselőt fognak választani,
miközben a távoli matadorok főként a fideszes kétharmad szimbolikus sorsán merengenek. A helyiek számára viszont alig-alig izgalmas ez a távoli, kétharmadról szóló mese, s akiket ez netán érdekelne, azok viszont pontosan tudják, hogy a kormánypártoknak legalább hat fős tartalékuk van az országgyűlési patkóban. Szóval, magasról tesznek a kétharmad hamis dialektikájára.
Számomra viszont egyszerre érthető és érthetetlen az, ahogy egyes lapok és az internet vonatkozó oldalai – kevés kivétellel – arról szólnak, mintha ez a küzdelem a nagy kormányzópárt és a „legnagyobb kispártok” közös jelöltjének harca lenne. A rögvalóság azonban az, hogy a térség 42 településén mindössze 5-ben van fideszes polgármester, de még a választókerületi központban, Tiszaújvárosban és a másik nagyobbacska városban, Szerencsen is lokálpatrióták szerezték meg az önkormányzatokat. S csak a nyomaték kedvéért említem, hogy a magyar Himnusz által megénekelt Tokajban, a NER egyik jelképes fellegvárában, a független polgármester ugyancsak elpüfölte a Fidesz jelöltjét.
Szóval, ha Budapestről olyan publicisztikák, vélemények érkeznek, hogy a független Tóth Ádám esélytelen, azzal kétségkívül lehet rontani az esélyeit
Ám, ha a fennkölt elemzők nem állnának meg az „orr-befogva” való füstölgésnél, hanem az esélyegyenlőség jegyében megnéznék, ki is ez a Tóth Ádám, mit is akar, miben is állapodott meg az Igen Szolidaritás nevű párttal és más szervezetekkel, továbbá még értékelnék is a nyilvánosság előtt, akkor talán más fordulatot vehetne a sokszor kilátástalannak elkönyvelt magyar jövő.
Szanyi Tibor, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alelnöke
Szerző
