Budapest új főpolgármestere mellékesen megemlítette, mit gondol Wass Albertről — erre azonnal felvonultak a szélsőjobboldal ideológiai tankhadosztályai. A Heti lapzsemlében összegyűjtöttem, amit a Wass-életműről tudni érdemes, sőt, kell…


Fellángolt a vita

Karácsony Gergely az Indexnek adott interjúban tulajdonképpen “megnyugtatta” a Wass-rajongókat, hogy senki nem nyúl a kedvencükről elnevezett helyekhez, de azért egyenesen fogalmazott a szélsőjobbról érkezett grófról: “a Wass Albert térnek nem nagyon örülök, megmondom őszintén, tehát a Széll Kálmán legalább nem volt – hogy mondjam – náci vagy náci kollaboráns”. (444.hu )

Nagy riadalom keletkezett a jobboldalon, mindenki felvonult az állítólag nagyon megsértett Wass védelmében, amint láttuk, a 444.hu tudósítása szerint az RMDSZ jelenlegi vezetése is csatlakozott ehhez, a szélsőjobbra sodródott magyar politikát teljesen torzan értelmezve, alig burkoltan az ellenzékre visszadobva a náci-vádat. Maga Orbán pedig október 23-i üzenetében jelezte, hogy Wass neki szívügye… (444.hu )

A Fidesztől független sajtóban azért olyasmi is megjelent az ügy kapcsán, amit érdemes elolvasni. Ajánlom Béndek Péter blogjáról a “Mi is a baj Wass Alberttel?” című posztot, illetve Szily László “Wass Albert, a náci” című elemzését.

Wass Albert emberalatti szövegei

Most azonban lássuk Wass Albertet, magát. Aki az alábbi szövegek olvasása után is mentegeti, az önmagáról állít ki bizonyítványt.
Ágoston Vilmos “A kisajátított tér – A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben” című kiváló művéből idézek (Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, 2007.).

Wass Albert “prózájának stílusára jellemző, hogy mindössze kétféle stilisztikai eszközt használ a gyűlölet leírására: a triviális megbélyegzést, vérben gázoló, szadisztikus képek halmozását és a körülírásba rejtett uszítást. A különböző szereplők beszédstílusa között nem az a különbség, hogy mennyire iskolázottak, műveltek, mivel foglalkoznak, vagy milyen rangjuk van a társadalomban, hanem hogy magyarok vagy idegenek. Minden idegen egyformán karikírozott, lebutított magyar nyelven szólal meg.

Egy nagy írótól megbocsáthatnánk, ha pályája egy szakaszán közéleti iránytűje megzavarodott ugyan, de ezzel később szembenézve, műveiben is feldolgozva, továbblépne. Wass esete azonban  — egy pillanatra sem eltekintve attól, hogy nem nagy íróról, hanem műkedvelő giccsgyárosról van szó  — egészen más. A náci-nyilas-horthysta borzalmak idején is megbukott emberségből, tisztességből, és ezzel a múltjával élete végéig nem fordult szembe. Wass saját szövegei bizonyítják azt, hogy miért elfogadhatatlan ez az ember minden tisztességes demokrata számára.

“Egy zsidó gyerekről”

Ágoston Vilmos idézett könyvében felhívja a figyelmet Wass “Így lett belőlem antiszemita” című különös írására (1993 szeptemberében az Új Világ című magyar-amerikai hetilapban, majd 2005-ben a Kapu júniusi számában jelent meg). Ebben a cikkben Wass, egy “zsidó gyerek” állítólagos történetét elmesélve, az összes antiszemita toposzt reprodukálta.

Eszerint a második világháború előtti időkben, a “zsidó gyerek” elhatározta, nem gürcöl tovább a kolozsvári Ellenzék című lapnál, hanem kimegy Amerikába és ott lesz újságíró. “Még aznap délután átment a New York nevezetű kávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, és szembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték, és másnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rádiója: zsidóverés Romániában, ölik a zsidókat Kolozsvárt. Két napra rá ott volt a repülőjegy a Havas Emil zsebében és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Times-nál.”

