Ujhelyi István: amikor a valóság nem kopogtat többet, hanem egyszerűen berúgja az ajtót

A közigazgatás egy hivatás, amelynek alapja a politikai semlegesség és a szakmai lojalitás – ezt még Gulyás Gergely nyilatkozta egy interjújában majd egy évtizede. Pontos mondat, azonban a szókapcsolatok mintha az utóbbi időben felcserélődtek volna a kormányzati fejekben és immár „politikai lojalitásra” és „szakmai semlegességre” gondolnának a közigazgatásban dolgozók esetében – kezdte szokásos vasárnapi levelét Ujhelyi István  ENSZ-nagykövet (UN Tourism) és közéleti influenszer.

A lojalitás egyszerű, de mégis bonyolult fogalom,

hiszen önmagában hűséget, elkötelezettséget, támogató hozzáállást jelent egy adott személy, szervezet, csoport vagy eszme iránt, mégis jóval tágabb, hiszen a lojális viselkedés nem egyenlő a vak hűséggel. Különösen úgy nem, hogy a közszolgálatban az ember a köz szolgálatára és nem a hatalom aktuális birtokosainak való hűségre esküszik fel. Mindez az elmúlt hetekben azért kapott különös vetületet és politikai szemtanúként én is azért hozom fel, mert évtizedes társadalmi közmegegyezést és etikai-elvi normákat rúgnak fel a NER elsővonalasai azzal, hogy a közszolgák, állami dolgozók természetszerű lojalitásáról egészen másképpen kezdtek el immár nyíltan is beszélni.

„Aki a saját minisztériumáról ilyeneket mond, annak nyilván nincs helye ott”

– fogalmazott szikár egyszerűséggel Gulyás Gergely kancelláriaminiszter az egyik legutóbbi Kormányinfón, amikor annak a kormányfőtanácsosnak a kijelentéseiről kérdezték, aki az építésügy területén tapasztalt jelentős visszaéléseket, szándékos manipulációkat, az építésügyi pályázatok és projektek elbírálásában látott korrupciós mechanizmusokat. Az illető állítólag feljelentést is tett az érintett kormányzati vezetőkkel szemben, akit ezután hamarjában el is távolítottak a posztjáról. Nyilvánvaló, hogy rendkívül érzékeny szituáció, ha egy szervezet vezetőit az egyik beosztott konkrét – és elvben bizonyítható – bűncselekményekkel gyanúsít meg, különösen, ha az állami intézménynél történik.

Logikusan nincs nagyon más végkimenet, minthogy az illető nemigen tud a helyén maradni, azonban a kormányzat a hivatkozott bűntettnek látszó esetek teljesen transzparens kivizsgálása helyett a szokásos dúvad reakcióval válaszolt és a lehető legtöbb felületen – nyilvánvalóan üzenetként a még rendszerben maradóknak – világossá tette: aki az állami szférában dolgozik, annak tilos ellenszegülni, annak a NER-hez kell lojálisnak lenni, ennyi.

Eljött a „vetemedés-idő”?

Annak ellenére, hogy Orbán Viktor 2018-ban az EP strasbourgi plenáris ülésén azt a szállóigévé lett hazugságot mondta, miszerint ők aztán soha nem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azokat, akik nem értenek egyet velük, a NER tizenöt éves uralmának egyik alappillére éppen ez volt és ez is maradt. Unalomig idéztem már azt a példát, de nem lehet elégszer, amikor még a NER legelső éveiben a Fidesz a ferihegyi reptér átnevezéséről döntött, de azt az illetékes Földrajzinév-bizottság ellenezte. A kormány válaszként kirúgta a testület elnökét és több tagját is menesztette. Pont. Nix ugribugri, pajtikák. Már tizenöt éve megmutatták, hogy miként fog működni ez a rendszer.

