Banánköztársaság
Akinek amilye van, azt úgysem vallja be – Tánc a vagyonnyilatkozatok körül
Már megint belefutottunk a mi nagy, társadalmi társasjátékunkban, a vagyonnyilatkozat nevűbe, ahol a nép úgy tesz, mintha elhinné, amit a politikusok hazudoznak, ők meg angyali arccal lógatják át a társadalmat. Szögezzük le az elején, ha valaki arra kíváncsi, ki mennyit vallott be és mennyit tagadott le személy szerint, annak sajnos nem ez a cikke.
Már megint belefutottunk a mi nagy, társadalmi társasjátékunkban, a vagyonnyilatkozat nevűbe, ahol a nép úgy tesz, mintha elhinné, amit a politikusok hazudoznak, ők meg angyali arccal lógatják át a társadalmat. Szögezzük le az elején, ha valaki arra kíváncsi, ki mennyit vallott be és mennyit tagadott le személy szerint, annak sajnos nem ez a cikke. Engem ugyanis érdeklődés helyet mindig mélységes düh önt el ilyentájt.
Aki igazat mond, az is hazudik
A politikusok egy része valóban nem tesz mást, mint él a lehetőségekkel és nem vall igazat az istennek sem, a másik csoport túllép a lehetőségeken és egyszerűen szólva is lógat, hazudik. Nem lenne erre ilyen már-már rendszerszerűen szükség, ha nálunk is úgy lenne, mint a boldog demokráciákban, ahol a politikába az üzleti életben megacélosodott anyagi háttérrel kerülnek be – na jó persze ott sem minden politikus fehér lovag, sőt elég itt csak Orbán barátjára Donald Trumpra gondolni, aki hosszú-hosszú évekig kijátszotta az adóhatóságot és még adót sem fizetett.
De térjünk vissza Magyaroroszágra. Ha igazak lennének a minapjában közzétett nyilatkozatok, nálunk sokkal inkább megéri pl. földesúrnak leni -lásd Lázár Jánost- mint politizálni, de a névsor hosszan folytatható lenne még.
Ne álltassuk magunkat!
Ezek az urak nem a karrierjük folytatását áldozzák be az ország üdvéért, éppen ellenkezőleg, igyekeznek egyre közelebb kerülni a gazda kezéhez, aki bőségesen jutalmazza az övéit. Ezeket a jutalmakat meg nem mindig pénz formában adja, hanem tegyük fel egy-egy megbízás keretében, amit aztán az ott legyeskedő urak leügyeskednek az ilyen-olyan -persze láthatatlan szálon- hozzájuk tartozó vállalkozásoknak.
Jövőre pedig ismét „rózsaszín” arccal állnak elénk, kicsit legörbülő szájszéllel, hogy nagyon rossz évük volt, mert ennyit, meg ennyit buktak.
Tudom, illetlen a befejezés a magyar országgyűlésről és a vagyonnyilatkozatról szólva, de ez van:
sajnáljon benneteket, akinek két anyja volt!
