Tarasz Sevcsenko végrendelete – A mártír ukrán költő

Tarasz Sevcsenko a Kijevi kormányzóság Morinci falujában született, jobbágy szülőktől. 1832-ben Szentpétervárra került mesterséget tanulni, ahol kitűnvén szellemi képességeivel, Zsukovszkij, a költő és Brjullov festő közbenjárására felszabadították a jobbágyi rendből és 1838-ban felvették a festőakadémiába.

Költemények Ukránul

A festészet mellett különös vonzalommal viseltetett a költészet iránt és szorgalommal művelte azt, egymásután írva bánatos, mélységes érzelmű költeményeket anyanyelvén, az ukrán nyelven. Kavkaz című költeménye miatt, melyben egy barátját énekli meg, akit szabad gondolkodása miatt a Kaukázusba számkivetettek, őt is ez a sors érte. 1847-ben internálták az Orenburgi kormányzóságba és csak 1857-ben kapta vissza szabadságát, különösen Tolsztoj grófnő közbenjárására.

Visszatérve Szentpétervárra, betegeskedni kezdett és egészen haláláig nem állt helyre egészsége.

Miután Tarasz Sevcsenko 1861. március 10-én elhunyt, Szentpéterváron temették el rendőri felügyelet mellett. Barátai átszállították földi maradványait Ukrajnába, amint azt a költő Végrendelet című versében kérte.

Tarasz Sevcsenko: Végrendelet

Ha meghalok: tágas mezőn
vessétek az ágyam,
egy kurgánnak magasában,
édes Ukrajnámban,
hol a füves messzeséget
véges-végig látom
és hallgatom, hogy a Dnyeper
mint zúg a lapályon.

Ha majd hallom: hogy özönöl
az ellenség vére,
ha majd ömlik Ukrajnából
a tenger kékjébe –
akkor fel az égig szállok
s a küszöbig ott fent,
hálát adni. Hanem addig
nem ismerek istent.

Keljetek fel, zúzzátok szét
valamennyi láncot,
zsarnok-vérrel öntözzétek
a szent szabadságot.
S akkor majd a nagy családban,
csendes szóval hordozzátok
szabad, új családban
nevem a hazában.

Fordította: Weöres Sándor

Tarasz Sevcsenko síremléke

A Cserkaszi területen található, Kanyiv(wd) város mellett, a Dnyeper melletti Tarasz-dombon. A költő sírjához közel egy múzeum áll. A síremlékhez 360 lépcső vezet, amelynek alján egy kút található. A kút neve Tarasz Sevcsenko örök művészetének forrása.

Az összesen két hétig tartó út végén a koporsót szállító gőzhajó május 8-án ért Kanyivba, és ott került sor az újratemetésre.

Fegyveresek a sírnál

1914-ben, a költő születésének századik évfordulóján az orosz hatóságok fegyveres csendőrökkel őriztették a sírt, hogy megelőzzék a zarándoklatokat. A sírt először egy fakereszt jelezte, ezt 1884–ben egy vaskereszt váltotta fel. 1923-ban egy amatőr szobrász kezdetleges Sevcsenko-szobrot készített, amelyet cukorgyári munkások vasba öntöttek.

A vaskereszt és a szobor a közeli Sevcsenko-múzeumban tekinthetők meg.

A gránit piedesztálon álló bronzszobor és a mögötte álló múzeum 1939-ben épült. A síremlék építésze Jevgenyij Adolfovics Levinszon, a szobrász Matvej Genrihovics Manyizer volt.

1978-ban, Ukrajna függetlensége kikiáltásának 60. évfordulóján a Tarasz-dombon gyújtotta fel magát Oleksza Mikolajovics Hirnik, tiltakozásul az ukrán nyelv, kultúra és történelem elnyomása ellen.

A sír és környezete 1989 óta Ukrajna javasolt világörökségi helyszínei között szerepel.

A 2007-ben felállított szobor Ivan Mykytyuk ukrán művész alkotása

Tarasz Sevcsenko tér

Budapesten a második kerületben egy lépésre a Külügyminisztériumtól a Fő utcáról nyílik a Tarasz Sevcsenko tér melynek majdnem a közepén ott áll az ukrán költőóriás szobra. Ha szemben állunk a térrel – hátunk mögött a Fő utca –, akkor balra a Király Gyógyfürdőt, jobbra pedig a Szent Flórián görögkatolikus kápolnát látjuk.

Forrás: wikipedia – Kiemelt kép: Major Kata / We Love Budapest

Buda rejtett kincse: a Tarasz Sevcsenko tér története

Minden a háborúról!