Budapesti hétköznapok
Újraindultak a szakrendelések, de hogyan? — a zuglói polgármester szemszögéből
Hétfő óta egyre több panaszkodó hangú levelet kapunk olyanoktól, aki pedig alig várták, hogy újra induljanak az egyik pillanatról a másikra berekesztett szakrendelések. Higgyük el, hogy aki hosszú hetek óta tűri a fájdalmat, mást se szeretne, mint, hogy ellássák végre, tehát nincsenek túlzott igényei.
A rendszer a hibás (a szó minden értelmében)
Olyan jelzés egy sem érkezett, amelyik a személyzet magatartását, felkészültségét kérdőjelezte volna meg. Valamennyi levelezőnk a végiggondolatlan, rossz szabályozást és az ezek okozta lehetetlen helyzetet említi.
Az egyik legbosszantóbb dolog: az infrastruktúra hiánya, ami már akkor kiderül, amikor szeretne a páciens bejelentkezni vizsgálatra. És láss csodát a telefon vonalak hiánya -akárcsak az egyszervolt 60-as 70-es években- nem enged, így sokszor hosszú órák telnek a meddő telefonálgatással.
Szinte hihetetlen az a tökéletes nemtörődömség, ahogy a magyar kormány levelező minisztere, Kásler Miklós olykor szemmel láthatólag pillanatnyi ötlettől hajtva igyekszik úrrá lenni az egészségügyben áldásos tevékenysége következtében is egyre inkább eluralkodó káoszon.
Kásler miniszter jól megtanulta a leckét főnökétől, Orbán Viktortól: boríts mindent az önkormányzatok nyakába, majd mosd a kezeidet.
Polgármesteri látószög
Megkerestünk egy polgármestert, Horváth Csabát Zuglóból, akitől azt kérdeztük, hogy milyen rálátás esik a kásleri intézkedésekre az önkormányzatok felől nézve.
„Csütörtökön kaptunk egy levelet, először azt is csak kerülőúton, mert az önkormányzat, mint fenntartó nem kapott a kásler levélből. A minisztérium először saját magával levelezett. végül több csatornán keresztül megkaptuk mi is a feladatot, hogy hétfőtől indítsuk újra a rendeléseket. Szombatra összehívtunk egy nagyon gyors operatív megbeszélést, hogy kidolgozzuk a másfél hónapja bezárt szakrendelők újranyitását. A módszerre nézve semmit nem kaptunk. Magunknak kellett nagyon szűkös határidőn belül megoldani a feladatot. Nyilván a megadottnál több idő lett volna reális, hiszen a vonal végén emberek vannak, orvosok, asszisztencia, akiknek újra kell indítani ezeket a szolgáltatásokat. Jó, jó értem, ezt ami most van, kezeljük úgy, mint egy rendkívüli időszakot, amiben az egészségügyi kormányzat is csak kísérletezik.
Azt viszont nem értem, hogy az utolsó másfél hónapban miért zárja el az információt a kormányzat az önkormányzatok elől. miért csak a legvégén közli velünk a teendőket. Nagyon sokszor csak kommunikációs közleményekből tudjuk meg, mi lesz a dolgunk másnaptól. Nagyon káros, hogy amikor a közös ellenség, a virus ellen kell harcolni, akkor úgy hatékonyabb lenne, ha együttműködő partnerként az odavezető döntésekhez a dilemmát is megosztaná -akár részlegesen is- a kormány. Ha ugyanis nekünk kell a megvalósításban segíteni, nem mindegy, hogy megvalósítható-e a döntés.
Azt se felejtsük el, hogy a kormány elvonásai következtében egyre kevesebb forrásból az ugyancsak a kormány által folyamatosan növelt feladatokat kell ellátnunk. Persze jelezhetnék azt az önkormányzatok, hogy akkor csináljuk majd, ha a forrásokat is biztosítjátok. mégsem mondhatjuk ezt, mert itt a lakosokról, a helyiek életéről van szó és mi tőlük kaptuk a megbízásunkat. nem hagyhatjuk cserben őket.”
Így néz ki ma Magyarország egy önkormányzati vezető, egy polgármester szemszögéből. Egyetlen apró, de jellemző eleme annak, amit a kormány sikeres válságkezelésként igyekszik eladni nekünk és a nagyvilágnak.
Szerző
