Franciaországban nő a feszültség – helyszíni tudósítás 2.

Az elmúlt hét nem hozott megnyugvást a társadalmi feszültségekre Franciaországban, ellenkezőleg, újabbakkal toldta meg a már meglévőket. Folytatódnak a sztrájkok, a tiltakozások.

Párizsban

A Paris 1. egyetem elnöke április 17-ikén a sajtóban tiltakozott egyetemének Tolbiac fakultásán, a Commune libre de Tolbiac-on (magyarul: Tolbiac szabad kommünje) történtek miatt, és a belügyminiszterhez fordult segítségért a március közepe óta nem csak sztrájkoló, hanem az egész fakultást elfoglaló diákok kiürítéséhez. Az elnök, mint nyilatkozta, nem látta, csak hallott a Tolbiac-on folyó randalírozásokról, sex-partikról, piszokról, rombolásról stb., amire a diákok meghívták az elnököt, kérték, hogy az adminisztráció magaslatáról jöjjön le hozzájuk, látogassa meg őket és saját szemével győződjön meg, hogy mivel töltik idejüket az egyetemen. Az elnök tiltakozásának napján három nagy előadóteremben 11 és 19 óra között tizenegy meghívott egyetemi oktató tartott előadást telt házzal, emellett egy műhelyt és egy közgyűlést szerveztek a diákok. A tweet-en terjesztett napi programból csak néhány előadás címét idézem: „Mire szolgál a történelem?”, „Művészet és politika a reneszánsz korában”, „Szabadság, egyenlőség, egyetem”, „A magánélet felügyelete: a tét és a védekezés eszközeinek ismerete”, „Részvételi demokrácia”.

A Belügyminiszter (a Szocialista párt tagja, Lyon volt polgármestere, a Területigazgatás volt elnöke, volt szenátor) végrehajtotta az egyetem elnökének kérését: április 20-ikán hajnalban a kivezényelt rendőrség erőszakkal kiürítette az egyetemet. Az akció során három diákot súlyos sebesüléssel, kettőt koponya sérüléssel, egyet eszmélet-vesztéssel kellett kórházba szállítani, többeket vállficamodással, ujjtöréssel kellett orvoshoz vinni. A hír hallatára a kiürített diákokkal szolidáris mintegy kétszáz diák a lezárt egyetem előtt úgy határozott, hogy az aznapra meghirdetett programokat az utcán fogják megtartani.

A mainstream sajtó termékei rövid-hírekben túdósítottak az eseményről, kevés hangot kaptak azok, akik a diákmozgalmat kiváltó okot, a gimnáziumi és egyetemi reformot elemezték. A Média internet-TV interjúvolta meg a sokk alatt lévő dákokat és hívott meg a Tolbiac-ról két egyetemi oktatót. Mindannyian a diákok és az oktatók helyzetének, munkafeltételeinek, az esélyegyenlőségnek fokozatos és súlyos romlását látták a parlament által frissen megszavazott reformban. Mindketten támogatták a diákokat, a tanárok és diákok összehangolt mozgalmától várta a reform visszavonását.

Az országban 33 egyetem sztrájkol

A hétvégén Saint Denis-ben a Paris 8 egyetemen ültek össze a sztrájkolók küldöttei, és nyilatkozatban megerősítették szándékukat, hogy folytatják a harcot az egyetemi reform ellen, „Macron kormánya ellen, amely ránk erőszakolja a társadalmi szelekciót”. A Paris 8-en nagyrészt szegény környezetből jövő diákok tanulnak, szereznek diplomát így jelképe azoknak az egyetemeknek, ahol a diákok saját – fehér vagy színes – bőrükön fogják érezni az új törvényben lehetővé tett társadalmi megkülönböztetést. Ez az egyetem jelképes azért is, mert három hónapja menekülteket fogad be. „Szolidárisak vagyunk a menekültekkel, és mindazokkal, akiktől Franciaország megtagadja a személyi igazolványt. Nemcsak a diákok szelektálását utasítjuk vissza, hanem a migránsokét is” – olvashatjuk a nyilatkozatban.

Ez az utolsó mondat utalás egy a menekülteket érintő törvény reformjára, amelyet ugyancsak a múlt héten szavazott meg a parlament. Az új törvény megszigorítja a menekültek jogi helyzetét, Franciaországba való befogadásuk feltételeit. Ellene humanitárius civil szervezetek és ügyvédek ezrei tiltakoztak a parlamenti szavazást megelőzően, most pedig követelik a törvény visszavonását.

