Veszélyben a Stonehenge – környezetrombolásra készülnek Angliában (is)

A Stonehenge a világörökség azon része, amit még azok is ismernek akik úgy hiszik, hogy nem. A  körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 km-re északra, most komoly veszélybe került.

Rajta üt a 21. század?

A régészek, környezetvédők, druidák tiltakozása és a tervezési felügyelőség javaslata ellenére a brit közlekedési miniszter jóváhagyta, hogy alagút építésével csillapítsák a gépkocsiforgalmat az angliai Stonehenge körzetében – adta hírül az infostart az BBC News-ra hivatkozva.
A leghíresebb brit őskőkori műemlék mellé tervezett mintegy három kilométer hosszú alagút építése annak a kétmilliárd font költségvetésű útfelújítási programnak a része, amellyel a világörökség környékének  25 négyzetkilométernyi terülelét akarják megoldani, különös tekintettel a közlekedés anomáliáira.

A Stonehenge, Európa egyik legjelentősebb őskőkori építménye mintegy 5000 éves, a világ egyik csodájaként tartják számon.

Makacs elhatározás

Grant Shapps brit közlekedési miniszter annak ellenére hagyta jóvá a projektet, hogy a tervezési felügyelőség azt javasolta, vesse el azt. A tárcavezető szerint azonban az alagút több hasznot hoz, mint amennyi kárt okozna.

Régészek aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy a munkálatok káros hatással lesznek a Stonehenge-re, mivel az alagút néhány száz méterre húzódik majd a világörökség területétől.

„Az alagút mindkét végén a tájat kivájják egy autóút és a hatalmas alagútbejáratok számára, nagy csomó betont építenek be, nagy útkereszteződések lesznek a világörökségi terület mindkét oldalán. Ez nagyfokú pusztítást jelent” – hangoztatta Kate Fieden régész.

Magyarország

Lépték természetesen nem azonos, ám nekünk is fájhat a lelkünk a múltunk szétbombázásáért, elég csak a Városligetre, vagy a pesti alsórakpart tervezett Garancsi féle be és átépítésére gondolni, és akkor még a várban folyó szisztematikusan építésnek hazudott rombolásról, „új műemlékekről”, hamis erkélyekről nem is beszéltünk.

„Én azt hiszem, a halhatatlanságot nem a halál órájában, hanem az élet folyamatában kell keresni. A halálunk utáni jövő vajmi keveset jelentene nekünk, ha nem élnénk meg a jelenben, ahogy félig-meddig öntudatlanul megéljük azt a kort is, mikor még nem léteztünk. Életünk egyetlen pillanata sem mozdulatlanná dermedt jelen, hanem jövő, jelen és múlt egymásba fonódó szövedéke. A múltról látszólag keveset tudunk, a jövőről még kevesebbet, s mégis hatnak az életünkre: így éljük meg minden pillanatban a halhatatlanságot.” (Gyurkó László)