Lehet valami titkos szószedet a miniszterelnök kedvenc fordulataival, ami minden fideszes politikus számára tankönyvként szolgál.
Nem tudom, naponta hány szót kell belőle megtanulniuk,
de az biztos, hogy egy-egy orbáni szólelemény villámgyorsan „lecsurog”, ők meg ott tülekednek a bögrécskéjükkel, és igyekeznek minden cseppjét felfogni. Nehogy már nyomtalanul felszívja a föld! Az ideológiai terminusoknál („illiberális állam”, „munkaalapú társadalom”, előbb a „polgár”, majd a „dolgozó kisember”, most meg a „mimagyarok”) még csak értettem. Kínos lenne, ha egy-egy, az elméletek iránt kevésbé fogékony elme összekeverné. (Az „illiberális kisember” vagy a „polgáralapú mimagyar” elég hülyén hangzana.)
De hogy a többi kifejezésből, még a viccnek szántakból is kötelező penzum legyen, az hervasztóan fantáziátlan.
Egy darabig kórusban ment a sallerezés, aztán úton-útfelen a turult kellett emlegetni. Mindenki folyamatosan „hajrá Magyarország”-ozik. Most meg a liberálist kell ezekben a körökben „libernyák”-nak nevezni, nem is lesz semmi abból az alvezérből, akinek a fb bejegyzéseiben ez egyszer sem fordul elő.
Úgy látom, a legújabb az,
hogy minden fideszes politikusnak muszáj valakit a hátán cipelnie. Orbán ugyebár a fentemlített libernyákokkal teszi ezt. És mit olvasok Kubatov pártigazgató interjújában? Szerinte bebizonyították: meg lehet oldani, hogy „elvigyünk a hátunkon minden választót a szavazófülkéig”.
Szinte látom
Egyik úton ballag Orbán, hátán a libernyákokkal, a másik úton Kubatov, hátán a fideszes választókkal. Mennek, mendegélnek.
Csak attól félek, mi lesz, ha találkoznak, és megpillantják egymást.