Már megint Elkxrták az Orbán-rendszer filmes géniuszai

Pár napja az utcán egy – valószínűleg művészkörökben forgó – értelmiségi hölgy mellett mentem el éppen, aki emelt hangon beszélt a mobilján: „Mindenféle f…ok filmet rendeznek! És nem azért nem tudtunk róluk eddig, mert annyira tehetségesek, csak el voltak nyomva…”

Ez a beszélgetésfoszlány előhozta egy friss élményemet

Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára emlékezünk, és már az emlékév januárjában csodát láttunk. A helység kalapácsa „western-változatát” bámulhattuk a rezsim „köztévének” nevezett csatornáján. Az alkotást eleve némi gyanakvással tekintettem meg. Amikor az új változat készítéséről olvastam, mindjárt felmerült bennem, hogy vajon minek is kellene a zseniális, 1965-ös tévéfilm helyett egy 2023-as változat?

Nem növelte a bizalmamat, amikor az is kiderült, hogy az alkotást a 2006 őszéről hazug, ostoba propagandafilmet gyártó csapat jegyzi.

Kálomista a producer, és a Dobrev Klárát minden szálat mozgató főördögként ábrázoló „művésznő” is szerepet kapott a Petőfi-feldolgozásban. Természetesen nem lepődtem meg azon, hogy az emlékév alkalmából elérhető forrásokat kifélék kaphatták meg.

Miért pont a Petőfi-emlékév alkalmából tartóztatnák meg magukat az Orbán-rezsim kultúrnyikjai?

Mindezek ellenére is megpróbáltam ellazulni és élvezetet találni A helység kalapácsának „western-változatában.”

Sajnos nem tudok azonban megbarátkozni azzal az ötletesnek szánt megoldással, hogy valami western-paródiát próbáltak csinálni Petőfi magyar falusi eposz-paródiájából. Az egész tele van erőltetett ötleteléssel, torzításokkal, szánalmas logikai hibákkal – és mindenekelőtt, ordító ellentmondásban áll Petőfi Sándor szövegével, ami lépten-nyomon bosszúságot okoz a nézőnek. Sok értelme nincs az egésznek, ha csak az nem, hogy valamire fel kellett használni és el is lehetett számolni a komplett vadnyugati jelmezkészítést és persze a cowboy lovasság bevetését is számlázhatták.

Az egész produkcióról persze az a jelenet jut eszembe, amikor Őze Lajos a Megáll az idő című filmben egy kricsmi pultját támasztja kezében fél keverttel, és elégedetten megállapítja: Ezt még nem tudták elrontani… Nos, a Petőfi-élményt sem könnyű tönkretenni. A helység kalapácsa „western-változata” is nézhető, élvezhető, amíg tiszteletben tartják Petőfi Sándor eredeti szövegét.

Legfeljebb nem kell a képernyőre nézni

Mindazonáltal erősen javaslom, hogy aki A helység kalapácsára kíváncsi, nézze meg az 1965-ös tévéfilmet. Zsurzs Éva rendezte, és a magyar színjátszás aranykorának színész-óriásai, Bessenyei Ferenc (akit az Isten is Szélestenyerű Fejenagynak teremtett), Major Tamás, Garas Dezső, Gobbi Hilda, Gábor Miklós (és még ki mindenki!) hatalmas élvezettel komédiáztak benne. Ez a filmélmény méltó igazán Petőfi Sándor emlékéhez.