Banánköztársaság
Ujhelyi: Orbán Viktor kormánya az a focicsapat, ami bármilyen vereséget meg tud magyarázni, az ultrái meg persze bólogatnak
Öt perc alatt csatát nyertünk Brüsszelben – ezt még Navracsics Tibor mondta néhány hónapja, miután először tárgyalt az Európai Bizottsággal az „Erasmus+” és a „Horizont Európa” források sorsáról. A magyar kormány képviselője azt remélte, hogy – miként fogalmazott – csak egy egyszerű félreértésről van szó, amit hamar korrigálni lehet. Hát, nem arról volt szó, az Orbán-kormány pedig láthatóan nem igyekezett és most sem igyekszik korrigálni a helyzetet.
Öt perc alatt csatát nyertünk Brüsszelben – ezt még Navracsics Tibor mondta néhány hónapja, miután először tárgyalt az Európai Bizottsággal az „Erasmus+” és a „Horizont Európa” források sorsáról. A magyar kormány képviselője azt remélte, hogy – miként fogalmazott – csak egy egyszerű félreértésről van szó, amit hamar korrigálni lehet. Hát, nem arról volt szó, az Orbán-kormány pedig láthatóan nem igyekezett és most sem igyekszik korrigálni a helyzetet.
Leegyszerűsítve:
az alapítványi modellváltásra kényszerített egyetemek esetében, alapvetően a kuratóriumi tagok kiválasztási módja és összeférhetetlenségi problémái miatt az Európai Bizottság egyelőre visszatartja a diákok nemzetközi csereprogramjait finanszírozó (Erasmus+) és a kutatói programok (Horizont Európa) megvalósítását lehetővé tevő uniós forrásokat.
A brüsszeli testület ideje korán elég világosan közölte, hogy
milyen konkrét problémákat lát például a fideszes politikusok élethosszig tartó kuratóriumi kinevezésében, az Orbán-kormány viszont addig kekeckedett és próbálta meg okosba’ megoldani a helyzetet, amíg szépen lassan kifutottunk az időből.
Nekik persze semmi sem drága,
hiszen a NER haszonélvezőinek gyermekei legtöbbször puccos nyugat-európai magánegyetemekre járnak, viszont annak az évi közel tízezer magyar fiatalnak, akik ennek a programnak a keretében juthatnak csak el külföldi csereprogramokra, már jóval fájdalmasabb a történet. Nem beszélve azokról a kutatókról és tanárokról, akik a Fidesz makacssága miatt most várhatóan szintén elesnek a kutatói ösztöndíjaktól és programoktól.
Orbánék pökhendi és cinikus hozzáállását bizonyítja az a kormányzati bejelentés is, hogy ha Brüsszel nem biztosítja a forrásokat, akkor majd a magyar állam megfinanszírozza az Erasmus-programot: ez ugyanis nem kizárólag pénzkérdés, a finanszírozás mellé befogadó/együttműködő másik intézmény is kell, ennek lehetőségét azonban átmenetileg most ugyanúgy elveszítik a modellváltó magyar egyetemek. És ezt a Fideszben is pontosan tudják.
Az állampárti nyilvánosság nem véletlenül nem beszél róla,
de a Fidesz-kormány addig pitiánerkedett a részleteken, amíg az egyeztetések vészesen kifutottak az időből. Az Európai Bizottság például azt javasolta, hogy
élethosszig tartó kinevezés helyett a kuratóriumi tagok mandátuma kétszer négy évre szóljon, Orbánék azonban ragaszkodtak a minimum kétszer hat évhez.
Hasonlóan kicsinyesek voltak a kinevezések előtti kényszerpihenő idejével kapcsolatban (vagyis, hogy egy aktív politikus, közéleti tisztséget viselő személy a lemondása után mennyi idővel ülhet csak be egy egyetemi kuratóriumba), itt a Bizottság két évet javasolt, de Orbánék itt is feszítettek, hogy csak egy év legyen.
