A Délmagyarország néhány napja ünnepelte 110. születésnapját, már ha lehet egyáltalán születésnapja egy napilapnak. Természetesen Szeged büszke a lapjára, még akkor is ha a mai utódok fel sem érhetnek az egykor volt hírlapírókhoz.
A lap első, 64 oldalas számában jelent meg az alábbi színes tudósítás, mintha tegnap lett volna…
Tisza István és az aradi bérkocsisok
Aradon tudvalevőleg Tisza István gróf és Barabás Béla versenyeznek a mandátumért. Egész Arad forró csatatere a kíméletlen választási küzdelemnek. A leleményes korteseknek hatalmas csapata száguldozza a várost és nincs a választópolgárságnak az a társadalmi osztálya, amelyikért késhegyig menő harcot ne vívnának a két táborkatonái.
Érdekes és humoros ízű volt az aradi bérkocsisok szavazataiért, valamint a személyszállító fuvar elhódításáért megvívott harc. Barabásék hamarabb hozzáférkőztek a bérkocsisokhoz, mint Tiszáék.
Megalkudtak, meg is kötötték az egyezséget, hogy vállalják Barabás részére a fuvart fogatonkint hetven koronáért s minthogy az bevett szokás, hogy a bérkocsisok szavazata annak a jelöltnek dukál, akinek a fuvarját vállalják, hát Tiszáék így elestek mintegy ötven-hatvan szavazattól.
Ez a veszteség nem hagyta nyugton a Tisza-párt korteseit és egyikük ostrom alá vette a megkötött egyezséget:
– A Tisza párt – mondotta a kortes a kocsisoknak – nem hetven, hanem százhusz koronát ád a fuvarért fogatonkint, hát jöjjenek át mihozzánk. Itt különben is jobb soruk lesz, mint odaát Barabáséknál.
Az egyik kocsis aztán megszólalt:
– Jó lesz az úgy, nagyságos úr. A százhúsz korona nagyobb pénz, mint a nyolcvan. Átmegyünk mink a Tisza “nagyságos” úrhoz a fuvarral szívesen.
– No és a szavazattal hogy leszünk? – kérdezte a Tisza-kortes.
– A szavazat, instállom – szólalt meg másik kocsis – már csak Barabásé marad. Mink becsületes szavazók vagyunk, mink el nem adjuk a lelkünket. Mink arra a nagyságos úrra adjuk a voksot, akivel előbb alkuszunk meg a fuvarban.
Délmagyarország, 1910. május 22.
