Kerítésen innen
Varga Judit a bíróság előtt – Pályakép csata után…
Varga Judit volt igazságügyminiszter csütörtökön tett vallomás a Schadl–Völner ügyben a Fővárosi Törvényszéken, ahová szemelláthatóan jókedvűen érkezett és időről időre megeresztett egy-egy cinikus mosolyt is a kérdésekre adott válaszai mellé.
A kezdet
Amikor 2019-ben Orbán Viktor bejelentette, hogy Trócsányi László brüsszeli távozása után az igazságügyi tárca élére egy addig kevéssé ismert jogászt, Varga Juditot ülteti, sokan a rendszer friss, európai arcát látták meg benne. Széles mosollyal, magabiztos angolsággal, brüsszeli tapasztalattal és fiatalos lendülettel érkezett a kormányzati elitbe, ahol – a kormány kommunikációja szerint – az volt a feladata, hogy a nemzeti szuverenitást és a kormány politikáját megvédje a „brüsszeli támadásokkal” szemben. Varga Judit akkor úgy tűnt, egy modernizáló hang a Fideszen belül: egy ambiciózus nő, aki képes a férfiak dominálta közegben is érvényesülni.
A karrier felfutása
Jogászként az Európai Parlament jogi bizottságában szerzett tapasztalataival és diplomáciai érzékével gyorsan meghatározó figurává vált. Ő lett az egyik fő arca a magyar kormány és az Európai Unió között zajló vitáknak, a jogállamisági mechanizmus és a 7-es cikkelyes eljárás körüli politikai csatáknak. Stílusa és megjelenése miatt külföldön is szívesen foglalkoztak vele: egyszerre testesítette meg a „kemény tárgyalót” és a „kedves, kompromisszumkész európait” a magyar kormány narratívája szerint. A hazai közvélemény egy része is pozitívan tekintett rá: nőként és anyaként sokan azonosulni tudtak vele és sokáig ügyesen kerülte el, hogy a legdurvább kormányzati támadások frontvonalában égjen meg.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
Repedezik a máz
A 2022-es választások után azonban a pályája fölött felhők gyülekeztek. A kormány egyre nehezebben kezelte a brüsszeli pénzek körüli vitákat, a jogállamisági kifogások nem csökkentek, sőt: Varga Judit gyakori európai körútjai és tárgyalásai ellenére Magyarország megbélyegzett maradt. Mind több jel utalt arra, hogy Brüsszelben már nem hittek a szavának: sokak szemében csak a magyar kormány politikájának technokrata magyarázója lett, érdemi engedmények vagy áttörés nélkül. Eközben itthon a politikai színtéren is gyengült a helyzete. 2023-ban sorra jelentek meg pletykák belső konfliktusokról: a kormányzat keményvonalasai számára túl „puhának”, a mérsékeltebbek számára viszont túl lojálisnak tűnt a rendszerhez. A NER-ben, ahol a pozíciókat nem a választók bizalma, hanem a lojalitás és a belső erőviszonyok határozzák meg, ez halálos kombináció. Az igazán nagy fordulat azonban személyes életében következett be.
A bukás
2024-ben látványos és megalázó módon távozott posztjáról, miután nyilvánosságra kerültek részletek magánéletéről, házassága megromlásáról és egyre többen beszéltek arról is, hogy a belső bizalmi körökből os kiszorult. Egy hosszú és méltatlan válási procedúra, valamint egyfajta „karaktergyilkosság” végén olyan helyzetbe került, amelyből egyértelmű volt: többé nem számítanak rá a hatalmi gépezet fontos fogaskerekeként.
A bukása nem csak a magánéletéből fakadt: ő lett sz egyik főszereplője az úgynevezett kegyelmi botrnynak ami a köztársaságielnök mellett őt is elsodorta, hiszen egyre világosabb lett, hogy politikai szempontból is kényelmetlenné vált. A brüsszeli fronton nem tudott valódi sikereket felmutatni, a jogállamisági viták mélyültek, az uniós pénzek befagyasztva maradtak. Ez a kudarc pedig a NER logikája szerint nem a rendszer hibája, hanem a végrehajtóé – így könnyen feláldozható figurává vált.
Az utóélet
Bár megpróbált a közéleti jelenlét egy részét megőrizni – interjúkban és közösségi médiában időnként megszólalt –, az egykori miniszteri súlyát elveszítette. A politikai elemzők és a közvélemény számára is világossá vált: a rendszerben nem volt helye a valódi autonómiának, s bár személye egy ideig vonzó „európai” díszlete volt a NER színpadán, végül őt is ugyanaz a gépezet darálta be, amely felemelte, és ennek csak utolsó cseppje volt az Schadl-völner ügy amir megelőzött a pegazus-botrány is amelyben törvénytelenül lehahallgattak többek közöt újságírókat is.
