Vásárhelyi Mária: Már szóra sem érdemes a kormánypropagandában megjelenő vaskos zsidózás

Mielőtt bárki nagyon rápihenne, és azt gondolná, hogy most -más fontosabb gyűlölendő közellenségek miatt- a kormánypárti propagandában a zsidózás átmenetileg szünetel, a félreértést gyorsan eloszlatja az Ungarische Beobachter (Magyar Idők) kulturális ügyekben illetékes verőlegénye, Szakács Árpád.

A szerző felidézi Csoóri Sándor: Nappali hold című esszéjét, amely megjelenésekor mérföldkő volt a rendszerváltás utáni honi zsidózás történetében. Csoóri ebben az írásában arról elmélkedik, hogy

„fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag „asszimilálni” a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet eddig még nem ácsolhatott soha.”

A zsidók által ácsolt parlamenti dobogón

félreérthetetlenül az akkor legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ állt, amelyet a korabeli kormánypárt szélsőséges köreiben csak zsidópártként emlegettek, (by the way: a korabeli Fideszt meg a zsidópárt ifjúsági tagozataként).

Szakács szerint Csoóri esszéjének megjelenése óta nem született olyan írás, amely ennyire tényszerűen és tárgyilagosan mutatta be, hogy a népiek és urbánusok (értsd: magyarok és zsidók) között meglévő évszázados feloldhatatlan feszültséget az egyik oldal vehemens dominanciával, kiszorítással szeretné megoldani.

Vagyis hogy – fidesz-magyarra fordítva

– azóta sem írta le senki ilyen plasztikusan, hogy a honi „zsidó értelmiség” hogyan szorítja ki a „magyar értelmiséget” a kultúrából.

Csoóri írásának megjelenése akkoriban hatalmas felháborodást váltott ki, Esterházy Péter emiatt szüntette meg publicisztikai rovatát az írást megjelentető Hitel c. folyóiratban.

Ma már nincs felháborodás

és olyan mély árok húzódik a kormánypárti és nem kormánypárti értelmiség között, hogyha akarná sem tudná senki ilyen látványos gesztussal kifejezni tiltakozását az efféle egyértelmű zsidózás miatt.

Ez ugyanis már nem árok, hanem szakadék, amelyen nincs átjárás. Már jó ideje mindenki megtalálta a helyét ebben a kettészakított világban.

Már szóra sem érdemes a kormánypropagandában megjelenő vaskos zsidózás.

Megszoktuk, megtanultunk együtt élni ezzel – és ez a legijesztőbb.