Szűcs R. Gábor: még Menczer is megérdemel egy választ

Olvasom, hogy Menczer Tamás külügyi államtitkár kérdéseket intézett harmincnyolc, a Magyarországra akkreditált nagykövethez, akik tiltakoztak az egyébként az Európai Unió és azon kívüli, civilizált országok által is kifogásolt, gyermekvédelminek nevezett törvény ellen.

Úgy vélem, hogy nekem, mint teljesen átlagos magyar állampolgárnak akár ezzel kapcsolatban is jogom van megjegyzéseket fűzni Menczer Tamás államtitkár leveleihez, hogy mélyebb betekintést nyerjek erre vonatkozó, a nemzetközi diplomáciában igencsak szokatlan döntésnek motivációiba, hogy úgy mondjam, mozgató rugóiba: kényszer volt-e, vagy kényszeresség, vélt hazafiság, tudatlanság, vagy sima jellemhiba. Íme:

Uram!

1. Az általam olvasott, tehát nyilvánosságra került, Ön által feltett kérdések közül egyetlen egy sem vonatkozik a a kifogás tárgyát képező törvényre. Más szóval: nekem, mint puszta szemlélőnek úgy tűnik, nem a kifogásolt törvényt akarja érvekkel megvédeni, hanem durván és eléggé közönséges, mondhatnók, primitív módon beavatkozik más országok belügyeibe.

2. Az ENSZ Alapokmánya szerint ugyanis:

„Egyetlen állam, ill. az államok egyetlen csoportja sem jogosult arra, hogy bármilyen okból közvetlenül, vagy közvetve beavatkozzék, valamely más állam bel- vagy külügyeibe.”

A beavatkozás tilalma, tehát csak az ENSZ Alapokmányával vált általános nemzetközi jogi alapelvvé. Amúgy ezt a Helsinki Záróokmány (1975) 6. pontja is előírja. Azok a kérdések, amelyeket Ön feltett, egyértelmű beavatkozást jelentenek az érintett országok belügyeibe: ugyanis nem elfogadott és hatályos jogszabályokkal kapcsolatban fogalmaznak meg meg észrevételeket, hanem az Ön által vélt gyakorlat megváltoztatását követelik, illetve ezt kérik számon a küldő országtól.

A kérdések hangvétele, mint utaltam rá, nem mutat túl egy átlagos kocsmai vita szintjén, és legnagyobb sajnálatomra az Ön diplomáciai tevékenységre való teljes alkalmatlanságára utal.

3. Nem tudom, rendelkezik-e Ön a külügyi alapvizsgával,

horribile dictu a közigazgatási szakvizsgával (külügyi és konzuli igazgatás), mely nélkül nem dolgozhat a Minisztériumban. Jómagam például dr. Bába Iván közigazgatási államtitkárral vizsgáztam együtt, tehát a beosztás nem mentesít a vizsga alól, csupán a jogi végzettség, de úgy tudom, Önnek ez nincs meg.

Úgy tűnik azonban, ha megvan is a szakvizsga, hamar elfelejtette az anyagot, amit igen nagy sajnálattal veszek tudomásul, de eszem ágában sincs összefüggésbe hozni az Ön szellemi képességeivel.

4. A fogadó ország törvényeinek tartalma iránt érdeklődni, sőt, ahhoz megjegyzéseket tenni nem csak lehetőség, de feladat is ld. „Bécsi Egyezmény a Diplomáciai Kapcsolatokról”, 3. pont és a 27. pont első mondata. De ha ezt Ön nem találja kielégítőnek, olvassa vagy olvastassa el az Egyezményt (az interneten is megtalálható), -nem talál benne olyan pontot, amely kizárná a képviselet vezetőjének ahhoz való jogát, hogy megjegyzéseket fűzzön a fogadó ország bármely intézkedéséhez, sőt: erről, az együttműködés szellemében tájékoztassa a fogadó ország hivatalos szerveit, és ha úgy ítéli meg, nyilvánosságra hozza.

Ilyen rendelkezés ugyanis nincs.

Ön tehát azt az elvet kifogásolja, hogy amit nem tilos, tehát jogszabály nem tilt, azt szabad. Egyikünknek sincs jogi végzettsége (jómagam közgazdász vagyok, és nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott államvizsga-bizottsági tagként, vagy, mint mostanában, elnökként az Ön diplomaszerző záróvizsgáján, mert akkor még nem, csak később, tíz évig tanítottam abban intézményben, ahová Ön járt-lett volna néhány kérdésem, amelyekre ha sikerrel tudott volna válaszolni, most talán nem írta volna ezeket a leveleket.).

De azért egy államigazgatásban dolgozó embernek, ráadásul vezetőnek tudnia illik a szabályt: nulla crimen sine lege”, azaz törvény (jogszabály) nélkül nincs (bűn)cselekmény. Ha tehát a jogszabály nem tartalmazza az Ön által kifogásolt megjegyzések tilalmát, akkor nincs miért szót emelnie.

Az Ön levelei viszont, mint említettem. a nemzetközi jog alaptételeibe és mellesleg viselkedési illemtanába is ütköznek, ami arra utal, hogy mégsem sikerült külügyi szakismereteket szereznie, amit őszinte sajnálattal veszek tudomásul.

5. Felteszem, a föntiek ellenére hallott valamit a viszonosság elvéről, ha nem, nézzen, vagy nézessen utána

Nagyon is lehetséges ugyanis, hogy a válasz nem fog elmaradni, akár szavakról, akár tettekről van szó.

Bevallom, mélységes kétségbeesést okoz az a rémült gondolatom, hogy Ön esetleg nincs tisztában az Ön leveleinek jellegével, üzenetével, tartalmával, és ami a legfőbb: hazánkra nézve lehetséges szomorú következményeivel.

Kedves Uram, bátorkodom megjegyezni: az én szememben Ön kártevő. Hazánk kártevője. Őszinte sajnálattal.

Forrás

Ha lemaradt volna….

Az inkriminált Menczer-poszt:

Kapcsolódó