Vásárhelyi Mária: kedves szülők, nagyszülők, meddig tűrjük még ezt?!

Számomra az elmúlt 10 év talán legnagyobb csalódását az okozza, hogy a szülők milyen elképesztő közönnyel nézik végig, ahogy az oktatási kormányzat – nyilvánvalóan feletteseik utasítására – megpróbál tudatlan, műveletlen, a modern kor kihívásaira felelni képtelen, versenyképes tudással nem rendelkező, nacionalista, soviniszta, önálló gondolkodásra képtelen zombikat nevelni a gyerekekből.

És mindehhez jön még az elképesztő kormányzati dilettantizmus!

Tönkretették a szakképzést, az iskolarendszer szegregáltabb, mint valaha, a leghátrányosabb helyzetű gyerekektől még annak az esélyét is elvették, hogy elvégezzék a nyolc osztályt, semmiféle erőfeszítést nem tesznek annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyék a mára teljesen elöregedett pedagógus pályát a fiatalok számára, és az új NAT eredményeként minden tapasztalt, színvonalas tanár, akinek lehetősége van, menekülni fog a pályáról, mert úgy gondolja, hogy még az Aldiban árufeltöltőnek lenni is jobb, mint hazugságokra és téveszmékre oktatni a diákokat. Az iskoláktól elvettek minden önállóságot, mind a tartalmi, mind a személyi kérdésekről egy központi monstrumban, kizárólag bürokratikus szempontok alapján születnek a döntések.

Szabályosan elüldöznek mindenkit, akinek igénye van az autonómiára,

a a színvonalas oktatásra, aki szeretne önálló gondolkodásra képes állampolgárokat nevelni a tanítványaiból. És ehhez adódik hozzá a legújabb agyrém, hogy a gyerekeket, értelmi, szociális fejlettségüktől függetlenül, kötelező lesz 6 éves korukban iskolába íratni, csak azért, mert nem teremtettek elegendő óvodai férőhelyet. Minden problémát a pedagógusok és a diákok rovására próbálnak megoldani. És az állam a saját fenntartású iskoláit is szegregálja; az egyházi iskolák több mint háromszor akkora támogatást kapnak, mint az államiak.

De vajon ki védheti meg a gyerekek érdekeit, ha nem saját szüleik?

Ha ők ennyire közönyösek és tehetetlenek azzal kapcsolatban, hogy mi történik az oktatásban a saját gyerekeikkel, akkor mit várhatunk a társadalom egészétől? Feltételezem, hogy mindenki arra gondol, hogy majd ő egyéni érdekkijárással (okosba) megoldja, hogy saját gyermekét ne nyomorítsa meg ez az iskola rendszer, de az nyilvánvaló, hogy egy ilyen mértékig lezüllesztett oktatási rendszer generációk sorsát és az egész ország jövőjét pecsételi meg. És ennek a felelőssége alól a szülők – tisztelet a kivételnek – sem vonhatják ki magukat, akik némán asszisztálnak mindehhez. Kedves szülők, nagyszülők, meddig tűrjük még ezt?!

Forrás

A várótermek kimeszelése után az oktatás jobbá tétele érdekében fessük szőkére az összes pedagógust!