A testünk nem csak a miénk – az emberi mikrobiom

Kommunikálnak a baktériumok

BZs: Lehetséges, hogy a baktériumok kommunikálnak egymással és a szervezettel is?

DE: Nem rég óta tudjuk, hogy a baktériumok intenzív kommunikációt folytatnak fajtársaikkal és a többi mikrobával – de az emberi sejtekkel is. Még az „ellenséges” lények társalgásának zavarására is kialakítottak módszereket! Az is lehet, hogy a jövőben antibiotikumok helyett azokat a vegyületeket fogjuk használni, amelyeket az egészséges mikrobiom tagjai termelnek a kórokozók féken tartására. Az emlősök – így az ember – immunrendszere sem tud kifejlődni rendesen a mikrobiom jelenléte nélkül. Mikrobáink szerepet játszanak egyedfejlődésünkben és az immunrendszer „oktatásában” is.

BZs: Lehetséges, hogy két emberben két különböző társulás telepedik meg, mint a természetben például a kocsányos tölgyes és bükkös társulások?

DE: Hihetetlen módon – európai és amerikai emberek vizsgálata során – azt találták, hogy az emberek mikrobiomja néhány, jellegzetes baktérium-társulást alkothat. Az emberek különböző, úgynevezett „enterotípusba” sorolhatók, aszerint, milyen fajok együttese dominál mikrobiomjukban. Ezeket az eredményeket megerősítették a Japánban végzett kutatások. Sőt, az is kiderült, hogy csimpánzok is hasonló enterotípusokba oszthatók! Tehát a mikrobiomunk típusai valószínűleg több millió éve alakulhattak ki.

BZs: Lehet a mikrobiom és az emberi sejtek közötti kommunikációnak terápiás jelentősége?

DE: Vannak a mikrobiomban olyan baktériumok, amelyek gyulladáskeltőek, mások gyulladás gátló hatásúak. Az egyes emberekben ezek aránya változó. Feltételezik, hogy a mikrobiom gyulladáskeltő baktériumai szerepet játszhatnak a krónikus gyulladásos betegségekben (például reuma, artritisz, stb.), és daganatos betegségek kialakulásában, vagy például az öregedésben. A megfelelő mikrobák hiánya (az oktatás hiánya) viszont autoimmun betegségekhez vezethet. Ha megismerjük ezeknek a folyamatoknak a hátterét, a mikrobiom pontos szerepét, akkor talán probiotikus baktériumok (vagy ezek kommunikációs molekulái) révén befolyásolhatjuk majd az említett betegségek a kialakulását, hasonlóan ahhoz, ahogyan vakcinálással védekezni tudunk a fertőző betegségekkel szemben.

Léteznek arra vonatkozó adatok, hogy pollen-szezonban az allergiások bélflórája kedvezőtlenül változik és arra is, hogy a tüneteket probiotikus baktériumokkal enyhíteni lehet. Itt említem meg, hogy a mikrobiom részét alkotják a férgek és a paraziták is, amiktől a civilizáció sikeresen megszabadított bennünket. De úgy látszik, hogy az immunrendszer „oktatásában” ezeknek a lényeknek is szerepe van: súlyos asztmát, allergiát lehet „féregterápiával” kezelni. Speciális klinikákon a beteget féregpetékkel megfertőzik, majd a gyógyító hatás kialakulása után féregirtó szerekkel megszabadítják a gusztustalan, de hasznos „lakóktól”.

BZs: Antibiotikum kezelés hatására a baktérium flóra összetétele kedvezőtlenül változhat meg. Az újratelepítésével kapcsolatban hallottam olyan terápiás módszerről, hogy más ember ürülékét ültetik be a páciensbe. Igaz ez?

DE: A hosszan tartó, intenzív antibiotikus kezelések súlyosan károsítják a mikrobiomot. A hasznos baktériumok mellett fel tudnak szaporodni az antibiotikumnak ellenálló kórokozók, például az akár halálos megbetegedést is okozó Corynebacterium difficile. Felmérve, hogy az alapprobléma a normál mikrobiom hiánya, egy orvos csoport megpróbálta a betegeket egészséges emberek székletével kezelni, beöntés formájában pótolni a hiányzó baktérium populációt. Az eljárás roppant sikeresnek bizonyult, de nemigen fog rutin klinikai beavatkozássá válni. Ha a kutatások kiderítik, mely baktériumoknak van meghatározó szerepe egy ilyen terápiánál, egy probiotikus baktérium tenyészetnek az olcsó és hatásos alkalmazása viszont gyorsan elterjedhet.

BZs: Mi a helyzet a probiotikus joghurtokkal? Már ilyen sajt is kapható.

