A Város Kurír Vágó Istvánt, Gallai egykori zenésztársát kérte, hogy írjon a kiváló billentyűs-, zeneszerzőről. Az egykori zenész, ma politikus, kampánya közben is szakított időt a kérés teljesítésére.
Nagyon lesújtott Péter halálhíre
Egy remek muzsikussal, egy nagyon érzékeny lelkű művésszel lettünk szegényebbek.
Péternek sok oka lett volna, hogy felhőtlenül boldog legyen, de ez valahogy nem sikerült neki. Csak egyetlen jellemző történetet emelek ki ennek illusztrálására:
Amikor a Favágók nevű zenekarunk sikerei csúcsán volt, többen nógattuk őt, hogy írjon ő is „egy slágergyanús szerzeményt”. De mivel mi vidám, önironikus dalokat énekeltünk, amelyekkel főleg saját magunkon élcelődtünk, nehezen született meg a Gallai-nóta. Többször is rákérdeztünk, elkészült-e már. Aztán egyszer végre boldogan újságolta: megvan a dal fele. A szomorú része…
Péter imádott szomorkodni, az ihlette őt csodálatos szerzeményekre. Most már mi szomorkodunk, amíg csak gondolunk rá, ahogy a lelke száll, száll fel magasra…
Elhunyt Gallai Péter, a Piramis és a Favágók billentyűse