Mennyi az annyi, 168 óra?

Azt hiszem nem tévedek, ha úgy gondolom, hogy a 168 óra tulajdonosainak nagy megkönnyebbülésére Tóth Ákossal, Lakner Zoltánnal és Krajczár Gyulával együtt én is befejezem közel évtizedes állandó publicista pályafutásom a lapnál.

Amint ezt az új főszerkesztővel is közöltem,

alapvetően három okom van arra, hogy így döntöttem. Egyrészt elfogadhatatlannak tartom az eljárást, ahogyan Tóth Ákost felállították a főszerkesztői székből, kiváltképp azért mert úgy gondolom, hogy irányítása alatt a lap és az on-line portál is színvonalasan, bátran működött, tanúja voltam a hatalmas erőfeszítésnek, amellyel hétről hétre előállították a lapot, mert úgy gondolom, hogy nagyon fontos színfoltja volt, az egyre vérszegényebbé váló baloldali-liberális palettának, és mert úgy tapasztaltam, hogy minden nehézség ellenére megőrizték függetlenségüket, pedig ez sokszor nem volt könnyű feladat.

De így döntöttem azért is, mert egyáltalán nem rokonszenvezek az EMIH törekvéseivel,

és számomra egyre elfogadhatatlanabb a kormány lieblingje zsidó szervezet pozíciója, kiváltképp ha a kormány egy-egy tagja, és “értelmiségi” holdudvara rendszeresen nyílt, vagy burkolt antiszemita, kirekesztő kijelentéseket tesz.

És végül, de nem utolsó sorban azért is döntöttem így,

mert amióta megvásárolták a lapot, állandó problémák voltak a honor fizetéssel, ma legalább fél éves elmaradásuk van velem szemben, amit immár kénytelen vagyok jogi útra terelni.

Hogy miért tűrtem ezt eddig?

Mert szerettem ezt a munkát, és lojális voltam a szerkesztőséggel. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, mert fontos és jó lapnak tartottam a 168 órát, és örültem, hogy együtt működhettem mind a Mester Ákos, mind a Tóth Ákos vezette remek csapattal.

Forrás

Ceglédi Zoltán szerint a 168 óra megszűnt és egy sort sem ír többé a hetilapmaradványba

A 168ÓRA drámája - Cél a szélsőjobb! De melyik? — Lapzsemle