“A román antiszemiták és Wass Albert érvei azonosak voltak” – írja erről Ágoston Vilmos. – “Szerinte, csak a világon összetartó zsidóknak köszönhető, hogy egy ilyen jelentéktelen provokátort azonnal megmentenek, és kivisznek Amerikába, ahol kárpótlásul a legnagyobb napilaphoz kerül. A sugallat szerint, feltehetően a lap is szintén zsidó kezekben van.” (…) A Wass szövegből kihallható sugallatnak, mely szerint “a zsidóknak bezzeg van hová menekülniük, de a magyarnak hazája földjén kell a végsőkig kitartania”, “ellentmond Wass Albert saját sorsa, aki ugyanoda jutott, mint a kis ‘zsidó gyerek’, Amerikába.” Wass, idézett cikkében még később is azt sugallja, hogy a zsidók “bezzeg mehetnek bárhova a világon, mert a nemzetközi zsidóság úgyis tárt karokkal várja.” Sőt, úgy állítja be Wass, hogy a magyarságra “rászakadt a második világháború”, “aztán a németek megkezdték összefogdosni a zsidókat, mi megpróbáltuk elrejteni a szerencsétleneket, ahogy lehetett.”

7 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Egészen hihetetlen, hogy ilyen mocskolódó, gyűlöletkeltő, függetlennek kikiáltott, ellenzéki szennylapoknak létjogosultsága van és közben megy az óbégatás hogy nincs sajtószabadság… Nagyon szépen gratulálok… Indítsatok gyűjtés, hogy lehúzzátok a sok barmot.. Ti is..

    • Az ilyen ostoba, elvakultan fanatikus hülyék mint te, mindig azt hiszik, hogy még tudják fogni a szart a tiszta felén.. A megnyilvánulásodnak annyi mondanivalója van, mint az értelmetlen fajtádnak.. Semennyi.. Csak fröcsköl belőled a fos, mert nincs értelmes gondolatod.. Légy boldog..

  2. Az ilyen ostoba, elvakultan fanatikus hülyék mint te, mindig azt hiszik, hogy megtudják
    fogni a szart a tiszta felén.. A megnyilvánulásodnak annyi mondanivalója van, mint az értelmetlen fajtádnak.. Semennyi.. Csak fröcsköl belőled a fos, mert nincs értelmes gondolatod.. Légy boldog..

  3. Amint látható, a cikkemben csokorba kötött Wass-szöveggyűjtemény célba talált. Vannak, akik kissé idegesen reagálnak arra, hogy az “írófejedelemtől” vett idézetek rossz fényt vetnek kedvencükre. Sokszor méltatlankodnak, hogy W. Albertet anélkül minősítjük, hogy olvasnánk, miket írt. Rossz hírem van: sajnos olvassuk, és idézzük is, mert mindenkinek látnia kell, micsoda alak volt ez a gróf.
    Jellemző a “vitamódszerükre”, hogy a szerkesztőket gyalázzák, akiknek a portálján ezek a tények megjelentek.
    Én viszont köszönöm a Városi Kurír szerkesztőinek, hogy lehetőséget adtak Wass valódi arcának bemutatására. Közszolgálati feladatot láttak el, az ítéletalkotáshoz szükséges a tájékozódás.
    a szerző

    • Köszönöm a felvilágosítást (félrebeszélést).. Egy újabb példa arra, hogy a ‘cikk’ írója, ha valaki egy kicsit mögé néz a szerzeményének és negatívan értékeli, akkor azt nem tudja elfogadni.. Ez a Ti nagy demokráciátok.. Ez a bohóckodás, gyűlöletkeltés amit produkálnak Önök ( és a kormányoldal is) nem igaz hogy nem tűnt még fel, hogy nem működik nagyon sok embernél.. Az Ön által említett író írásait nem ismerem ( nem is érdekelnek), így nem is a kedvencem.. A zavaró tényező az Ön irományában számomra az, hogy politikai mocskolódásra használja, ahelyett, hogy tényszerűen írna… Mert ugyebár ez egy ‘független oldal’.. Vagy nem?.. Köszönöm hogy válaszolt, sok sikert!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét