Török Gábor: A nyugati pártok a migrációs politikáját átvették, de Orbánból nem kérnek

Török Gábor politikai elemző szerint kellemetlenné a nyugat-európai jobbközép pártoknak és Manfred Webernek Orbán Viktor. Elmondta véleményét a hazai ellenzék lehetőségeiről is az európai parlamenti és önkormányzati választásokon.

Illúzió azt várni, hogy egy esetleges kizárás majd „felnyitja a kormánypárti szimpatizánsok szemét”

Az EP választásról hangsúlyozta, ez nem belpolitikai jelentőségű kérdés, a hazai fronton a verseny 2018 áprilisában hosszabb időre eldőlt:

Nem tudok olyan eredményt elképzelni az EP-választáson, amely átrendezhetné a belpolitikai erőteret. Átrendezni az önkormányzati választás sem fogja, de az 2022 felől nézve is sokkal jelentősebb lehet. ” /……. / ” A Fidesz brutális erőforrásbeli és kommunikációs fölényével a legdurvább nemzetközi kimenetelt is hatalmas győzelemként tálalná a saját táborának. Illúzió azt várni, hogy egy esetleges kizárás majd „felnyitja a kormánypárti szimpatizánsok szemét”.

„B” terv

Kitért arra is, hogy Orbán Viktor azt mondta, nem számítottak arra, hogy casus belli lesz a Juncker – kampányból. Trócsányi László szerint pedig nincs B tervük:

„A miniszterelnök hiába a magyar politika kommunikációs zsenije, ha valami gond, bizonytalanság van, az egy-két napig mindig meglátszik a fideszes megszólalókon. Amikor a korábbi kommunikációs vonaltól elütő hangokat hallunk, nyilvánvaló, hogy a Fideszt meglepik az események. Az összevissza beszédből, a megváltozott regiszterből arra következtetek, hogy most is ez történt.”

Zavar az erőben….

Török szerint amikor Orbán Viktor a nőnapon nem kormánypárti újságíró hölgyekkel találkozott, mondott pár nem megszokott mondatot, például elismerte Soros érdemeit a rendszerváltásban:

„Ez is megerősíti, hogy nem az ő szándékai, elvárásai szerint alakult a történet. Nem lehet tagadni, hogy zavar támadt az erőben, még ha ez belpolitikailag nem is lesz igazán fájdalmas a Fidesznek.” /…../ ” Ha valaki a falu kemény csávójaként pozícionálja magát, azt nem lehet csak úgy kidobni. A Fidesznek előre kereteznie kell az a forgatókönyvet, hogy a Néppárton kívül folytatja, így ha tényleg szakításra kerül sor, mondhatják, hogy eleve ezt akarták. De a Magyar Nemzetben megjelent írás azt is jelzi, hogy itt többről van szó puszta kommunikációnál. Valós helyzetet tükröz a megállapítás, hogy a Fidesz igazi szövetségesei már a Néppárton túl vannak.”

Azt is el lehet játszani…..

Hangsúlyozta, a március 20-i szavazás előtt Orbánék mérlegelni fogják, hogy mi hoz több pozitívumot a belpolitikai színházban:

„Azt is el lehet játszani, hogy a szegény Fideszt kidobták a csúnya nyugat-európai bevándorláspártiak. Ez egy kommunikációs kérdés. Sokkal fontosabb, hogy mi lesz a tényleges politikai döntés, hogy mi a Fidesz, illetve Orbán Viktor szándéka a nemzetközi színtéren. „/ ……/ „Manfred Weber szemszögéből Orbán körülbelül azt jelenti, mint a magyar miniszterelnöknek egy helyi szinten kellemetlenségeket okozó fideszes politikus. A Weber saját politikai céljaihoz vezető pályán egyszerűen kellemetlenné vált a Fidesz, és ugyanez áll a tagállamok néppárti vezetőire. „

A politológus szerint Orbán valódi célja az volt, hogy a saját pozícióját megerősítse Európában, nagyobb teret taposson ki magának a döntés hozatalban:

„Nem sikerült, és egyre kevesebb esélye van rá, hogy sikerüljön. A nyugati pártok a migrációs politikáját átvették, de Orbánból nem kérnek. Azért nem, mert Orbán neve Nyugat-Európában összekapcsolódott a radikálisnak, populistának, szélsőjobboldalinak nevezett pártok „előretörésével”. Az orbánizmus győzött, Orbán nem.”

