Kultúra
Tarasz Sevcsenko végrendelete – A mártír ukrán költő
Tarasz Sevcsenko a Kijevi kormányzóság Morinci falujában született, jobbágy szülőktől. 1832-ben Szentpétervárra került mesterséget tanulni, ahol kitűnvén szellemi képességeivel, Zsukovszkij, a költő és Brjullov festő közbenjárására felszabadították a jobbágyi rendből és 1838-ban felvették a festőakadémiába.
Tarasz Sevcsenko a Kijevi kormányzóság Morinci falujában született, jobbágy szülőktől. 1832-ben Szentpétervárra került mesterséget tanulni, ahol kitűnvén szellemi képességeivel, Zsukovszkij, a költő és Brjullov festő közbenjárására felszabadították a jobbágyi rendből és 1838-ban felvették a festőakadémiába.
Költemények Ukránul
A festészet mellett különös vonzalommal viseltetett a költészet iránt és szorgalommal művelte azt, egymásután írva bánatos, mélységes érzelmű költeményeket anyanyelvén, az ukrán nyelven. Kavkaz című költeménye miatt, melyben egy barátját énekli meg, akit szabad gondolkodása miatt a Kaukázusba számkivetettek, őt is ez a sors érte. 1847-ben internálták az Orenburgi kormányzóságba és csak 1857-ben kapta vissza szabadságát, különösen Tolsztoj grófnő közbenjárására.
Visszatérve Szentpétervárra, betegeskedni kezdett és egészen haláláig nem állt helyre egészsége.
Miután Tarasz Sevcsenko 1861. március 10-én elhunyt, Szentpéterváron temették el rendőri felügyelet mellett. Barátai átszállították földi maradványait Ukrajnába, amint azt a költő Végrendelet című versében kérte.
Tarasz Sevcsenko: Végrendelet
Ha meghalok: tágas mezőn
vessétek az ágyam,
egy kurgánnak magasában,
édes Ukrajnámban,
hol a füves messzeséget
véges-végig látom
és hallgatom, hogy a Dnyeper
mint zúg a lapályon.
Ha majd hallom: hogy özönöl
az ellenség vére,
ha majd ömlik Ukrajnából
a tenger kékjébe –
akkor fel az égig szállok
s a küszöbig ott fent,
hálát adni. Hanem addig
nem ismerek istent.
Keljetek fel, zúzzátok szét
valamennyi láncot,
zsarnok-vérrel öntözzétek
a szent szabadságot.
S akkor majd a nagy családban,
csendes szóval hordozzátok
szabad, új családban
nevem a hazában.
Fordította: Weöres Sándor
Tarasz Sevcsenko síremléke
A Cserkaszi területen található, Kanyiv(wd) város mellett, a Dnyeper melletti Tarasz-dombon. A költő sírjához közel egy múzeum áll. A síremlékhez 360 lépcső vezet, amelynek alján egy kút található. A kút neve Tarasz Sevcsenko örök művészetének forrása.
Az összesen két hétig tartó út végén a koporsót szállító gőzhajó május 8-án ért Kanyivba, és ott került sor az újratemetésre.
Fegyveresek a sírnál
1914-ben, a költő születésének századik évfordulóján az orosz hatóságok fegyveres csendőrökkel őriztették a sírt, hogy megelőzzék a zarándoklatokat. A sírt először egy fakereszt jelezte, ezt 1884–ben egy vaskereszt váltotta fel. 1923-ban egy amatőr szobrász kezdetleges Sevcsenko-szobrot készített, amelyet cukorgyári munkások vasba öntöttek.
A vaskereszt és a szobor a közeli Sevcsenko-múzeumban tekinthetők meg.
A gránit piedesztálon álló bronzszobor és a mögötte álló múzeum 1939-ben épült. A síremlék építésze Jevgenyij Adolfovics Levinszon, a szobrász Matvej Genrihovics Manyizer volt.
1978-ban, Ukrajna függetlensége kikiáltásának 60. évfordulóján a Tarasz-dombon gyújtotta fel magát Oleksza Mikolajovics Hirnik, tiltakozásul az ukrán nyelv, kultúra és történelem elnyomása ellen.
A sír és környezete 1989 óta Ukrajna javasolt világörökségi helyszínei között szerepel.
A 2007-ben felállított szobor Ivan Mykytyuk ukrán művész alkotása
Tarasz Sevcsenko tér
Budapesten a második kerületben egy lépésre a Külügyminisztériumtól a Fő utcáról nyílik a Tarasz Sevcsenko tér melynek majdnem a közepén ott áll az ukrán költőóriás szobra. Ha szemben állunk a térrel – hátunk mögött a Fő utca –, akkor balra a Király Gyógyfürdőt, jobbra pedig a Szent Flórián görögkatolikus kápolnát látjuk.
Forrás: wikipedia – Kiemelt kép: Major Kata / We Love Budapest
Buda rejtett kincse: a Tarasz Sevcsenko tér története
