Banánköztársaság
Szanyi Tibor: választási útmutató
A demokratikus választásokra sem jellemző, hogy okos döntések születnének, mindössze az bennük a megnyugtató, hogy demokratikusan születnek, azaz pont olyan hülye eredmények keletkeznek, amelyben hülyék mi magunk, választópolgárok vagyunk.
Választópolgárként most önkritikusan bevallom, hogy igen ritkán szavaztam okosan
Hol valamiféle párthűség, hol önös számítás, hol pedig sajátos tudatlanság húzatta velem az ikszeket, jóllehet mindig nagyon hittem benne, hogy igazam van. Szavaztam én már Gyurcsányra, magamra, sőt, Demszkyre is, bár jobban tettem volna, ha annak idején Tarlóst választom. Szerintem így van ezzel minden ember, azaz nagyon meg tudja érvelni a szavazatait, azonban az összes érv porrá zúzható a tényleges ellenérvekkel.
Június 9-én jó sok szavazólapon kell valakik mellé állnunk
Budapestiként és újlipótvárosiként nagy gondom nincs a XIII. kerület polgármestere esetében. Minden normális embernek tuti fix Tóth József. A főpolgármester dolgában sincs komoly problémám, mert hát ugye a mindent másra kenő, tehetetlen, nyafogó életművészből, Karácsonyból elegem van, a Fidesz jelöltjére, Szentkirályi Alexandrára – ugye – elvből nem szavazok, a náci Grundtner András pedig szóba se jöhet, tehát maradványelven marad a számomra kissé szociopatának tűnő Vitézy Dávid, akinek viszont van valamiféle elképzelése a fővárosról.
A személyes vélekedésemet az is befolyásolja, hogy tisztában vagyok a főpolgármesteri intézmény történelmi kialakulásával, azaz egy olyan személy kerestetik, aki alkalmas interfész tud lenni a mindenkori kormány, illetve a főváros nagykutyái között.
Vitézy erre nagyon is alkalmas, hiszen ismer mindenkit, s az őt jelölő pszeudo-párt, az LMP főokoskája közvetítésével jól be van ágyazva a hatalomhoz, hiszen titkos védnöke egyenesen Ungár Péter anyukája, Schmidt Mária, aki pont olyan bejáratos Orbán Viktorhoz, mint ‘anno’ Apró Piroska volt Horn Gyulához. Minthogy a következő főpolgármesternek a közgyűlés várható összetétele folytán az égen-földön semmilyen valós kompetenciája nem lesz, díszpintynek tök jó lehet Vitézy. Hogy mégis szebb legyen a napom, a fővárosi listán a kedvenc mozgalmam, a civil Magyar Szolidaritás Mozgalom listájára fogok szavazni.
Nagy bajban vagyok viszont az EP-választás tekintetében
Itt nyilván az ISZOMM-ra kéne szavaznom, csak hát az a bökkenő, hogy Magyarország kvázi egyedüli közösségi, azaz baloldali pártjaként nem indultunk el a választásokon. Ennek profán oka, hogy nem volt 50 millió forintunk becsekkolni, meg további 100 milliónk sem a kampányra. Áthidaló megoldásként alighanem jó nagy betűkkel ráírom a szavazólapra, hogy ISZOMM, s bár így látszólag értelmetlenné válik a szavazatom, de vigasztal, hogy hajszál pontosan így fog járni az összes szavazó, aki az LMP-re, a Momentumra és a többi kisebb pártra voksol. Eredendően sajnálkoztam, hogy az ISZOMM nem tudott benevezni, ma már viszont áldom a sorsunkat, hogy egy vasat sem hajítottunk ki az ablakon a nem létező pénzünkből, ezzel szemben az összes többi “ellenzéki” párt a gatyáját is rááldozza a várhatóan pocsék eredményeire. Azt, hogy a Tisza honnan rittyentett a bulijára pár száz millió forintot, azt egyelőre homály fedi, bár szerintem a Fidesz is és ők is tudják.
A realitások szintjén négy párt nyerhet mandátumot,
azaz
- a Fidesz,
- a Tisza,
- a Mi Hazánk, továbbá
- a DK+kiscsirkéi.
