Szökik a kedvenc!

Különösen az örökbefogadott kutyáknál fordul elő, hogy hiába érzik jól magukat az új gazdinál, megszöknek. Vagy azért, mert unatkoznak és még nincs megfelelő kötődésük a családhoz, vagy úgy gondolják, nem elég erős a falkavezér, aki biztosítaná számukra a túlélést, vagy túlzottan ragaszkodnak hozzá.

A dicséret sokat segít

Ami a túlzott ragaszkodást illeti, itt arról van szó, hogy a kutyus nagyon fél, hogy elhagyjuk, ezért minden áron utánunk akar menni. Meg kell mutatni neki, hogy mindig visszajövünk hozzá. Menjünk el eleinte csak nagyon rövid időre, majd ha szépen viselkedett, visszajövetelkor nagyon dicsérjük meg. A távollét idejét pedig mindig toljuk egyre kijjebb. Néhány hét alatt szinte minden kutya megérti, hogy mit várunk el tőle. Ennek ellenére, előfordul, hogy ha például egy rövid időre kikötjük a közért elé, bizony végigugatja a várakozást. Ezt el kell fogadni, mert bizonyos fokú félelem sajnos marad bennük.

Nem szabad bántani!

Ha a kutya unalomból szökik, akkor több elfoglaltságot kell számára kínálni, jobban le kell fárasztani, akár több sétával, kirándulással, kutyaiskolába vagy kutyás társaságba járással. A kutya nemcsak a fizikai, hanem a szellemi lefárasztást is igényli. Tanítani kell neki új dolgokat. Ha sokat vagyunk távol, adjunk neki rágócsontot, vagy olyan labdát (lehet kapni), amibe étel tehető és a labda forgatásával tud csak a falatokhoz hozzájutni.

Menhelyi kutyáknál előfordulhat, hogy a kötődés még nem elég erős. Ezt növelhetjük, ha az első hetekben a napi élelmet különböző feladatok elvégzéséért kis adagokban tőlünk, a kezünkből kapja meg.

Ha nincs rendben a falkasorrend, érdemes felkeresni egy szakembert vagy ellátogatni egy jó kutyaiskolába, ahol megfelelő tanácsokkal és útmutatásokkal tudnak minket segíteni.

Mindhárom esetre igaz, hogy ha nem érjük tetten kedvencünket szökés közben, hanem már csak az utcán találkozunk vele, ne bántsuk! Ekkor már csak azt büntetjük meg, hogy örömmel fut hozzánk, és ha ezért kikap, legközelebb oda sem jön.

Édes a bosszú

Gyakran előfordul, hogy kutyus kezdetben bosszút áll, ha egyedül hagyják. Mindig csinál valamit, amiről tudja, hogy nem szabad. Idő kell neki ahhoz, hogy elhiggye, nem marad magára. Az én Bonifácom soha nem akart följönni az ágyra. Ám az első hetekben minden alkalommal ágyat kellett húznom, ha elmentem hazulról. A kis menhelyi ugyanis úgy állt bosszút, hogy lepisilte az ágyneműt. Persze tudta, hogy rosszat tett, és ezt jelezte is azzal, hogy behúzott farokkal elbújt egy sarokban. Pontosan tisztában volt vele, miért is szidtam le. Néhány ilyen alkalmat követő dorgálás után már nem „bűnözött”. S ezért jutalom járt. Hazatérés után mindig adtam neki jutalomfalatot. Ebből aztán a mai napig tartó rendszer lett, afféle szertartássá vált: ha jó voltam, amikor megérkezik a gazdi, jár a jutalom. És ez már 14 éve így működik…