A Fidesznek a migráció egy politikai termék

Török hangsúlyozta, a hagyományos politikai erők – döntően a jobboldali pártok, de egyes baloldaliak is – 2015/ 2016-hoz képest sokkal fogékonyabbá váltak a migráció kérdésére, az álláspontjuk alig-alig különbözik Orbánétól:

„A Fidesznek a migráció egy politikai termék, nekik meg egy politikai válságkommunikáció. Miután nem ők az ügybirtokosok, a nyugati mainstream pártok jobban szeretnék, ha a migráció lekerülne a napirendről, de ha már napirenden volt, ők is beleálltak. Ettől még arra vártak, hogy a téma napirendi súlya csökkenjen, ami egyébként kis késéssel meg is történt. Orbán számára egyre fogósabb kérdés, hogy kivel harcoljon. „

A szakértő szerint mostanra nagyjából biztossá vált, hogy május után nem a radikális jobboldal felé kell közelednie a Néppártnak, ha Európa irányíthatóságát meg akarják őrizni:

„Orbán nyugati újságok címlapjain szerepel, részben vele riogatnak, részben őt istenítik, de az elmúlt kilenc évben jelentős befolyása nem volt az európai döntéshozatalra. Ezen két módon változtathatott volna: vagy a Néppárton belüli pozícióját erősíti, vagy a Fideszhez hasonlóan több európai országban kiemelkednek a populisták, és Orbán ennek a tábornak lesz ikonikus alakja. Ehhez képest ma a Néppárton belül szinte elképzelhetetlen Orbán erősödése, valószínűleg meggyengül vagy akár ki is kerül a pártcsaládból; az egyébként is széttöredezett radikális jobboldal pedig nem fog egyharmadnál több helyet szerezni az Európai Parlamentben.”

Orbán két szék között imbolyog

Kiemelte, amikor Orbán arról beszélt, hogy jön a „lázadás éve” arra gondolhatott, a radikális pártok jobban előretörnek:

„Bár a pártrendszerek recsegnek-ropognak, ez mégsem következett be, és Orbán most két szék között imbolyog, arccal a padló felé. Nem jöttek be a számításai, még ha néhány gondolata meg is termékenyítette az európai politikát.”

Egy ideig talán jól állna Orbánnak a lázadó erők vezetőjének szerepe….

Török úgy gondolja, a Néppártból történő esetleges kilépés vagy kizárás csökkentené Orbán érdekérvényesítő képességét:

„Ma Orbán Viktor Európa vezető döntéshozóival ül egy pártcsaládban; ha nem is kiemelkedő, de fontos szereplője annak a világnak, ahol ott van az Európai Bizottság, az Európa Parlament és az Európa Tanács elnöke, valamint a legtöbb tagállami miniszterelnök. Ha a lehető legtágabb radikális–populista frakciót hozza létre, akkor is legfeljebb egy lengyel miniszterelnökkel, egy erős olasz, osztrák, francia és egy kevésbé erős német párttal számolhat.

Egy ideig talán jól állna neki a lázadó erők vezetőjének szerepe, de aki befolyást szeretne gyakorolni, annak jobb, ha miniszterelnökökkel ülhet egy asztalhoz. Orbán eddig ott ült, úgy mutatta magát Brüsszel ellenségének, hogy brüsszeli nagyfiúk puszipajtása volt. Ha ezt elveszíti, az számára is jelentős probléma, és az ország lehetőségeit is szűkíteni fogja.”

Ha az ellenzék megnyerné Budapestet….

Az elemző kitért arra is, a magyar ellenzéktől sok mindent láttunk már, de az önkormányzati választás tényleg az utolsó lehetőség lesz arra, hogy megalapozzák a 2022-es esélyeiket:

„Ha az ellenzék megnyerné Budapestet és mondjuk 8-10 megyei jogú várost, az 2022 szempontjából valamelyest új helyzetet teremtene. Különösen azzal együtt, hogy az ellenzéken belül mára tulajdonképpen ledőltek a korábban gondosan építgetett falak. Az Orbán által megálmodott centrális erőtér kezd eltűnni, és ha eltűnik, akkor a 2022-es egy más körülmények között rendezett választás lesz, mint a korábbiak.”

Forrás