Azzal a hazug vízióval, hogy majd jönnek valakik, akik elveszik munkádat, elüldöznek hazádból, beköltöznek a házadba, kirabolnak, elveszik kultúrádat, teljes hatalmat adtál azoknak, akik munkanélküliségbe, dolgozói szegénységbe, zsellérségbe taszítottak, elüldözték gyermekeidet, akik a legszentebb magánéletedbe, az agyadba, hálószobádba, vásárlási szokásaidba, életedbe türemkedtek be!
Azoknak, akik kiraboltak,
odadobtak a bankoknak, az oligarcháknak, akiknek semmi nem elég, de te beledöglesz a devizahiteled kilátástalanságába, akik a te európai kultúrád helyett a Dankó rádiót, a borgőzös-pálinkás, műmájer népdalutánzatokat kornyikáló, urambátyám félrészeg világot hozták a nyakadra!
Boldog vagy, hogy újabb négy évig a nyakadon ülhetnek, hogy tovább fosztogathatnak, pedig gyermeked Londonból már látogatóba sem akar majd hazajönni, mert iszonyodik a döntésedtől, és gyermeked gyermeke majd magyarul sem fog tudni, mert minek!
Te akartad, te választottad! Te, aki hazaszeretetről papolsz, miközben döntéseddel te vetted el közös hazánkat, jövőnket, európaiságunkat. Te, akinek a hazaszeretet nem más, mint a zsarnoka, kifosztója iránti beteg imádat.
Te akartad, te választottad, a te döntésed volt, de a közös tragédiánk lesz!