Most azzal mosakodik a kormány, hogy elküldték már Brüsszelnek a tervezett törvénymódosítás legutolsó verzióját, de hiába várják a választ, vagyis rajtuk nem múlik, a brüsszeliták húzzák az időt. Gyenge és hazug szöveg.
Azt most hagyjuk is, hogy az Európai Bizottság számtalan alkalommal egyértelművé tette, hogy már elfogadott jogszabályokat tud csak érdemben vizsgálni, vagyis a végső zöld lámpa előtt a fideszes többségnek még el is kellene fogadnia a vonatkozó módosításokat, Orbánéknak ugyanis bemondásra már nem hisznek el semmit. A kormánypárti valósághajlítás leggusztustalanabb része viszont mégiscsak az, hogy Brüsszel húzza az időt, hiszen a magyar kabinet hosszú hónapok óta tisztában van a problémával és a vonatkozó határidőkkel, mégis ráérősen, kekeckedve várták, hogy majd a Bizottság úgyis el fogja rántani a kormányt még a fal előtt.
Hát, nem. Bravó, Viktor….
Korábban arról volt szó, hogy július 18-án, vagyis két nap múlva jár le az a végső határidő, ameddig szükséges tető alá hozni valami megállapodást, különben egy időre búcsút mondhatunk a vonatkozó pénzeknek. A helyzet annyiból szerencsésebb, hogy az Európai Bizottság közlése szerint szeptember elsejéig még van idő módosítani a törvényeket, de úgy, hogy a brüsszeli testületnek még legyen ideje azt ki is értékelni.
Vagyis, egy apró pici rés még lehet azon a falon, ha a Fidesz tényleg komolyan gondolja, hogy fontos neki a magyar diákok és kutatók támogatása.
Össze lehet hívni gyorsan egy rendkívüli ülést (esetleg a svéd NATO-csatlakozást is gyorsan ratifikálni egyúttal, csak mondom) és megszavazni a szükséges, pitiánerkedés-mentes módosításokat, és kész. A probléma azonban, hogy úgy látszik: a Fidesznek ez nem fontos. Közölték, hogy az Országgyűlés majd szeptemberben folytatja a munkáját legközelebb, jó pihenést mindenkinek; puff neki. Úgy látszik, nekik tényleg nem drága elgáncsolni a magyar fiatalokat, ha cserében bevédhetőek a fideszes bástyák és mutogatni lehet Brüsszelre.
Magyarországnak tizenhárom éve olyan kormánya van, amely még soha, semmiért nem vállalta a felelősséget
Mert bármi történt, annak az oka az Európai Unió, Brüsszel, Soros György, a menekültek, a magyarellenes világösszeesküvés, esetleg az időjárás volt.
Orbán Viktor kormánya az a focicsapat, amely bármilyen vereséget, minősíthetetlen játékot meg tud magyarázni az időeltolódással, a magaslati klímával, az ellenfél – egyébként nem létező – szabálytalankodásaival, esetleg a direkt ellenük dolgozó bíróval. Az ultrái meg persze bólogatnak és köpködnek, ahogy kell.
Szeretném jelezni, hogy ha sokezer magyar egyetemista a Fidesz-kormány pitiáner makacssága miatt ebben az évben végül visszafordíthatatlanul elbukja a külföldön tanulás lehetőségét, akkor azt a balhét valakinek most már el kell vinnie. Bátran, férfimódra.
Valakinek meg kell magyaráznia, hogy mindez megérte. Hogy megérte ez a frusztrált kivagyiság, a kompromisszumképtelen kuruckodás. Hogy tényleg megérte kiszúrni tízezer magyar diákkal néhány fideszes haver kedvéért.
Orbánék még mindig azt hiszik – tizenhárom év tapasztalatával -, hogy megfelelő propagandával és ügyesen sulykolt magyarázattal a magyar ember mindent lenyel. De tévednek. Lehet, hogy nem ez lesz még a gyújtópont, de szépen rakódik az a szennyes és egyszer bizony ráborul a Karmelitára. Az idő nem nekik dolgozik. Minden rendszer megbukik egyszer.
Szerző
