Állati
Török Gábor szerint, áprilisban bármi megtörténhet csak az nem, hogy bukik a FIDESZ
A Városi Kurír a napokban szemlézte Török Gábor politológus a Heti Világgazdaság online oldalán megjelent interjújának első részét. Most közreadjuk a beszélgetés második felének legérdekesebb részeit.
A választás nem garanciákról, hanem a bizalomról és a hitről szól
A politológus úgy véli, hogy eddig minden párt a saját hasznosságát kereste, a torta újra felszeletelésében volt érdekelt, de ahogy közeledik a választás, a Fidesz túlhatalmától való félelemmel együtt az egyéni választókerületekre vonatkozó megállapodás igénye erősödni fog az ellenzéki pártoknál:
„Számítok meglepetésre az együttműködéstől eddig elzárkózó LMP- től vagy a Momentumtól is, akik szerintem elő fognak állni önkéntes felajánlással, javaslattal arra vonatkozóan, hogyan lehet megakadályozni a Fidesz kétharmadát. Hogy a Jobbik ebbe bekapcsolható-e, az nagy kérdés, feltételezésem szerint nem. Sem a baloldalnak, sem a Jobbiknak nem érdeke egy ilyen formalizált együttműködés.”
A Jobbikkal kapcsolatban Török elmondta, garancia semmire nincs a politikában, a választás nem erről, hanem a bizalomról és a hitről szól. Pontosan itt van a lényeg: a megcélzott választók hisznek-e abban, hogy a Jobbik valóban megváltozott:
„Ehhez hiteles kommunikáció és cselekvés kell, nem véletlen, hogy pontosan ezen a téren támadják a politikai ellenfelek leginkább a pártot. Van egy magyarázat Vona Gábor részéről, hogy miért indult el ez az átalakulás, de mintha nem lenne mögötte sem kellő kommunikációs támogatás, sem egységes kiállás.”
Szél-kormány?
A politológus meggyőződése, hogy az ellenzéki pártok részéről reálisabb politikai kommunikációra lenne szükség:
„Egy 8-9 százalékos pártnak, különösen, ha senkivel sem akar együttműködni, hülyeség azzal etetni az embereket, hogy ők fognak kormányozni. Nevetségesnek tartom, amikor a Szél-kormányról és hasonlókról hallok, és szerintem még a pártok szimpatizánsai is így vannak ezzel. A realitások talaján viszont volna miről beszélni, például, hogy még mindig ott a lehetőség, hogy kiüssék a Fidesz kezéből az abszolút többséget, vagy elérjenek fontos politikai célokat.”
Török úgy gondolja, a Fidesz ma természetesen azt mondja, és szerinte valóban azt is gondolja, hogy senkivel nem kötnek koalíciót, legyen inkább egy ilyen helyzetben előrehozott választás, de más a világ, amikor ott állnak 95 mandátummal, és elég lenne már csak 5-6, hogy lehessen kormányozni:
„Akkor nagy a kísértés, hogy inkább valakivel állapodjanak meg. Mert mi van, ha az előrehozott választás mégsem a várt eredményt hozza. De tudom, hogy ennek iszonyatosan nagy a politikai-kommunikációs ára, rettenetesen nehéz lenne mindkét pártnak elmagyarázni ezt, de láttunk már azért ilyenre példát a világtörténelemben.”
A kisebbségi kormányzást a Fidesz számára tarthatatlan konstrukciónak tartja, kisebbségben eleve már kormányt sem lehet alakítani:
„A miniszterelnököt valakinek meg kell szavazni, onnantól meg szinte mindegy, hogy hivatalosan koalícióra lépnek-e velük. Mielőtt kérdezné: egyébként azt sem tartom elképzelhetőnek, hogy egy ilyen helyzetben az ellenzék a DK-tól a Jobbikig egyfajta horror-, vagy szebb szóval szivárványkoalícióra lépjen.”
Török Gábor politológusként igyekezett a magyar társadalom mai folyamatait elemezni, ebből következtetéseket levonni. Nincs a zsebében a bölcsek köve, a politikai elemző is ember, tévedhet. Pár hónap múlva látni fogjuk, hogy a parlamenti választás eredménye igazolja, netán cáfolja a szakértő vízióját.
Hasonló:
