Eddig úgy tudtuk, hogy minden ember egy önálló individuum, aki saját fizikai testtel és személyiséggel rendelkezik. Mára kiderült, hogy az emberi szervezet lényegében egy ökoszisztéma. Az emberi sejtek mellett ugyanis idegen szervezetek népesítik be a testünket. A szervezetben a baktériumsejtek száma tízszerese a miénkének. Azért tűnünk mégis emberi lénynek nem pedig baktériumnak, mert a sejtjeink jóval nagyobbak e mikroorganizmusokénál. A mikrobiális (baktérium, vírus és egysejtű gomba) génekből pedig háromszázszor több féleség található a szervezetünkben, mint az emberi DNS-ben. Ráadásul, az emberi genom nagy részét is idegen, elsősorban vírus eredetű szekvenciák alkotják.
Én az ökoszisztéma
Mit keresnek vajon ezek az organizmusok a testünkben és a genetikai anyagunkban, és milyen hatással vannak ránk? Elméletileg három lehetőség van: ártanak vagy használnak nekünk, illetve ártalmatlan potyautasként tartózkodnak rejtett zugainkban. A vírusok mind patogének, ami nem jelenti azt, hogy károsítanak is bennünket. Gyakran elbújnak a testben, s várnak az ő idejükre, ami rendszerint az immunrendszer ideiglenes vagy tartós gyengülésekor jön el. A baktériumok többsége potyautas és szimbionta, ez utóbbiak nem csak kérnek tőlünk, hanem adnak is valamit cserébe. Ezek a baktériumok elsősorban a tápanyagok lebontásában, vitaminok és egyéb fontos anyagok előállításában és az immunrendszer tréningezésében játszanak szerepet. A mikrobák tehát szoros kapcsolatban állnak az egészségünkkel, a táplálkozással és az immunrendszerünk állapotával. Komoly kommunikáció folyik a mikrobiális és az emberi sejtek között, és a mikrobiomot alkotó sejtek között is. A mikrobiom táplálkozásban fontos szerepére utal az a tény, hogy a baktériumaitól megfosztott egereknek kétszer annyit kell enniük a normál baktérium flórával rendelkező társaiknál, ahhoz, hogy ugyanolyan testsúlyt érjenek el.
Hol rejtőzködnek ezek a parányi lények? A baktériumok többsége a bélrendszerben, elsősorban a vastagbélben található; a több mint harmincezer faj össztömege eléri a másfél kilogrammot. Ezen kívül sok ezer faj tartózkodik a torokban, az orrüregben, a fültőben, a fogakon, a könyök – és térdhajlatban, a hüvelybemenetnél, valamint a nyelv és a bőr felszínén, stb. A testben élő mikroorganizmusokat összefoglaló néven mikrobiomnak nevezzük. A mikrobiom tanulmányozása korábban rendkívül nehéz volt, mivel a baktériumok többségét nem lehet laboratóriumi körülmények között szaporítani. Az új DNS szekvenáló technikák jelentették az áttörést ezen a területen. Nem csupán arról van szó, hogy ezek a metodikák rendkívül kis mintából, óriási sebességgel és ma már nagyon olcsón képesek megállapítani a DNS bázissorrendjét, hanem maga a módszer is éppen arra alkalmas, hogy sok különböző DNS információ tartalmát párhuzamosan, egyidőben állapítsa meg. Az óriási számú DNS darabokból egy számítógép rakja össze az egyes fajok komplett örökítő anyagát. Ezt a feladatot a program úgy végzi, hogy az egymással átfedésben lévő DNS darabkákat egyesével összepárosítja, s a végén összeáll a jelen lévő fajok teljes genomja.
Az emberi DNS csaknem felét a HIV-el rokon vírusok maradványai alkotják
A több, egymástól független kolonizációs eseménnyel a DNS-ünkbe épült retrovírusok zöme degradálódott. A genom egy százalékát olyan retrovírusok alkotják, melyeknek minden génjük meg van, csak éppen a mutációk miatt nem aktívak. Ezekhez az úgynevezett endogén (belső) retrovírusokhoz tartozó K törzs elvileg teljesen ép, képes lenne megfertőzni az embert. Valamilyen ok miatt azonban mégsem teszi. Sok olyan vírus-eredetű szekvencia is létezik, amely sejtről sejtre ugyan már nem tud haladni, de a DNS-ben ugrálni képes, amivel sok genetikai betegséget is okoz. De ahogy a világon semmi sem fekete vagy fehér, ezek az ugráló gének pozitív hatással is vannak az emlősök evolúciójára: plasztikussá teszik ugyanis a genomot, s ez jó alap a környezethez való gyors genetikai-szintű alkalmazkodásra.
Egy érdekes probléma ered abból a tényből, hogy a genomunk mindössze másfél százalékát alkotják az ember evolúciós vonalán összegyűjtögetett gének, míg a DNS-ünk több mint a fele virális és egyéb eredetű szekvenciákból áll. A kérdés itt az lehet, hogy akkor vajon kinek az érdekeit képviseli az emberi test és elme?
