Banánköztársaság
Szanyi Tibor: tessék – a katyvaszból – választani!
A minap egyik kedves kommentelőm öreg varjú károgásához hasonlította a Facebookon tett megjegyzéseimet. Annyiban igaza van, hogy egyelőre nem sikerült rajonganom a jelenleg folyó kampány egyik eleme iránt sem, az viszont jól jellemzi a helyzetet, hogy a közvéleménykutatások által előre vetített kép szerint a 21 magyar EP-képviselőből 18, vagy 19 “konzervatív” lesz. A maradék 2-3 a DK-ra jut, akik bár újabban szociáldemokratának mondják magukat, azért inkább a liberális közegben vitézkednek.
Szóval,
a baloldal labdába sem tud rúgni a mostani választásokon, leginkább azért, mert egy valóban baloldali, tehát kapitalizmuskritikus pártnak manapság fizikailag se lehet annyi pénze, hogy benevezzen egy hazai választási futamra, értékelhető erejű kampányra pedig végképp nem. Ennek ellenére Orbán Viktor gigászi küzdelmet folytat a “háborúpárti” baloldal ellen, nem igazán észlelve, hogy a baloldal európai szinten sem áll túl erősen. Az EP-ben például kb. 6 százalékos súlya van a The Left nevű frakciónak, amivel azért nehéz háborúba taszítani a világot.
Emlékeztetném a nyájas olvasót, hogy megirigyelve a kormányfő tetszés szerinti címkézéseit – a fogadalmam szerint – jelen kampány során egyszerűen csak nácinak nevezem mindazokat, akik lebaloldalizzák a liberális és jobbközép (ellenzéki) pártokat. Ez azonban nem kizárólagos, mert nácinak kívánom nevezni a náci pártokat is, amelyekből Magyarországon sajnos több van.
A Jobbik (Gyöngyösi), a Nép Pártján (Jakab), illeti a 2RK (Vona), továbbá a náluk népszerűbb, sőt, EP-esélyes Mi Hazánk (Toroczkai) náciságát itt és most nem kívánom különösebben indokolni, adtak ők ehhez elég muníciót. Szerintem Orbán se áll messze a náciságtól, hiszen álbalos populizmusa, továbbá a korporatív társadalomszervezési modellje tudományosan is alátámasztja ebbéli mibenlétét. Annyi azonban szóljon a kormányfő mentségére, hogy bár játszik a kártyákkal, de legalább nem antiszemita!
Számomra apró fénysugár a mélyből,
hogy Nagy Iván László, a HVG podcastere viszont olvassa a Városi Kurírt, ugyanis a minap kitért a múlt heti cikkemre, amelyben kétségtelenül jó messzire küldtem el azért a mutatványáért, amellyel ő is sikeresen felturbózta a baloldaliság körüli választási katyvaszt. Utóbb próbált valamiféle rend felé elmozdulni, de az általa felkért Ésik Sándor még nagyobb zűrzavart teremtett azzal a tulajdonképpen valós panorámával, hogy a különböző földrészeken mit is értenek baloldal alatt. Röviden azonban felhívom ügyvéd úr figyelmét, hogy Fico szlovák miniszterelnök merénylője is hiába vallja, hogy ő nem akarta megölni áldozatát, a bíróság mégis elég nagy bizonyossággal gyilkossági kísérlet miatt fogja elítélni, tehát halál mindegy, hogy ki milyen cifrákat gondol a baloldaliságról, attól annak még van egy tudományos definíció szerinti, világos jelentése, t.i. nemet mond a kapitalizmusra.
Minthogy a jelenlegi kampány üdvöskéje,
az egyenesen a NER-ből jövő Magyar Péter múltjával és jelenével egyaránt hűséges a kapitalizmushoz, továbbá még feleennyi idős korábban kötelet szánt Medgyessy Péter, meglehetősen baloldali miniszterelnök nyakába, ezért őt se nagyon “vádolhatjuk” semmiféle baloldalisággal, bár Orbán őt is oda sorolja (noha MP a nagy munkásköltő és effektív kommunista, a budapesti József Attila születési helyét látványos tudatlansággal Szegedre tette). A Tisza Párt tényleges vezetője ugyan kevés támpontot ad bármilyen konkrétabb nézetei tekintetében, azért sokat elárul, hogy nemrég egy kisebb tömeget vezényelt egy cukrászdai affér elrendezése végett a szóban forgó tulajdonos ellen, bár a kirakatot (egyelőre) nem verték be. Tudom, ennyivel még senkit nem lehet teljes értékű nácinak nevezni, azonban a hozzá csapódó tömegek viselkedése már inkább indikatív.
Beszédes, hogy Pulai András közvéleménykutató a héten azzal magyarázta a Momentum szorult helyzetét, hogy szavazói bázisának egy része a Tiszába ment át, ami azért nem lehetetlen, mert ‘anno’ a Momentumba a Jobbikból érkezett. Abból a Jobbikból, amit eredendően a rossz emlékű MIÉP táplált fel, s amelynek vezetője Csurka István addig meneteltetett hetente százezreket a Hősök terén, mígnem kiszorult a Magyar Országgyűlésből. Remélem, a Tisza majd be sem jut.
Annyiban is hadd legyek részrehajló,
hogy megjegyezzem, a Tisza áradása eddig még soha nem hozott semmi jót, ellenben elég sokat rombolt, amiről Petőfi így emlékezett meg: “… mint őrült, ki lepte láncát … ! Szóval, azt kérem a szavazópolgároktól, hogy a Tiszára semmiképp ne szavazzanak, viszont ha jó szívvel a többiek sorából sem tudnának alkalmas pártot megjelölni, akkor egyszerűen írják rá a szavazólapra, hogy ISZOMM! Előre is köszönöm.
Szerző
