Várszegi Asztrik: Az egyháznak politikai rendszertől függetlenül a védtelenek hangjának kellene lennie

Várszegi Asztrik bencés szerzetes, püspök, a volt pannonhalmi főapát. A nyugalmazott egyházi vezetővel és utódjával Hortobágyi T. Cirill főapáttal a Heti Világgazdaság készített interjút. A volt főapátról a leköszönése óta keveset hallottunk, ezért szemlénkben az általa megfogalmazottakra térünk elsősorban ki.

Köztudott, hogy bőséggel állnak anyagi források a katolikus egyház rendelkezésére,

a hívők száma mégsem növekszik. A beszélgetés elején arra keresték a választ, hogy ha nem lenne a magát kereszténynek mondó kormány részéről ez a gáláns hozzáállás, az milyen hatással lenne az egyházra. Az új főapát hangsúlyozta, a siker nem attól függ, hány intézménye van az egyháznak, hanem attól, hogy mennyire hiteles a lelkipásztori szolgálata. Ehhez Várszegi Asztrik még hozzátette:

“Ott, ahol a támogatásért cserébe lojalitást várnak, nehéz helyzetbe kerülhetnek az egyházak.”

Szóba került az is, miért nem szólal meg az egyház a hajléktalanok…

kriminalizálása, vagy legújabban a családok kizsigereléséhez vezető túlóratörvény miatt. A volt főapát a tőle megszokott nyíltsággal fogalmazta meg véleményét:

“Hosszú történelmünk során sem tanultuk meg, vagy gyakran elfelejtjük, hogy bátran kiálljunk a kisemmizettek mellett. Pedig nekünk politikai rendszertől függetlenül a védtelenek hangjának kellene lennünk.”

Pannonhalmán nincsenek híján a bátorságnak,

ha ellent kell mondani a hatalomnak, vagy ha a kormánypropaganda ellenére menekülteket kell befogadni. A jelenlegi egyházi vezető kiemelte, sok biztatást kapnak, hogy jó irányban haladnak. De ahogy eddig sem, ezután sem akarnak provokálni senkit. Ehhez a volt főapát még hozzátette:

“Nem azért nyitottuk meg az apátságot annak idején például néhány menekült család előtt, mert ezzel bárkit is bosszantani akartunk volna, vagy az ellenzéket támogatni. Hanem azért, mert itt voltak a kapuink előtt. A mögöttünk hagyott ezer esztendő alatt mindenkinek menedéket adtunk, aki bezörgetett: befogadtunk a felvilágosodás, majd Napóleon elől menekülő franciákat éppúgy., mint zsidókat, nőket, gyerekeket.”

Az új főapát kitért arra, hogy a gimnázium diákjainak a fele nem tudja fizetni a teljes hozzájárulási díjat,

így azt a rendnek kell finanszíroznia. Csupán ez évente 50 millió forint. De van két szociális otthonuk is. A főapátság vállalkozásaiból többek között ilyen célokra költenek. Várszegi Asztrik megfogalmazta:

“Pannonhalmán három éve mindennap megterítjük Szent Márton asztalát a rászorultaknak. Ahol nemcsak az étel fontos, hanem rávesszük az embereket, hogy ebben a nyomorúságban egymás mellé üljenek.”

A korábbi főapáti ciklusban többször is szóba került, hogy Pannonhalma ad majd otthont a katolikus és az ortodox egyház vezetője, Ferenc pápa és Kirill pátriárka történelmi kézfogásának. Ennek, hogy itt legyen a találkozó, Várszegi Asztrik szerint kicsi az esélye:

“A magyar katolikus egyház az utóbbi időben elveszítette azt a fajta közvetítő szerepét, ami ennek a pannonhalmi találkozónak a létrejöttéhez elengedhetetlen lenne.”

A pannonhalmi gimnázium a középiskolák rangsorában a 25. helyen állt.

Mindketten elmondták, nem elitképzés folyik, kifejezetten törekszenek arra, hogy minden osztályban legyen halmozottan hátrányos helyzetű, tehetséges diák. A volt főapát hangsúlyozta, nagyon örülnek annak, ha fel tudnak venni valamilyen fogyatékossággal élő tanulót:

“Nem csak miattuk, hanem azért, hogy ép társaik megtanulják, hogyan kell segíteni őket. Hogy értékeljék saját épségüket, vagy a hátrányos helyzetűek jelenléte figyelmeztesse őket arra, milyen előnnyel indulnak.”

Amikor a bencések ezer éve Pannonhalmát választották magyarországi központjuknak,

két világ határán telepedtek le. Ezt a – nyugati-szellemiséget képviselik ma is. Hortobágyi T. Cirill főapát hangsúlyozta, arra nevelik a rájuk bízott gyerekeket, hogy ne zsigeri indulatból, az érzelmeik alapján ítéljenek, hanem árnyaltan gondolkodjanak. Az elődje szerint nincs változás abban, hova tartoznak:

“Nyugati alapítású szerzetesrend vagyunk, mindig is oda tartoztunk, és ott is maradunk. Aktív osztrák és német kapcsolataink révén is jól ismerjük az ottani problémákat, köztük a szekularizációt. Az egyház monopolhelyzetének elvesztése azonban nem végzet, tragédia, hanem kihívás. Meg kell tanulnunk, hogyan kell alázattal felkínálni a más vallásúak számára az evangéliumot.”

A nemrég elhunyt Kátai Balázs ezer szállal kötődött Pannonhalmához, ő készítette az alábbi kisfilmet:

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük