Kultúra
Születésnapomra
Állandó szerzőnk, Felvidéki Judit filmrendező születésnapját ünnepeltük január 7-én. De ez könnyes nap volt, mert Judit édesanyja nem sokkal előbb, karácsonykor halt meg. Az embernek kevés borzasztóbb történhet az életében, mintha elveszíti az anyukáját. Ráadásul a szeretet ünnepén… Judit többek között úgy igyekezett földolgozni a veszteséget, hogy közzétette édesanyja írását lánya születéséről. Ezt tesszük most mi is.
A mienk a legszebb!
Az éjszakát a folyosón, egy keskeny hordágyon töltöttem. Minden orvos és nővér, aki csak arra járt éppen, megnyomta a hasamat. Hajnalban hallottam, hogy a nővérpultnál szól a telefon, Apu érdeklődött. A kórteremben négyen vagyunk. Délelőtt behozták a babákat szopni. Nekem is van már tejem, de a kicsi még aludt. Nézegettem apró, sovány karját, hosszú vékony ujjait. A délutáni látogatásnál apuék és Öcsi nézegethették az üvegen keresztül.
– A mienk a legszebb! – ezzel a felkiáltással jött be anyám. – Hát, ez az elfogultság – mondtam neki nevetve.
Január 10., szerda
Nagyon szép helyen hoztam világra a lányomat. Csak már azt várom, hogy végre kibújhassak ebből a meleg ágyból. Sok tejem van és a kicsikém már buzgón táplálkozik. Behoztam magammal a tanulnivalóimat, mert a hónap végén kollokválnom kell. Öcsi nem tud minden nap bejönni, mert most tárgyalják a pénzügyi előirányzatokat, és olyankor szegény csak késő este szabadul. Tegnap is bejött, de már sietett is vissza. Megnézte a babát az üvegen keresztül. Vajon mi lehet Róla a véleménye?”
A bölcsőde első látogatója
A kórházban tíz napot töltöttem. Egyik délután behozták Andrist is. Le kellett hozzá mennem a negyedik emeletre, mert a szülészetre nem jöhettek gyerekek látogatóba. A liftből kilépve láttam, hogy egy újságot nézegetett. Olyan nagy, komoly fiúnak láttam. Mikor észrevett, odaszaladt hozzám, megsimogatta a hasamat. – Milyen szép vagy! – mondta.
Otthon odahordta a kiságy mellé a játékait, amiket karácsonyra kapott, de Jutka csak ordított, mint majdnem mindig, ha éppen nem aludt. Nem bírta a pólyát elviselni. Rendszerint kirúgta magát belőle. Bözsi néni varrt kis takarókat, ha azokba csavartuk, jobban elviselte. Akkoriban még nem volt divat az angol pólya. Reggel kivittük a kiságyat a fürdőszobába, mert ott jó meleg volt.
Elintéztem, hogy januárban nem járok be órákra, de még nem tudtam, hogyan lesz tovább. Három hónapos koráig Anyu és Bözsi néni segítettek, akkor jött haza Öcsi azzal a hírrel, hogy megnyílt a bank gyönyörű bölcsődéje a Szabadság téren. Mikor elmentem megnézni és megcsodáltam a rózsaszínű leány, és a fiúk részére világoskékre festett szobákat, még nem volt ott egyetlen egy gyerek sem. A vezetőnő és a dadusok is biztattak, hogy hozzam a babát. Így lett Jutka a bölcsőde első látogatója.
Szerző