Az egyik legutóbbi, hasonló eset Tarr Zoltán európai parlamenti képviselő feleségéhez kapcsolódik

A Tisza Párt politikusának nejét a hírek szerint először lefokozták, és felére csökkentették a fizetését Lázár János építésügyi minisztériumában, majd ezt követően a minisztériumi karácsonyi ünnepség után, az Ügyfélkapun keresztül azonnali hatállyal, végkielégítés nélkül kirúgták. A gyorsan terjedő felháborodás után Lázár miniszter gyorsan reagált az esetre, jelezve, hogy a szaktárca mindenkinek a magánéletet és a politikai meggyőződést tiszteletben tartja, azt azonban nem tudja elfogadni, hogy valaki kormánytisztviselőként aktívan részt vegyen a kormány ellen hergelő kampányokban.

„Azt pedig kifejezetten tisztességtelennek tartom, hogy valaki munkavállalóként a munkáltatója ellen irányuló, valótlan tartalmú kijelentéseket terjesszen”

– fogalmazott Lázár, gyorsan még odaszúrva, hogy egyébként sem kötelező a kormánynak dolgozni.

Mintha a kormány egyébként egy multicég lenne, a kormányzati vezetők pedig egyébként nem a választók által fizetett alkalmazottak. Ezt mindig elfelejtik valahogy.

De ne legyünk álszentek sem…

a kormányzati szférában dolgozóktól nemcsak törvényi vagy etikai, hanem jogos emberi elvárás is, hogy legyenek lojálisak az államhoz. Persze, az államhoz, az országhoz. A kormányzati igazgatásról szóló hatályos törvény például előírja, hogy az illetőnek

„a feladatait a köz érdekében, a tőle elvárható szakértelemmel és gondossággal, a jogszabályoknak és a vezetői döntéseknek megfelelően” kell ellátnia, ha pedig a kormánytisztviselő nem ért egyet a felettese döntésével, vagy utasításával, akkor „jogosult különvéleményét írásba foglalni”, emiatt pedig „hátrány nem érheti.”

Persze, fontos és jogos kérés a politikai semlegesség is, de ahogyan azt a Magyar Kormánytisztviselői Kar hivatásetikai kódexe is írja:

„tartózkodunk minden olyan, különösen politikai tevékenységtől vagy állásfoglalástól, amely kétséget ébreszthetne részrehajlástól mentes és etikus munkavégzésünk iránt”.

Ezen mondatnak a második felére hívnám fel leginkább szíves figyelmüket: eszerint ugyanis azon politikai megnyilvánulásoktól kell tartózkodni, amelyek a szakmai munka pontos elvégzését megkérdőjelezhetik. Vagyis még a kormányzat által elfogadott kódex sem írja elő a teljes „kusst”, amíg a szakmaiság megkérdőjelezhetetlen. Utóbbi persze, tudom, ugyanúgy tág és szubjektív fogalom: Tarr Zoltán feleségét is a hivatalos indoklás szerint „szakmai okok” miatt rúgták ki, nem pedig a Lázár miniszter által óvatlanul elismert politikai bosszú okán.

Legyünk egyszerűek és világosak….

Amióta világ a világ és amióta nem kőbaltával intézzük el a vitás ügyeinket, mindig lesznek a demokratikus állami berendezkedésben is olyan helyzetek, amikor valakit „pofára” vesznek fel, vagy nettó pártpolitikai revansból távolítanak el. Lesz, aki ezt tökösen bevállalja és lesz, aki sumákolva kamuzik a valódi, de így is szemmel jól látható okokról. Egy dolgot viszont biztosan nem lehet elvárni sem most, sem máskor: az állami közszolgálat egyébként nemes feladatát és az ahhoz jogosan és automatikusan társuló lojalitást összekeverni a párthűséggel, a hatalmi elit kiszolgálásának kötelezettségével. A Fidesz VIP-páholya régóta tudatosan összekeveri a köz érdekét a saját érdekével. Magyarország egészét a párt kormányával. A közvagyont a magánvagyonnal. Olyan régóta teszik, hogy lassan talán már tényleg nem érzékelik a különbséget és nem sumák ferdítésből, vagy politikai manipulációból fogalmaznak úgy ahogy, hanem mert már el is hiszik. A politikatörténet jól ismeri ezt a fázist a régóta működő hatalmi rendszerek fejlődésében. A valóság teljes elvesztése után az a pont jön, amikor a valóság nem kopogtat többet, hanem egyszerűen berúgja az ajtót.”

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Mese -sajna nem!- az ügyfélkapu hasznosságáról Orbániából - Frissítve!