Blogbazár
Egyetlen súlyos, aggasztó, feltűnő, elviselhetetlen velem született rendellenességem van: a roma származásom
Hiába állítja a regnáló, hogy Magyarországon nincs rasszizmus és aki ezt állítja Soros-ügynök, a mindennapok rácáfolnak a fals állításra. Sokat ront a helyzeten a kormány-propaganda és stílus, ami nem, hogy példát mutatna – vagyis mutat, de milyet! – a beidegződések levetkőzésében, gerjeszti azt.
Hiába állítja a regnáló, hogy Magyarországon nincs rasszizmus és aki ezt állítja Soros-ügynök, a mindennapok rácáfolnak a fals állításra. Sokat ront a helyzeten a kormány-propaganda és stílus, ami nem, hogy példát mutatna – vagyis mutat, de milyet! – a beidegződések levetkőzésében, gerjeszti azt.
Az alábbiakban egy 18 éves magyar fiatal ismerkedik a hazai valósággal
A mai napon ért atrocitás-sorozatról szeretnék Nektek egy kis élménybeszámolót írni. A helyszín Budapest 7. kerülete, szűkítve: Doboz, Instant, Peaches and Cream.
Röviden magamról: 18 éves, átlagos kinézetű lány vagyok, a gimnázium utolsó évét járom, májusban érettségizem. Tanulmányi átlagom kb. 4,1. Különösebb érdeklődésem az idegennyelvek,(angolt és olaszt tanulok) és a vizuális kultúra iránt alakult ki. Ennek megfelelően választottam is felsőoktatási intézményt, ahová felvételizni szeretnék.
Belső tulajdonságaimról annyit, hogy elsőre visszahúzódó, félénk lány vagyok, kerülöm a reflektorfényt. Bulizni ritkán járok, nem iszom, nem dohányzom, nem élek drogokkal, egy szóval nem keresem a “rosszat”(kinek mi). Egyetlen súlyos, aggasztó, feltűnő, elviselhetetlen velem született rendellenességem van: a roma származásom.
Tehát, akkor jöhet a lényeg.
Kisebb, hozzám hasonlóan kulturált (mert annak tartom magam) társaságommal (4fő) úgy döntöttünk, kicsit kiengedjük éjjel a fáradt gőzt, beülünk valahova, talán még táncolunk is, ha kedvünk tartja. Egy-egy pohár koktél/sör elfogyasztása után, tökéletesen józan állapotban, megfelelő ruházatban megjelentünk a fentebb elsőként megnevezett szórakozóhely, a Doboz előtt.
Beálltunk a sorba, 2 társunkat beengedték, kettőnket a párommal kiállítottak. Jóhiszeműen előkaptuk a személyit, gondolván, túl fiatalnak tűnünk. Hát nem. A kidobószemélyzet arra hivatkozva, hogy velünk már korábban gond volt, megtagadta a bejutásunkat. (Jelzem: soha nem jártunk a helyen.)
Udvariasan közöltem, hogy kizárt, mivel a 18-at is nemrég töltöttem. A probléma egyértelmű volt: míg két társunk bőre fehér, kettőnké sajnos erősebben pigmentált.
Első pofon az élettől a származásom miatt,
nem probléma, majd máshol. Hát nem. Mindhárom szórakozóhelyen ugyanaz történt. A következő helyen még csak indoklást sem kaptunk. Csak távoznunk kellett. Kerestük a helyek tulajdonosait, tagadnak.
A Peaches vezetője kijelentette, nem érdekli, ha erről bármilyen írás megjelenik, van már elég. Na itt a probléma. 2019, Magyarország. Ahol még mindig az a legnagyobb probléma, hogy az ember cigány.
Természetesen a holtrészeg, alul öltözött többségieket bárhová beengedik, kérdés nélkül. Minket nem. Mert MI problémásak vagyunk. Mi erőszakosak vagyunk. Mi buták vagyunk, nem dolgozunk, élősködünk. Pedig Én normális vagyok, átlagos intelligenciájú (bár a rasszistáknál többnek érzem magam) és még dolgozom is. Mindezt tanulás mellett.
Még mindig itt tartunk, gratulálok, Magyarország! Foghatjuk ezt bármire… kimondani könnyebb lenne.
Szerző