A Fidesz-KDNP várhatóan ugyanúgy megtartja erejét, mint ahogy azt az összes kampányhajrában el szokta intézni, azaz nagy valószínűséggel marad 14 képviselője. Attól tartok, hogy a nácik, vagyis a Mi Hazánk sajnos begyűjt két mandátumot, s talán a DK+kiscsirkék is ugyanennyit. A maradék három helyet alighanem a “ti hazátok” kategóriába tartozó Tisza szerezheti meg, sőt, ha tévedek, akkor esetleg többet is az előző három valamelyikének a rovására.
Ez megint egy olyan választásnak ígérkezik, ahol leginkább a Fidesz lesz boldog (neki 11 mandátum, azaz a többség felett már minden háváj), viszont az összes többi párt keserű szájízzel fog zárni, hiszen kicsit sem fog annyit nyerni, mint amennyit szeretett volna.
Akárhogy is nézem,
a 21 magyar mandátumból 19-et a nacionalista jobboldal lesz képes megszerezni, a centrista DK+kiscsirkéi mindössze kettőt (max. hármat), a baloldal pedig konkrétan sehol semennyit. Egy régi jó barátom ezt úgy szokta tréfásan összegezni, hogy “náci és egyben vidéki ország vagyunk, kérem!”.
Tegnap meghallgattam a HVG jópofizó podcastját,
amelyben az angol zsargon-ismeretével kevélykedő Nagy Iván László “újságíró” és a valamivel értelmesebb Ésik Sándor nagyképűsködött az EP-választási “vita” kapcsán, keményen kiosztva az összes szereplőt. A tőlem megszokott módon egy sor megállapításukkal simán egyet is értettem, ám kis híján kinyílt a zsebemben a vasvilla, amikor azon kezdek el lamentálni, hogy miközben minden közvéleménykutatás masszív, akár 40+ százalék körüli baloldali szavazótábort mutat, ehhez képest a tényleges választásoknál ennek nyoma sincs. Ésik Sándor már-már majdnem kibökte a frankót, de aztán hagyta, hogy beszélgető partnerének idiotizmusa érvényesüljön, aki felmondta a Fidesz-mantrát, miszerint mindenki, aki nem orbánista, az baloldali. Erősen feltételezem, hogy ha az lenne a feladat, hogy egy átlagos magyar értelmiségi definiálja a baloldalt, akkor elég jó találati aránnyal fog olyanokat mondani, hogy az egyenlőségért és az igazságért, valamint az elnyomottakért küzdő ideológia. Ennek ellenére és mit sem törődve azzal, hogy ilyen párt a magyar parlamentben nincs, mégis simán lebaloldalizzák a nem-náci és nem-fideszes polgári pártokat, amelyeknek valójában csak annyi közük van a felsorolt elvekhez, illetve a baloldalisághoz, hogy bambán nem tiltakoznak ellene.
Nos, alapvetően ezt a tudati havariát vélem a várhatóan csúfos vereségük egyik döntő okának, azaz nagy liberális mivoltukban soha nem tudták rendesen megfogalmazni önmagukat. Hablaty volt bőven, miközben még a jobboldaliakhoz képest is erősebben éltették a karvalytőkét és a vadkapitalizmust, majd maguk elég rángattak pár hajléktalant, s ezzel úgymond kifejezték a nem-létező, de sunyin eltűrt baloldaliságukat.
Ebbe a katyvaszba küldte be a Fidesz a látszólagos disszidensét, a világ-életében NER-lovagkodó Magyar Pétert, aki tényleg káprázatos szemfényvesztőként forgatja a szavakat, s gyűjti egybe a csalódott “ellenzékieket”, akik egyébként az elmúlt 15 évben ugyanúgy bedőltek az eddigi idoljaik zavaros hülyeségeinek, mint most Magyar Péter hasonló műveleteinek.
Cui prodest? Kinek az érdeke? Ez az évezredek óta és most is létező világos kérdés kap választ jövő vasárnap. Komoly valószínűséggel megjósolhatjuk, hogy minden a Fidesz érdekei szerint zajlik. És mindez tényleg csak pénz kérdése, ha már “polgári” demokráciát emlegetünk.
Éljen Európa!
Szerző
