Banánköztársaság
Vásárhelyi Mária: a rendszerre haragudjunk és attól próbáljunk megszabadulni, ne az áldozatain vezessük le dühünket
Az első előadás után betiltotta az iskola keddi, március 15-re emlékező ünnepi műsorát Csenki József, a budapesti Budenz József Általános Iskola és Gimnázium igazgatója – írta a 444. A lap megkereste az intézményvezetőt, aki megerősítette a hírt, és azt is mondta, döntéséért vállalja a felelősséget. Megalapozott félelem a rendszer működésétől, szervilitás, vagy paranoia….?
Az első előadás után betiltotta az iskola keddi, március 15-re emlékező ünnepi műsorát Csenki József, a budapesti Budenz József Általános Iskola és Gimnázium igazgatója – írta a 444. A lap megkereste az intézményvezetőt, aki megerősítette a hírt, és azt is mondta, döntéséért vállalja a felelősséget. Megalapozott félelem a rendszer működésétől, szervilitás, vagy paranoia….?
Egyszer, na jó, de másodszor biztos nem…
Csenki igazgató közölte a tantestülettel, hogy a Petőfi Sándor életét születésétől haláláig bemutató műsor -amit azért kellett volna kétszer előadni, mert egyszerre nem fértek be a srácok a terembe-
tele van aktuálpolitikai áthallásokkal, és ha ez nyilvánosságot kap, az árt az iskolának, ezért inkább megtiltja, hogy másodszor is elhangozzék.
A tanárok egy része próbált kompromisszumos megoldást találni, felajánlották, hogy lerövidítik a szöveget, és kihagyják belőle azokat a részeket, amelyeket az igazgató problémásnak érez, de
az igazgatónak nem felelt meg egyik megoldás sem.
Igazgatói nyilatkozat…
„Az első előadást megtekintve azt tapasztaltam, hogy a műsorban direkt módon, sok alkalommal félreérthetetlen aktuálpolitikai utalások történtek. Ezért egyszemélyi döntést hoztam, miszerint a műsort második alkalommal nem lehet előadni. Pedagógiai és emberi meggyőződésem szerint egy köznevelési intézménynek nem feladata az, hogy a tanulók számára napi politikai kérdésekben állást foglaljon, vagy akár állásfoglalást közvetítsen – különösen nem egy iskolai ünnepség keretében, amelynek megtekintése minden tanuló számára kötelező. Úgy gondolom, mindez független akár az intézmény vezetőjének, akár a műsor szerkesztőjének, akár bármely pedagógusnak a személyes politikai meggyőződésétől, irányultságától.”
A rendszerre haragudjunk….
Vásárhelyi Mária szociológus közösségi oldalán írta meg véleményét az eset kepcsán:
„Most mindenki az iskolaigazgatón köszörüli a nyelvét, aki nem engedte meg, hogy március 15-én a diákok elszavalják Petőfi Sándor: Akasszátok fel a királyokat c. versét.
Azért nem engedte, mert attól félt, hogy a vers hallattán mindenki Orbán Viktorra fog gondolni. Pedig nem az igazgatóra kellene haragudni, nem rajta kéne gúnyolódni, hanem a körülményeken, amelyek miatt megfogalmazódhatott benne ez a gondolat.
Egyrészt ne farizeuskodjunk, szögezzük le, hogy félelme nem volt alaptalan,
mert sokan vagyunk akiknek valóban a zsarnok kormányfő jut a versről eszünkbe. Természetesen nem konkrétan az akasztás, de a zsarnok elűzése, trónfosztása. És nem véletlen, hogy korábban, 2010 előtt nem volt ilyen áthallása a versnek. Függetlenül attól, hogy az ember éppen szerette vagy nem, de sem Antall Józsefre, sem Horn Gyulára, sem Medgyessy Péterre, sem Gyurcsány Ferencre nem asszociált volna az igazgató és a közönség a vers hallattán, mert egyikük sem volt zsarnok. Másrészt sokan elfelejtjük vagy nem akarunk emlékezni, hogy
milyen az, amikor a fortélyos félelem kezd uralkodni egy országban. A félelem nem racionális, a félelemből született döntések kívülről nézve szánalmasak, nevetségesek. De ismerjük el, hogy nem alaptalanok.
Hiszen itt is simán előfordulhatott volna,
hogy egy túlbuzgó szülő, vagy tankerületi vezető feljelenti az igazgatót, éppen azért, mert nekik is Orbán Viktor jut eszükbe a versről.
„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, ott mindenki szem a láncban” (Illyés Gyula)
Engem például az általános iskolában nem engedtek az iskolai ünnepélyen verset szavalni, mert egy ellenforradalmár gyermeke voltam. Pedig szerettek a tanárok és az igazgató is, de féltek. Féltek, hogy valakinek szemet szúr, hogy a rendszer ellenségének tekintett ember lánya mond verset és emiatt megütik a bokájukat.
Ma már ez nevetségesnek tűnik, de akkoriban véresen komoly volt. Számomra és a tanárok számára is.
Nyilván vannak bátrabb és kevésbé bátor iskolaigazgatók és más közalkalmazottak, de ne csináljunk úgy, mintha maguktól hoznák az efféle döntéseket! Tetteiket a félelem igazgatja, mert soha nem tudhatják, hogy mikor vétik el a lépést, mikor csap le rájuk az oktatás irányítás vasökle.
A rendszerre haragudjunk és attól próbáljunk megszabadulni, ne az áldozatain vezessük le dühünket.”