DE: Az egészséges mikrobiom meglehetősen állandó, nehéz manipulálni. Az élőflórás készítmények sejtjeit a gyomorsav javarészt elpusztítja. De egy antibiotikus kúra alkalmával a túlélő sejteknek és a kis molekuláknak, amit a probiotikus készítményekben található baktériumok termeltek komoly szerepe lehet a kórokozókkal szembeni védelemben. Számos közlemény szól a probiotikus joghurtok, kefirek, stb. jótékony hatásáról, sajnos, azonban ezek többségét tejipari vállalatok kutatói írták. Az EU arra készül, hogy rendet teremt a „gyógyhatású” szélhámosságok dzsungelében és csak azokra a készítményekre lehet majd ráírni a jótékony hatást, amelyekről független laboratóriumok kutatása bizonyította azt. Így rövidesen az is ki fog derülni, mennyire pre- vagy probiotikus egy-egy termék.

BZs: A kínai sertéstelepeken rengeteg több antibiotikummal szemben is ellenálló baktériumot találtak a sertés ürülékben, állítólag a túlzott antibiotikum használat miatt. Milyen veszélyt rejt ez magában, ha egyáltalán?

DE: Sajnos az európai, magukat „organikusnak” hirdető telepekről kikerülő húsokon ugyanazokat a multi-rezisztens baktériumokat lehet kimutatni, majdnem ugyanakkora gyakorisággal, tehát a jelenség nem ázsiai és nem új. Szerencsére egészséges emberek számára a sokat emlegetett „normál mikrobiom” nagyon komoly védelmet jelent. Ha valaki nem szed antibiotikumot, annak a szervezetében nem jelent előnyt a rezisztencia: a normál mikrobák győznek. A multi-rezisztens kórokozók a klinikáknak jelentenek nagy kihívást, ahol legyengült, beteg, balesetben sérült, immunhiányos vagy idős embereket kezelnek.   

Az elsavasodás szélhámosság

BZs: Mi jut eszedbe erről a kifejezésről, hogy elsavasodás?

DE: Ez az utóbbi évek leggonoszabb szélhámossága. A savanyú pH a bőr és az emésztőrendszer védelmének egyik leghatásosabb eszköze. A gyomorsav a potenciális kórokozók túlnyomó többségével szemben megvéd bennünket, a bélben termelődő savak jelentőségéről már szóltunk. A vér roppant stabilan közömbös kémhatású, sem savas, sem lúgos irányban nem változhat, mert ez halált okozna.

Az elsavasodás egy tisztességtelen üzletember agyréme, aki egyébként kutatónak, sőt professzornak titulálja magát, pedig semmiféle képzettsége nincs. A lúgosító ételek és italok a szélhámosok gazdagodását, a hiszékenyek megkopasztását szolgálják – hasonlóan számos „gyógyhatású”, „természetes” és „bio” készítményhez.

BZs: A baktériumok között nagyon gyakori a géncsere. Mekkora ennek a mértéke. Két ember bélflóráját alkotó ugyanolyan típusú baktériumok között mekkora különbség? Egyáltalán, van értelme a baktériumoknál fajokról beszélnünk?

DE: Nincs értelme baktérium fajokról beszélni, mert a baktériumok genetikai állománya roppant gyorsan változik. Két kóli baktérium között akkora különbség lehet, mint az ember és a kacsacsőrű emlős között. A mikrobiom különböző eredetű „fajai” között gyorsan terjednek azok a gének, amelyek az adott körülmények között előnyösek és gyorsan elvesznek azok, amelyek haszontalanok. Így elvesznek az antibiotikum-rezisztencia génjei is, feltéve, hogy nem fogyasztunk antibiotikumokat. A mikrobiomban élő lények génjeinek száma százszor kevesebb a számítottnál: nagyon sok génjük közös, vagy nagyon hasonló. Ezen az alapon lehet felismerni a kórokozókat: a betegség okozásához sok, különleges génre van szükségük (virulencia gének). Ezek természetesen a mikrobiom többi tagjában nem fordulnak elő. Amelyik baktérium bennünk „különleges” géneket hordoz, az nagy valószínűséggel veszedelmes ellenség.

Természetesen az eltérő viszonyok között, más-más éghajlaton élő emberek baktériumai is különböznek egymástól, az evolúció ilyen téren is működik. Érdekességként megemlíthetjük, hogy az ősember migrációs útvonalait követni tudjuk az egyes területeken élő bennszülöttek baktériumainak összevetése révén is. A Csendes-óceáni térség benépesedését a korábban említett Helicobacter változatainak vizsgálatával és nyelvészetileg próbálták kideríteni, remekül egyező eredményeket kapva.

BZs: Milyen vírusok találhatóak az emberi testben?

DE: Ahol baktériumok élnek, ott vannak fágok is, ezek a baktériumok vírusai. A mikrobiomban fágok tömegei fordulnak elő. A vírusaink az élő sejtjeinkben találhatóak, nem a bőr felszínén vagy a tápcsatornában. A „profi” vírusok (például herpeszvírusok, papilloma vírusok, egyes májgyulladás vírusok), ha egyszer megfertőznek bennünket, akkor életünk végéig velünk maradnak. Nem feltétlenül miattuk halunk meg, de biztosan nem nélkülük.