Turista voltam Budapesten minisorozat 4. rész: Így szeret bennünket a MÁV!

Sok van mi csodálatos,

de a Kőbánya-Kispesti „bakterház” konténer vécéjénél a vasúti sínek mellett, nehéz fantasztikusabbat találni. Akire itt rájön a szükség, az tényleg hagyjon fel minden reménnyel. Kizárt, hogy fertőzés nélkül megússza a használatot, árad a bűz, a pisi és kaki szag, takarítást akkor látott, amikor az állomás: úgy vélem sohanapján kiskedden. Ha ellenzéki politikus lennék, ide kihívnám a MÁV elnök-vezérigazgatóját, itatnák vele egy kis hashajtót, aztán mehet, a mehet. Normális ember ezt az alkalmatosságot messze elkerüli. Még jó, hogy pénzt nem kérnek a használatáért.

A Nyugati…..

Aki arra számít, hogy a Nyugati pályaudvar – ami mégiscsak a város szívében van – szebb látványt mutat, ki kell ábrándítanom. Közel 150 éve átadott pályaudvar épületét Gustave Eiffel tervei nyomán készítették el. / A neve ugye ismerős, igen ő az, akiről az– általa tervezett–az Eiffel-tornyot elnevezték. Valamikor – jogos büszkeséggel – a világ legszebb állomásai között tarthattuk számon. Még így igen lepusztult állapotában is impozáns látvány a csarnok, elképzelhető milyen lehetett az átadásakor.

Ha ma Eiffel látná a pályaudvart, biztos megütné a guta a méregtől.

Kosz, szemét, a tető rengeteg helyen beázik, a vakolat omladozik. Ha kinn esik, akkor benn is, így az esernyő használata igencsak ajánlatos, míg a járatát az utas meg nem találja. A Nyugatit nemcsak az utasoktól, hanem a széltől is óvni kell. Idén márciusban a szomszédos irodaházból látták, ahogy a Nyugati tetőzetének egy része szabályosan felrobbant, fémlemezek repültek mindenfelé. Kiderült, hogy a perontető szerkezetét a szél fújta le, ez került a vezetékre és okozott zárlatot és jelentős késést a menetidőben.

A pályaudvar eredeti szépségéből nem sokat lát az utazó, hiszen azt kell figyelnie, hogy mikor zúdul a nyakába az eső, netán hogyan tudja a soros víztócsát kikerülni. Itt is ellehetne játszani a kiskacsa fürdik kedvelt játékot, mert igencsak kacsázni kell ahhoz, hogy valahogy száraz lábbal jusson ki az emberfia a körútra. Ahol újabb tortúra vár rá, de erről a sorozat második részében már írtam.

Sok mindenről nem írtam,

így például arról sem, hogy Kőbányán az utas váró-, és tájékoztatás is az állomás lerobbant állapotához igazodik. A télen hideg, nyáron meleg vasúti kocsik örömeit is mindannyian megtapasztalhattuk, így sok újdonságot nem tudtam volna megosztani.

Elszomorító, hogy miközben ömlik az országba a „hanyatló” nyugat pénze, a haveri kör degeszre tömi a zsebét és a hasát, a közpénzek ellopása valóságos nemzeti sport lett a NER- lovagjai között, a hatalom urai pusztulni hagyják –t öbbek között-ezt a két pályaudvart is. Óriási pénzeket ver el az Orbán – kormány az ország imázs javítására.Cseszhetik az egészet, kidobott közpénz a ablakon, hiszen a minisorozatban bemutatott jelenségek annyit rombolnak az ország képen, hogy saját lábon áll királykisasszony legyen a talpán, aki erre gombot tud varrni.