Egy illúzió vége
Varga Judit története intő jel: hiába a diplomáciai tehetség, a szakmai felkészültség és a személyes karizma, ha a politika valójában csak végrehajtót lát az emberben, és bármikor feláldozható sakkfiguraként kezeli. Az ő pályája megmutatta, hogy a NER-ben a siker csak addig tart, amíg teljesíti a központi akaratot, és amíg képes elviselni a vele járó személyes árat. Amint kiderül, hogy a külső világ felé felmutatott kép és a valóság közötti szakadékot már nem lehet eltakarni, a rendszer gyorsan dobja a korábbi kedvenceit. Varga Judit bukásában sokan saját illúzióik bukását is látták: hogy lehet egyszerre lojális és mégis autonóm, hogy lehet a rendszer része, mégis reformer, hogy lehet „mérsékelt” a radikálisok között. A magyar politikai életben ezek az illúziók ritkán élik túl a hatalom logikáját.
Varga Judit bukása a NER lényegét leplezte le
Ne áltassuk magunkat: a miniszter nem azért bukott meg, mert rossz miniszter lett volna. Nem azért, mert ügyetlenül tárgyalt Brüsszellel. Nem azért, mert a magánélete szétesett. És pláne nem azért, mert „elfáradt”.
Azért bukott meg, mert a rendszer sosem szerette igazán – csak használta.
Amikor Orbán Viktor előhúzta őt a kalapból, csinos, európai, angolul jól beszélő arcra volt szükség. Egy nőre, aki jól mutat a kormány férfias betonfalában. Olyan figurára, akit oda lehet tolni Brüsszelbe tárgyalni a piszkos ügyekről, és közben még mosolyogni is tud. Ő pontosan ezt szállította. Egy darabig.
De a NER nem szeret „arcokat”. A NER funkciókat szeret. És amikor a funkció betöltése már nem elég, amikor a mutatós kirakatbábú már nem hozza haza az uniós pénzt, nem csillapítja a kritikákat, és még a magánélete is kínos sajtócikkekbe csúszik – akkor nincs kegyelem. Akkor lekerül a tábláról.
Az igazság az, hogy a miniszter a legrosszabbat hitte magáról: hogy számít. Hogy „partner” a döntésekben. Hogy lehet egy kicsit saját hangja, lehet egy kicsit különutas. Pedig soha nem számított másnak, mint díszletnek. Amint megingott a díszlet, le is verték a színről
És milyen gyorsan megtették. Egyik nap még mosolygott a kormányinfón, másnap már a válóperéről cikkezett a bulvár, harmadnap meg eltűnt a kormányból. Ennyit ért az a négy év, az a rengeteg brüsszeli tárgyalás, az a lojalitás, amit a rendszerbe fektetett. Nincs ezen mit szépíteni. A NER-nek nem kellenek egyéniségek, csak csendes, kiszolgálható fogaskerekek. Ha valaki egy kicsit is kilóg, ha ember akar maradni, nem csavar – akkor elhasználják és kidobják.
Az ő bukása tehát nem egy szerencsétlen magánéleti tragédia, nem egy diplomáciai kudarcsorozat, hanem maga a rendszer. Egy rendszer, amelyik darál, és a végén még csak meg sem köszöni.
És hogy mi ebben a legszomorúbb? Az, hogy mindenki tudta előre. Talán még ő maga is.
Új miniszteri stílust akart meghonosítani
A tárgyaláson Varga elmondta, hogy minisztersége négy éve alatt több átszervezés is történt. Új miniszteri stílust akart meghonosítani, de nem kirúgásokkal, hanem újításokkal és belső szervezéssel. A 2015-ös végrehajtói reformot már örökölte, így került munkakapcsolatba Völner Pállal, aki később miniszteri biztos lett. Az előző miniszter egyik nagy reformja arról szólt, hogy a végrehajtók iránti közbizalmat helyreállítsák. A bíró kérdésére elmondta, hogy nem volt rálátása arra, hogyan működött akkoriban a Végrehajtói Kamara. Ugyanakkor első miniszteri lépéseként leváltotta Molnár Zoltánt, és Völnert nevezte ki a helyére. Molnárral – mint végrehajtói miniszteri biztossal – emberileg nem tudott együtt dolgozni, de semmi más nem volt a döntése hátterében. Nem utasították erre, Völnert sem ismerte korábban, de azt mondták róla, hogy jó szakember. Le is ült vele, és úgy érezte, valóban felkészült – a Blikk szerint.
Most azonban, hogy egykori államtitkára bűntetőperében nem lehet tovább húzni, bíróság előtt kénytelen eleget tenni tanuzási kötelezettségének a volt miniszter, Orbán Viktor is megszólalt méghozzá támogatólag az ügyben.
Szerző
