Na ja, majd pont egy Esterházy gróf fog ismerni egy Nuszbaumot — Lapzsemle

2016. óta július 14-e számunkra nemcsak a Bastille lerombolásának világtörténelmi évfordulóját jelenti. Esterházy Péterre is gondolunk ilyenkor, aki a hasnyálmirigyrákkal szembeni, a magyar irodalomtörténetbe is bevonult küzdelme után azon a napon hunyt el. Heti lapzsemle  sorozatomban nagy írónkkal foglalkozom.

Sötét alak gyalogolt bele Esterházy Péterbe

Az idei évforduló múlt vasárnapi, csendes emlékezéséből otromba szélsőjobboldali gyalázkodás rángatott ki bennünket. Az Orbán-rezsim egyre mélyebb sötétségét jellemzi, hogy ennek a piszkos rendszernek egyik sztárolt kultúrharcosa lehet az a figura, aki megint elővette a náci honlapokon terjesztett marhaságokat az elhunyt íróról, és „kultúrarombolónak” bélyegezte őt. (Nem véletlen a szóhasználat: a hírhedt érpataki polgármester eszelte ki a hatalmába került lakosság felosztását „építőkre és rombolókra”, hogy utóbbiakkal szemben kiélhesse hatalmát. Ideológiai alapvetését aztán lelkesen átvette a „néppártosodása” előtti korszakában a Jobbik, és ebből a szennyes forrásból táplálkozik most már a hajdani „polgári” erő kultúr-izéinek díszes társasága is…)

Ne vesztegessünk rá sok szót

Lapszemlémben minderről a Kurír cikkét ajánlom.
Esterházy szélsőjobboldali hőzöngők által kipécézett és eltorzított írásának félművelt, aljas, ostoba felhasználásával kapcsolatban az Új Szó véleménycikke (Hogyan gondozd a magyarodat)
és a parameter.sk bőséges kommentárja (Így gondozd az Esterházy Péteredet)  is tanulságos. Utóbbi mottója: „Kés, villa, Esterházy Péter gyerek kezébe nem való!”…
A Magyar Narancs legfrissebb számában az egyik szerkesztőségi vezércikk is ezzel foglalkozik, „Az igazi Takaró” címmel, amelyben ezt olvassuk:
„Takaró Mihály dermesztő ostobaságokat beszél, de korántsem a levegőbe. Hiszen(…) amiben egészen biztosak lehetünk, az az, hogy az Orbán-rezsim — ha adatik rá elég ideje — bizony ki fogja radírozni Esterházy Pétert a magyar irodalomoktatásból. Nem is azért, mert Esterházy történetesen jobban futballozott Orbán Viktornál, hanem inkább azért, mert félnek tőle, mint a tűztől. Félnek a szellemétől, egyáltalán a szellemtől magától — jó okkal.”

Meddig nyújtózkodnak? Antiszemitákat a kánonba?

A Népszava július 20-i Szép Szó mellékletében pedig Márton László (Montpellier) „Addig nyújtózkodj” címmel írt az Orbán-rezsim Takaró-botrányáról, az erőlködésről, hogy Tormay Cécile-t, Sinka Istvánt, Wass Albertet, Nyírő Józsefet beszuszakolja az „irodalmi kánonba”.
„Gyanítom, hogy kánonba emelésükre a megbízást nem őrjöngő antiszemita, nyilas- és Horthy-barát kedvencei ellenére kapta Takaró Mihály, hanem épp ezért. A náciasított tananyaghoz megfelelő tanszemélyzetre lesz szükség, de erre vállalkozókat találni nem lesz nehéz. A lényeg, hogy az egyetemre készülő fiatalok már a középiskolában megfelelő hazafias képzésben részesüljenek.Az ott szerzett műveltséggel ugyan európai szintű egyetemre nem jutnak be, de ez nem is cél. Hazafiaskodjanak csak itthon.
Minden jó a lehető legjobbak világában, egy nehézséget azonban előre látok. Orbán, ha teheti, minden lehetséges fórumon előadja az ‘antiszemitizmus = zéró tolerancia’ számát. Több-kevesebb sikerrel. Félő, hogy a jövőben kevesebbel, mert sikerének titka éppen az, hogy hallgatóságát egyrészt idiótának tekinti, másrészt amnéziásnak. Ha egyszer közönségét elkábítja, egyre nagyobbakat mond, és egyre hangosabban. A visszafogottság, önmérséklet sohasem tartozott retorikai eszközei közé. Ha későn is, de eljön a pillanat, amikor a díszletek szétesnek, és szemébe mondják, hogy hazudik. Ekkor talán ráébred, hogy jobb lett volna addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér.”