Zsiday Viktor: Maradunk ebben a félázsiai posványban

Tíz százalékos reálbér-növekedés mellett nagyon bénának kell lennie a kormánynak, hogy elbukja a választást, de a jövőre nézve van pár jelentős kockázat – mondja Zsiday Viktor befektetési szakember.

Például, hogy milyen állapotban érkezünk a gazdasági fellendülés végéhez, mihez kezd majd a csúcson lévő 10-50 szereplő, ha elapad az uniós pénz, mi lesz a nekik adott, egyre duzzadó hitelekkel. Részletek a hvg.hu-nak adott interjúból:

„A kormány csodálatos helyzetben van, jön az uniós pénz, a bérnövekedés miatt nő a fogyasztás, ez élénkíti a gazdaságot, tehát a világon semmit nem kell csinálniuk.”

„Magyarország továbbra is azon az úton megy előre, amin már sok fejlődő, latin-amerikai ország végigment: egy nagy összeomlás után van lehetőség valamilyen élénkítésre. Ez nálunk az uniós pénz volt. A kormány azt gondolja, megtalálta az utat, ami örök sikerre visz, közben nem érzékeli azt, hogy alapvetően nagy, strukturális változást nem tudott elérni. A gazdaságnak két komoly hátszele van, az uniós pénzek és a lakossági fogyasztás, amely utóbbi az EU-s bérkonvergenciából ered.”

„Látjuk viszont, miért fog véget érni a kedvező időszak: előbb-utóbb termelékenységnövekedés nélkül nem lesz fenntartható a bérnövekedés. 2-3 évig még belefér, hogy sokkal jobban nőnek a bérek, mint a termelékenység, aztán a vállalatok profitja elfogy.”

„Egy ilyen gazdasági fellendülés alatt már rég nullszaldósnak kellene lennie a teljes költségvetésnek, az állam összehúzhatná magát, kisebbnek kellene lennie a hiánynak. Ezzel fel lehetne készülni a kedvezőtlenebb időszakra, volna miből élénkíteni a gazdaságot, simítani a folyamatokat, amikor eljön az elkerülhetetlen lassulás/recesszió. Ha folytatódik a jelenlegi gazdaságpolitika, a fellendülés végén, emelkedő kamatok mellett könnyen ott állhat a kormány 3-5 százalékos költségvetési hiánnyal, egyre drágábban finanszírozható államadóssággal, lassuló gazdasággal és csökkenő adóbevételekkel, ami miatt – ha el akarja kerülni a túlzott deficiteljárást – megszorításokra kényszerülünk majd.”

„2010 és 2017 között összesen kb. 16-17%-kal nőtt a hazai gazdaság, úgy, hogy nettó módon legalább a GDP 25%-nak megfelelő támogatást kaptunk. Lehet vitatkozni a pontos értékeken, de ebből a két számból én azt látom, hogy a támogatások nélkül igen csekély növekedés lenne.”

„Az elmúlt 10 év adatai alapján Magyarország a régión belül lemarad, nem mutat sem az innováció, sem a beruházások, sem az oktatás irányából arra, hogy Magyarország a régió éllovasává válhatna. El fogunk lébecolni, maradunk ebben a félázsiai posványban.”

„A régiós átlagnál is kevesebb megy oktatásra és egészségügyre, miközben az állam a saját működésére sokkal többet költ. Azt lehetne átcsoportosítani.”

„Látni vélem az intézkedések mögötti struktúrát. Egyrészt ott van az ázsiai modell a fejükben, a termelés és export mindenhatóságával, törekszenek a gazdasági és politikai függetlenségre, az összes külső zsarolhatósági potenciált vagy veszélyforrást megpróbálják leépíteni, csökkenteni akarják az államadósság devizaarányát, valamiféle mindenkitől független, „harmadik utas”, semleges Magyarország van a fejükben. Eközben megpróbálnak saját tőkésosztályt építeni. Az adózás miatt elég gyorsan tud vagyont fölhalmozni, akinek van jövedelme, viszont a kormány politikája nagyon jelentősen növeli a társadalomban a vagyoni különbségeket. Nem szerencsés, ha egy társadalom kettészakad.”

„Még jelentősebben szétszakad a társadalom, a csúcson lévő 10-20-50 szereplő pedig olyan nagyra nő, hogy az lesz a kérdés, ha már nem lesz elég uniós pénz, amiből táplálkozhatnak, akkor elindulnak-e az orosz–ukrán vonalon, rámozdulva más szereplők vagyonára azzal, hogy adják el, különben másnap lesz egy törvény.”

(Forrás: hvg.hu)