Tanárodat márpedig nyald körbe

Megjelent egy olyan összeállítás a 444.hu oldalán, ami szinte cseppben mutatja meg a hazai oktatás alkalmatlansági tengerét. Annak a folyamatnak a kapcsán, amelynek során egy iskolai diákcsínyből sikerült gyakorlatilag büntetőeljárásig eszkalálni a problémát. Addig, hogy már-már azt hihetnénk: az e-napló meghamisításáig süllyedt az annak kezelésére jogosult tanerők egyike.

Az egyik szál nyilvánvalóan a diák gerincéről szól.

Egyrészt az elkészült videók egyikét minden további nélkül bevállalta, míg a másikért úgy sértődött meg a jelek szerint rá a tanári gittegylet, hogy ehhez nem igényel túl sok bizonyítékot. Mármint a szerzőség igazolását. Másrészt a tanárokat kifigurázó képeket a csemete a saját Facebook-oldalán tette közzé. Nem hozott ehhez létre egy kamu-profilt, álnevet, és nem is igazán korlátozhatta a láthatóságot. Az első kritikákat követően pedig le is szedte az összeállítás alapján. Ha a saját profilon való közzétételt, a videó rendőrség által jegyzőkönyvezett, önkéntes bevállalását összehasonlítom azokkal a trollokkal, akik álneveken, ál-oldalak nevében rombolnak mindent, akkor a diák egy igazi gerinc-király. Amitől még bőven lehetett oktalan gyermek, amikor a tanárok, az önjelölt szentek egyletének a kritikájára vetemedett.

Mely egylet szinte teljes alkalmatlanságát mutatja,

hogy képesek voltak ebből rendőrségi ügyet kreálni. Amelynek alapján azt is feltételezem, hogy diákként egytől-egyig olyan mintadiákok voltak, akiknek az egész iskolájában senki nem aggatott gúnynevet egyik tanárra. Amit nem tartok valószínűnek. Azt azonban igen, hogy talán a most ennyire felháborodott tanárok voltak diákkorukban azok, akik a tanáraikat gúnynéven illetőket feljelentgették annak idején. Ha másért nem, akkor azért, hogy ezzel is demonstrálják a hatalom feltétlen kiszolgálásának szándékát. Van ilyen diák. Régen is volt. Magam is ismertem ilyeneket. Olyanokat is, akikből később pártfeladatból lett KISZ-titkár. Egy egészséges diákközösség általában ki is dobja magából ezeket a jellemgyenge figurákat. Akikben ettől csak erősödik a portás-hatalmi attitűd. Bármilyen hatalom feltétlen kiszolgálóivá képesek válni, és bármilyen kicsi, megkapott hatalmat maximálisan demonstrálnak.

Tanárból is van ilyen.

Régen is volt. Rendszerint később pont ezek kapnak elsőként mindenféle gúnynevekeket. Régen sem volt másként. Emlékeim szerint már általános iskola vége fele sem. Középiskolában annyira, hogy némely tanárról ma is először a diákság által ráakasztott név jut először az eszembe. Sajátos módon azok esetében is, akiket tudása, emberi hozzáállása miatt akkor is nagyra becsült a diákság, és ma is csak a tisztelet hangján tudnék szólni róluk. Amiről eszembe jut persze az is, hogy a diákság által adott nevek is beszédesek. Vannak kedveskedők, és vannak olyanok, amelyek nagyon nem kedvesek. De a különbségnek oka van. Nem egy esetben a tanárokban keresendő oka. Ha tehát egy tanár, egy tanári kar vezetője megsértődik, akkor lehet, hogy először a tükörrel kellene közelebbi viszonyt létesíteni.

S nem kalapáccsal.

A régmúlt emlékeit pedig azért poroltam le, mert akkor is előfordult, hogy egy-egy tanár egy életre megsértődött némelyik diákra. Az akkori, diktatórikusnak említett rendszer pedig széles palettát biztosított arra, hogy pokollá tegyék a diák életét. Minden rendőri segítség nélkül is. Egyébként a rendszer valószínűleg ma is lehetővé teszi. Anélkül, hogy ehhez módosítani kellene egy e-napló tartalmát, vagy rendőrséget kellene bevonni az ügybe. Mindaddig, amíg nem kifejezett bűnügyről, ezzel fenyegető jogsértésről van szó. A tanárok kigúnyolása pedig talán nem ilyen, alanyi jogon üldözendő, a leánykereskedelemmel, iskolai pedofíliával egy szintre hozható eset. Habár ez az ügy sem a rendőrségen indult.

Az igazgatónő elpróbálta a személyes nyomásgyakorlást,

a személyi szabadsággal való zsarolást. Annak érdekében, hogy letudja a szülők tudta nélküli kihallgatást, majd annak jegyzőkönyvezését. Az összeállítás alapján:

„… a diák elsírta magát, kérte, engedjék el, és hagy telefonáljon a szüleinek. Heilmann Józsefné erre végül csak úgy volt hajlandó, ha Ákos aláírja a meghallgatásról készült jegyzőkönyvet”.

Önmagában ezért a gesztusért kellene az igazgatónőt úgy kivágni a tanári pályáról, hogy a Nap-rendszeren kívül találja magát. Aztán, valamiért mégis bírósági ügy lett az egészből. Ami azt jelenti esetleg, hogy a hatóság szerint is olyan eszközökhöz nyúltak az iskolában, ami felveti a törvénysértések gyanúját?

Miközben a 444.hu összeállítása alapján nem tűnik ki, hogy a kritika túlterjedt volna azon, hogy a diákok pár órát, elfoglaltságot utálnak, illetve némely tanárt alkalmatlannak tartanak a pályára. Emiatt az sértődjön meg, aki szerint a tanárképzésben komoly és rendszeres pályaalkalmassági felméréseket tartanak. Esetleg az, aki szerint ezeket a felméréseket rendszeresen elvégzik a tanárok között is. Netán az is megsértődhet, aki a saját iskolaéveinek minden tanárát, minden tantárgyát, és minden kötelezően szabadon választott elfoglaltságát imádta. Mindenki más nyugodtan tegye le a köveket.

Óvatosan. Nehogy a lábára ejtse. Esetleg a KLIK lábára.

Akik szerint

„az igazgatói irodában elvégzett meghallgatás során Ákos emberi méltóságának és személyiségi jogainak sérülése nem állapítható meg”.

Ami azt is megmagyarázza, hogy az igazgatónő miért van ott, ahol van. A gyermek megfélemlítése, a jogi képviselőtől való elzárása, a nyomásgyakorlás tehát teljesen rendben van a hatalmi ágens szerint. Amit alátámaszt az is, hogy a

„minisztérium úgy döntött, hogy még öt évre meghosszabbítja Heilmann Józsefné igazgatói megbízását”.

Amihez csak gratulálni lehet.

De talán nem is annyira véletlen, hogy a tanárok, esetleg személyiségi, alkalmasságának kérdése nem kérdés. Hivatalosan sem. A tanártüntetéseken elhangzottak alapján nem hivatalosan sem. Mert az iskolák környékén minden rendben van. Nincs ott kérem semmi látnivaló. Lassan igazi tanáregyéniségek sem. A rendszert pedig a jelenlegi kör működteti, kontraszelektálja, illetve fényesíti.