Méltán keltett figyelmet a posztjáról, hálistennek, távozott Balog emberminiszter, amikor megvallotta, hogy a nagypéntek piros betűs ünnepnappá nyilvánítására a legbüszkébb. Egy kicsit erőltessük meg emlékezetünket, mi is történt a valóságban idén március 30-a, nagypéntek és április 2-a, húsvéthétfő között.
Az ünnep üzenete, ahogy azt Móricka képzeli
A Városi Kurírban részletesen ismertettük, és gyorskommentárral adtuk közre Balog öntömjénezését, amely szerint
„A legbüszkébb arra vagyok, hogy húsz évnyi küzdelem után sikerült elérni, hogy nagypéntek munkaszüneti nap lett. A miniszter felidézte, húsz évig küzdött ezért, és ezzel az ünnep üzenete közelebb kerülhet az emberekhez.”
Kézenfekvő, hogy Balogot hallva legtöbben azonnal az oktatási és egészségügyi katasztrófára mutatnak rá – de ne menjünk el amellett sem szó nélkül, hogy ez az ember még azért is szégyellhetné magát, amire oly büszke.
Emlékezzünk, hogy március végén a hosszú ünnep előtti, nagypénteki boltbezárás árnyékában megindult csütörtöki bevásárlói roham, az utakon és boltokban kialakult eszelős torlódással mit okozott ennek a társadalomnak. S menjünk tovább: mennyire tekinthető ésszerűnek, pláne, mennyire hozta közel az „ünnep üzenetét”, hogy a pénteki teljes leállás után hirtelen egy szombati napra kinyíltak a boltok, és újabb elképesztő roham indult a következő hosszú zárás előtt…
Balog nyilvánvalóan más dimenzióban él, másféle Magyarországot képzel a valóságos helyébe. Egész tevékenységét felháborító döntések és nyilatkozatok jellemezték – távozása alkalmából még rátett egy lapáttal…