A vasutasok továbbra is sztrájkolnak

Az április 19-ikére meghirdetett országos sztrájkok és tüntetések már napokkal előbb lázban tartottak Macron ellenzékét. Nem csak a mozgósítást meghirdető CGT vezetését és a helyi munkahelyi alapszervezetek tagjait, hanem mindazokat – a SUD-Solidaire szakszervezetet, a sztrájkoló diákokat, baloldali pártokat, mozgalmakat, civil szervezeteket -, akik csatlakozva a CGT felhívásához, azt remélik, hogy a kormány sokk-stratégiájával szemben a különböző területeken más-más okkal-céllal kialakult tiltakozásokat közös mederbe lehet terelni, hogy a kormány a szokásos taktikával ne tudja őket más-más részengedménnyel leszerelni. A mozgósítás eredménye: csütörtökön az ország mintegy 130 nagy, közép és kisvárosában mintegy 300.000 vasutas, vasmunkás, állami alkalmazott, diák, egyetemi oktató, ápolónő, idősotthonok gondozója, a gáz és a villanyszolgáltatás alkalmazottja sztrájkolt és tüntetett együtt.

Emmanuel Macron továbbra is intenziv média-kampányt folytat

Az érdekesség ebben a megállás nélküli, egyszemélyes, minden fronton való jelenlétben az, hogy a várakozásokkal szemben sehol sem mond lényegesen újat, elkerüli a feltett kérdések megválaszolását. Ez a szokatlan jelenség foglalkoztatja az elemzőket, politológusokat. Egy közvéleménykutató intézet vezetőjének kettős hipotézise: Macron vagy fél attól, hogy a megbolydult társadalmi, politikai helyzet tovább romlik, és a médiákban puszta jelenlétével próbál a helyzet uraként szerepelni, vagy ellenkezőleg, meggyőződése, hogy győztesen fog kikerülni a jelenlegi konfliktusokból és a médiákat arra használja már most, hogy ezt a győzelmet segítségükkel kapitalizálja, személyes helytállásának könyvelje el a közvélemény.

Egy másik jelenség is meglepi a politológusokat, az, hogy noha a kormány népszerűsége meglehetősen meggyengült – a lakosság 60%-a ellenzi a kormány és a menedzser-elnök egy éves munkáját, reformjait, igazgatási módszereit -, mindössze 40% támogatja a jelenlegi társadalmi mozgalmak törekvéseit. Ez az alacsony arány változhat, feltételezik, főleg ha a mozgalmaknak sikerül összefogniuk, blokkot alkotniuk a kormány politikájával szemben, elérniük, hogy Macront azok visszavonására kényszerítse. Ellenkező esetben a Thatcher-séma valósulhat meg, konkrétan, ha a vasutasok több hónapra tervezett sztrájkja elbukik, nem éri el célját, az Állami Vasút privatizálását előkészítő reform visszavonását, akkor hosszú időre minden hasonló mozgalom sikere lehetetlenné válik.

Május 1. és május 5. a két következő dátum, amelytől sokat várnak a mozgalmak közötti kohézió kialakításán dolgozó országos és helyi szakszervezeti vezetők, baloldali képviselők, civil szervezetek és értelmiségiek.

11 ezer könnygázgránát

A Nantes melletti repülőtéren kialakult ZAD lakói elleni katonai offenziváról* a múlt héten szó esett. E héten a ZAD-on összegyűjtött katonák által használt és a nantes-i prefektus előtt kiállított 11.000 könnygázgránát képe bejárta és elrémisztette az országot. A Lá-bas si j’y suis internet rádio a következő egyenleget közölte az offenziváról április 23-ikán: „Tíz nap alatt 11.000 könnygázgránátra, 2.500 katonára, drónokra, páncélkocsikra, 300.000 eurora, 272 sebesültre, közülük tíz súlyos sérültre, 29 lerombolt lakóhelyre volt szükség ahhoz, hogy Macron és barátai felfedezzék, a verés a legbiztosabb eszköz az ellenállás radikális megerősítésére. A ZAD valójában az eszmék háborúja, az egyéni verseny erényeit hirdető világ háborúja a kollektív ellen.” A megszálló katonai egység vezetője azt nyilatkozta, hogy addig nem távoznak, amíg nem szállítják el a lerombolt házak maradványait, nem teszik „szabaddá” az utakat, és nem akadályozzák meg a visszaköltözés kísérleteit.

A zadisták ottmaradásának feltétele, hogy egyhetes határidőn belül egyéni mezőgazdasági tervet adnak be a nantes-i prefektúrának, amelyben igazolják az ottlétük gazdasági értelmét, „vállalkozásuk” életképességét, holott a ZAD lényege éppen a közösségi lét, az uralkodó gazdasági szempontok (jövedelmezőség, haszon-központúság, stb.) elutasítása, a kollektív életmód új formáinak felfedezése. A nagy kérdés, sikerül-e – most már nem katonai erővel, hanem gazdasági eszközökkel – megfojtani ezt a nagyon egyedülálló közösségi kísérletet?

*A szavak magyarázatát, és a ZAD rövid történetét lásd a múlt heti tudósításban!

Körösi Zsuzsa, Párizs