Banánköztársaság
Trágyaszag kólamámorban
Egy középosztálybeli fehér egér nem bírja a kerekesszékesek látványát, a Coca-Cola vállalat egy beépített politikus segítségével megcsinálta az évtized legjobb kampányhadjáratát, a Fidesz az országos szarszag közepette elérte, hogy drágább legyen a dinnye. Rab László szürreális összefoglalója az idióta 32. hétről.
A fehér egér emlékiratai
Egy úgynevezett tollforgató zűrzavaros jegyzetével kezdődött, a joviális, tokásodással küzdő koma feliratos pólókban szeret megjelenni a nyilvánosságban, tudtunkra adja pédul, hogy ő egy bazinagy heteró, azaz nem buzi még véletlenül se’, hanem a fehér fideszita középosztály oszlopa, írni ugyan nem tud és nem is szeret, támadni annál inkább, elvégre ezért kísérletezték ki. Abból lett különben a botrány, amikor kiköpött a mozgáskorlátozottak felé. „Tolószékes embereket sem szeretnénk mozgólépcsőnyi meg buszmegállónyi hirdetéseken nézegetni… Ha pedig a tolószékesek elkezdenék eltördelni a gyerekeink hátgerincét, hogy ők is tolószékesként éljenek, attól a társadalom irgalmatlanul dühbe gurulna.”
A fehér egérről, melyet a házi egérből tenyésztettek ki, az jut az eszembe, hogy nem szeret szabadon élni, terráriumban tartják, aminek tetejét nem árt egy ráccsal lezárni, nehogy véletlenül kimásszon. („Más vélemények szerint jobb a külön erre a célra készült ketrec – olvasom a wikin – , amiben az állat kevésbé érzi magát elszigetelve, jobban érzi a szagokat, hallja a hangokat és jobban is szellőzik. Az egerek alá apró gyaluforgácsot vagy szénát kell elhelyezni – azaz jól meg kell fizetni -, fontos a megfelelő szellőzésről gondoskodni, a hím – nyilván heteró – egerek vizelete erős és kellemetlen szagú.” Azt hiszem, Vésey úr írásművészetéről ezzel mindent el is mondtunk, roncsoljunk tovább a szarszagú haza nem kevésbé izgalmas jelenetei felé.
Boldog István kólátlan mártíromsága
Szintén a mélyben meghúzódó szexuális nyavalyák állhatnak Boldog István fideszita észviselő azon akciója megett, miszerint addig nem kortyol a Nyugat bódító Coca-Colájából, amíg a cég le nem veszi a smacis képet az óriásplakátokról. Teleszaladt erre az internet a minielnök azon fotóival, amelyeken Orbán Viktor éppen kedvezményekkel fizetett a kólamámorért (ijedtében a margitszigeti ásványvizet is odaadta stb.)
Na most én nem tartozom különösképp a kóla szerelmesei közé, a ceglédi szódás fiaként éppen tudnék mesélni arról, hány nap alatt tette tönkre a Coca-Cola a fertelmes Bambit és magát az üveges szódavizet is, magát a kólát egyébként csak és kizárólag fokhagymás bagettel fogyasztva tudom elképzelni (na jó, esetleg olykor-olykor rummal párosítva), és már az is előfordult, hogy csavarlazítónak használtam (fényesen bevált).
Ilyen kampányt a legprofibb marketingesek se tudtak volna kitalálni.
Csak azt látom, hogy Boldog egy nap alatt irgalmatlanul felpörgette a kólával kapcsolatos érzelmi vihart ilyen kampányt a legprofibb marketingesek se tudtak volna kitalálni. Az akció tetőpontján arra is gondoltam, lehet, hogy nem volt véletlen ez az egész. Mikor is történt? Hát amikor itt van nálunk a világ a Sziget Fesztiválon, ahol persze nem tétel egy pohár kóla ezerért (hiszen Ed Sheeran koncertjére 25 ezer volt a beugró, amúgy potom 110 ezret kértek a heti bérletért).
Amikor a Fidesz bármikor bármire bevethető (BBB) Toroczkaija lóhugyozásszerű akcióba kezdett a barnalégyártó üzem bejáratánál (az aszfaltra öntött egy flakon kólát), már csak annyit mondtam magamban, ugyan hagyjad már, kiscsákó, a Boldog Pista letarolta előtted a piacot. A Fidesz is kiadott a buliról egy nyalatkozatot, nagyjából azt tartalmazta, hogy mindenki úgy hülye, ahogy van.
Felverték a dinnye árát
Amikor kisebbik gyermekem jótékonysági akción árul valamit az iskolában, mi, szülők nagyjából így szoktunk alkudni. – Mondd csak, kisfiú, mibe kerül ez a használt földgömb? Mire a gyerek: 500 forintért odaadom. – Nem lehetne inkább 600, vagy jó esetben 750? – hangzik a kérdés, majd a végén megvesszük az alku tárgyát ezer forintért.
Nagyjából ezt történt a dinnyepiacon. Elkezdte a Lidl 99 forintért kínálni a nemzeti mézédes kilóját, mire felhördült a politikai hátszelű (ám a piaci versenyben a görög, olasz, spanyol dinnyésektől jócskán lemaradó) hazai dinnyelobbi, és arra kényszerítette a multit (képzeljünk el ilyet Amerikában vagy a versenyt, ezt a nálunk szokatlan gazdasági eszközt életben tartó Németországban, Franciaországban), hogy adják drágábban! Szép magyar kifejezéssel élve: basszon rá a vevő!
Mindezt a dinnyetermelő érdekében!
A dinnyetermelőről pedig tudni kell, hogy a minielnök rendszerének fő támaszáról van szó, hiszen az, hogy gajra ment a magyar málna (Németh Szilárdnál: gallyra, nem hülyülök!), kevésbé mozdította meg a mini kényesen bűzlő köreit (Lawrence leánya például simán a piaci erőszakról írta a szakdogáját, amihez azért pofi kell), Nógrádban az a pár málnász és szedres nyugodtan elpusztulhat, de a dinnyész a vízfejű rendszer alapfigurája, nem lehet hagyni, hogy sérelem érje.
Ez a dinnyeügy amúgy minden évben a magyar nemzeti függetlenség nyílt eltiprásának fő kérdése, a gonosz multitól meg kell védeni a hazát. Mely most éppen eléggé szarszagú, még nem tudni, hogy a horvát szennyvíziszap behordásától-e, vagy attól, hogy lassan, de biztosan elkezdett rohadni a NER-cefre, annak szagát szimatolják éppen a levegőbe kandikáló magyarok. Kicsit büdös most a haza, fertelmes az illata, hömpölyög lankáin az átható bűz, de a miénk. Lehet persze, hogy a politikai korrupciótól, a kivagyiságtól vagy a homofób állatságoktól kezdünk bűzleni – évek múlva minden pontosan kiderül.
Szagos volt a 32-es, jöhet az ibolyásabb illatú 33-as, menjünk neki!
