Kultúra
Székely Csaba: Magyarország kormánya nem keresztény, legfennebb NEResztény
Székely Csaba erdélyi magyar író, drámaíró, 2013-tól szabadfoglalkozású író. A közelmúltban immár második alkalommal adták át a Rózsavölgyi Szalonban a Kortárs Magyar Dráma-díjat, amelyet Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg, Örkény István özvegye alapított.
A szakmai zsűri fődíját Székely Csaba, Marosvásárhelyen élő író kapta a 10 című darabjáért, amelyet a Radnóti Színház játszik nagy sikerrel. A díjazottal a 168 óra készített interjút. Ebből szemlézzük a hazai közéletre vonatkozó, általunk fontosnak tartott részeket.
…egyik elmélet sem tetszik…
A drámaíró elmondta, ma a vallási, hitbeli kérdésekkel valahogy úgy van, mint a politikai ideológiákkal: egyik elmélet sem tetszik neki igazán. Nem ateista, mert valószínűbbnek tartja, hogy egy tervezés eredményei vagyunk, mint azt, hogy az aminosavak és hormonok bonyolult tevékenysége csak úgy magától kialakult:
„De a hívő emberek istenképe távol áll tőlem, és szétvakarom magam, ha végig kell ülnöm egy istentiszteletet. Viszont szeretek templomban lenni, csodálni a katolikus székesegyházak magasztosságát, a rájuk fordított művészeti energiákat. Szeretem a protestáns templomok puritánságát, az ortodox templomok illatát. És néha át tudom érezni a transzcendenciát. Például ha forró nyári délután egy hűvös templomban, hatalmas, régi orgonán megszólal Bach fúgája. Olyankor úgy érzem: igen, most közel kerültem valamihez.”
Nem az a baj….
Nem azt tartja bajnak, ha valaki nem tudja betartani a tízparancsolatot, hanem ha szándékosan árt másoknak. Vagy ha képtelen visszafogni magát, hogy ne ártson. Azt gondolja, sokkal fontosabb jó embernek, mint jó hívőnek lenni:
„Mindegy, hogy valaki vallásos meggyőződésből cselekszi a jót, vagy belső parancs hatására. A második világháború idején albán muszlimok rengeteg zsidót mentettek meg, mert a vallásuk erre tanította őket. Oskar Schindler, a híres zsidómentő viszont ateista volt. A végeredmény szempontjából lényegtelen, hogy miben hittek. „
NEResztény
Szóba került, hogy a kereszténység nálunk kormányzati, politikai identitás is. Kitért arra is, mennyire keresztényi a jelenlegi hatalom:
„Magyarország kormánya nem keresztény, legfennebb NEResztény. Ez egy eretnek vallási irányzat, nevezik orbánizmusnak is, amely sikeresen integrált olyan rendszereket, mint a feudalizmus és a fasizmus. A „Ne lopj!” parancsolatot például kiegészítették azzal: „Hanem változtasd a közpénzt magánvagyonná!” Azzal az intéssel pedig sehol sem találkozunk náluk, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Szeretet? Hiszen nem csinálnak titkot belőle, hogy utálják a melegeket, a zöldeket, a muszlimokat, az européereket, a független színházakat, a tudósokat, a pápát és Harry Pottert. Valószínűleg már készítik is elő, hogy melyik a következő csoport, akiket utálni kell.”
„Nem érzem magam feketelistásnak, viszont az vagyok…”
Kiemelte, a rendszer számára nem szimpatikus, sosem fogják vállon veregetni, viszont a szakmának az a része, amelyik bírja, amit csinál, időnként honorálja is szakmai elismerésekkel :
„Nem érzem magam feketelistásnak, viszont az vagyok. Konkrétan tudom, hogy nem szerepelhetek a közmédiában, le vagyok tiltva. Aztán: konkrétan tudok olyan színházról, ahol csak akkor mutatnának be tőlem valamit, ha álnéven írom, és megőrzöm az inkognitóm. És hadd említsem meg itt is, hogy voltam olyan filmes projektben, ahonnan azonnal kidobtak, miután a kultúra félnótás házmestere idézett a Magyar Időkben egyik interjúmból egy Orbán Viktorra vonatkozó részt.”
„Vállalhatatlan a NER-kultúrpolitika…”
Számára a NER kultúrpolitikája vállalhatatlan. Ebben a rendszerben olyan szinten sérült a szabadság és az emberség, hogy már nem hatnak meg az olyan pozitív kezdeményezések, hogy támogassunk írókat:
„Gondoljunk csak bele: egyes írókat és költőket letiltanak, kitámadnak, kirúgatnak, másokat pedig támogatnak? Akkor van egy csúnya kultúrpolitika meg egy emberarcú? Nincs, ez egy és ugyanaz. És ez a kultúrpolitika része a nagy fasisztoid gépezetnek, a NER- nek. Úgyhogy én csak azt tudom mondani nekik: srácok, ti összevissza hazudoztatok filozófusokról, civilszervezetekről, színházi emberekről, írókról, a CEU-ról – utóbbit el is üldöztétek. Állandóan vegzáljátok azokat, akikre büszkének kéne lennetek. Úgyhogy jobb, ha ki sem ejtitek a szátokon azt a szót, hogy kultúra. „
Rossz emlékek….
Hangsúlyozta, a magyarul író, de nem magyar írók emlegetése rossz történelmi emlékeket idéz fel. Legutóbb, amikor divatos volt ilyeneket mondani, agyonverték Szerb Antalt és tarkón lőtték Radnótit:
„A NER egy félfeudális rendszer, és a kulturális élet is ennek megfelelően alakul: hűbéri viszonyok kiépítése, újfajta függőségek létrehozása, amelyek mind hozzájárulnak a hatalom erősítéséhez. A birodalmi logika szerint nincs olyan, hogy a hatalom csúcspontja. Amikor már minden be lett kebelezve, akkor is tovább kell terjeszkedni, még nagyobb hatalmat szerezni, még erősebbnek lenni, mert ha megállnának, széthullana a birodalom.”
Szerző
