Orbán annyira szép beszédet mondott pártja kongresszusán, hogy majdnem megkönnyeztem. Különösen, amikor azt mondta: „Higgyétek el, nem marad viszonzatlanul egyikőtök szeretete sem”.
Állítólag többen látták Németh Szilárdot kirohanni,
hogy az első legyen, aki a legközelebbi fába belevési a szívet „Viktor-Sziszi” felirattal. Csak sajnos közben az előzni igyekvő Semjén Zsolt letaposta. De ezt a hírt nem fogják megtudni egyetlen résztvevőtől sem, mert ők éppen most hallhatták elnöküktől, hogy van egy új 11. parancsolat, amelynek gyakorlására intette őket:
„Ne mondj rosszat a fideszes társadról!”
Remélem, Kásler doktor már elkezdte kőbe vésni. Eddig az lehetett a baj az egészségügyben, hogy csak a tíz parancsolattal próbálkoztak. Gondolom, ez lesz az új ajánlat a tárgyalásokon az elavult eszközökre panaszkodó, felmondani készülő traumatológusoknak.
Szerencsére másról lehetett rosszat mondani,
különben dögunalom lett volna a kongresszus. Orbán Karácsony után most Botkát támadta meg, csak sajnos semmi új nem jutott eszébe, ezért kénytelen volt a kissé molyirtó szagú rágalmat elővenni:
„Ha baloldali kézen marad, Szeged lesz az első számú betelepítési célpont”.
Ja. Ha ezután oda állítjátok ki az összes letelepedési kötvényt.
Azért azon a pszichológiai talányon eltűnődtem,
miért pont azokat az ellenzéki jelölteket pécézi ki, akik az ő személyes riválisaként is szóba jöttek mint miniszterelnökjelöltek. Úgy látszik, ez az Achilles-sarka. Ha a személyes hatalmáról van szó, az egész ember egy nagy Achilles-sarok..
Azért a legszebb mondat a beszédben a kötelező fidesz-bajtársaiasságról szólt:
„Akkor is lojális vagyok hozzád, amikor te tévedsz, és akkor is számíthatok rád, amikor én tévedek.”
Igazán megható
Épp csak egy igekötőnyi pontosításra szorul:
„Akkor is lojális vagyok hozzád, amikor te megtévedsz, és akkor is számíthatok rád, amikor én megtévedek.”
Polt Péter bizonyára ott volt a kongresszuson.
Kongresszus hátképekben - az értelmes fél....