A zsidóság a kormány védelme alatt? Március 15-én felfüggesztve? — Lapzsemle

Kukorelly-nyilatkozatot, L. Ritók Nóra-portrét, nyugdíjszakértő elemzését szemlézzük. Heti lapzsemle sorozatunk  március 15-i kiadása.

„Egyetértek Ottlikkal: ízlésprobléma”

„A zsidó közösség a kormány védelme alatt áll” — Orbánék ezt a formulát találták ki, és mindig elő is veszik, amikor a kormány közelében lebzselő szélsőjobboldaliak botrányai miatt kínos kérdésekre kell felelniük. Erről a különös „védelemről” a Városi Kurírban is olvashattak.
A nemzeti ünnepeken pedig ez a fideszes állam rendszeresen olyanokat is bevesz a magas elismeréssel méltatott személyiségek listájára, akik nemhogy a nemzet egységét szolgálják, de éppen hogy velük szemben kellene a kormánynak megvédenie polgárait.
Kukorelly Endre íróval beszélgetett a Klubrádió Megbeszéljük műsorában Bolgár György az idei március 15-i kitüntetések botrányáról.  A 2004-es, Tilos Rádió elleni tüntetés után, ahol Döbrentei gyalázatos beszédet mondott, tömeges kilépéssel tiltakoztak kiváló írók, költők a Magyar Írószövetség tétlensége ellen. Kukorelly Endre is akkor távozott. Az író most arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen ellentét tapasztalható a kormánykörökben hangoztatott „zéró türelem” és a valóság között. „Döbrentei kijelentései a mai kormányzati felfogás szerint, úgy tűnik, nem tolerálhatók. Ennek árnyékában az, hogy pont most tüntetik ki Döbrenteit és Takarót— mert ne felejtsük el Takaró Mihály Attila-díját sem — ez enyhén szólva furcsa” — mondta Kukorelly Endre. „Egyetértek Ottlikkal, aki a kommunizmust ízlésproblémának nevezte” — Kukorelly Endre ma is ízlésproblémát lát a kitüntetettek listáját átnézve. (A beszélgetés a felvételen a 11. percnél kezdődik. )

„Mert mi szeretjük őket”

Egy friss kutatást ismertetett  a szegregátumokban élő fiatalság helyzetéről a Népszavában Czene Gábor. Lannert Judit, a T-Tudok Zrt. (a TÁRKI-TUDOK Zrt. jogutódja) szakértője a kutatás eredményeiről elmondta: „A cigány lakosság körében is többféle kultúra és nevelési stílus létezik. Mindenhol megtalálhatók a pedagógusok többségi kultúrájához közeli nevelési elveket valló családok. Az ettől a kultúrától messzebb álló családokat viszont a pedagógusok képtelenek megközelíteni, erre nincsenek is kellőképpen kiképezve. Az ebből adódó frusztráció okozza azt, hogy a pedagógusok gyakran a szülőket hibáztatják, korán feladják a problémák megoldását.”
A gyerekekhez olykor nagyon nehéz megtalálni a kulcsot, de segíthetnek a szokatlan ötletek. L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője saját gyakorlati tapasztalataitól mesélt a HVG Portré rovatában.
Diákként jó élményei voltak a szegregált osztályáról, de évtizedekkel később, mikor kezdő tanárként hasonló osztályban kezdett el dolgozni, a gyerekek észre sem vették, hogy ott van. „Sokkal nagyobb volt a zaj annál, hogy feltűnjön nekik az én túlságosan lágy hangszínem. Miután semmi sem érdekelte őket abból, amit mondtam nekik, a rajztudásommal próbáltam elérni, hogy figyeljenek rám” – mesélt a kezdeti nehézségekről L. Ritók Nóra a HVG hetilapnak adott interjúban. – „Elkezdtem őket lerajzolni, mire az egyyik fiú megszólalt: ‘Egész jól rajzol, lyány létére.’ Innen elindult valami, szakköröket tartottam, csupa olyasmivel kezdve, ami érdekelte őket: például a tetoválások, a graffitik. És elkezdtek működni.” https://hvg.hu/elet/20190227_L_Ritok_Nora_portre_Igazgyongy
Minderről még egy megjegyzés: a Népszabadság kiváló portrésorozatában, az Arcok rovatban Derdák Tibort, a sajókazai Dr.Ámbédkár Gimnázium igazgatóját is bemutatták. Az iskolai erőszakról (hol diákok, hol tanárok ellen) a sajtóban mindennapos híradásokról is kérdezték a pedagógus véleményét. Hogy lehet, hogy náluk nem történik ilyesmi? – tették fel a kérdést. – Mert mi szeretjük őket! – hangzott a válasz.
Az L. Ritók Nóra-portré a HVG-ben jelent meg.

Vallják be végre, hogy fenntarthatatlan

Simonovits András közgazdász részletesen elemezte a kormány nyilvánosságra hozott nyugdíjterveit az Élet és Irodalomban. Ebből idézünk: „… az egész elképzelést támogatom, de előtte szeretném látni, hogy a kormányzat végre kiteríti kártyalapjait az asztalra, és bevallja, hogy erre azért van/lesz szükség, mert a magyar nyugdíjrendszer hosszú távon fenntarthatatlan. A fenntarthatatlanságot az is valószínűsíti, hogy a reálbérrobbanás miatt elszaladnak az induló nyugdíjak, miközben a járulékkulcs 2016 és 2022 között megfeleződik.
(…)
„Kihagyott reformok. Egy demokratikus rendszerben egy nyugdíjjavaslat kidolgozása nem annyira a Nemzeti Bank, mint inkább a Pénzügyminisztérium feladata. A felvázolt reformokhoz illene költségszámítást mellékelni. A 4. pont legfőbb hiányossága: el kellene árulni, hogy a javaslattevő miért hagyja ki a sokkal kézenfekvőbb reformokat. Távirati stílusban: a) Miért nem vezeti be a világszerte jól bevált rugalmas korhatárt? Aki 1–2 évvel az általános kor­határ előtt/után megy nyugdíjba, az 6–12 százalékkal kevesebb/több nyug­díjat kap egész hátralévő életében. (Miért nem szünteti meg a Nők40-et, amely egyébként úgy kedvezményezte 2016-ban a 60 éves, 40 évnyi jogviszonnyal rendelkező nőket 63/39-es társukhoz képest, hogy elhallgatta, mennyire megérte volna még 3 évet továbbszolgálni.) b) Miért nem egyenesíti ki a történelmi okok miatt cikkcakkos szolgálati időskálát? (Az első 20 szolgálati év a nettó kereset 53, a második 20 év csak 27 százalékát éri.) c) Miért nem áll le a járulékkulcs fenntarthatatlan csökkentésével? (Az eszement csökkentést eddig a korábbi nyugdíjak relatív leértékelése tette lehetővé, de minden csoda három napig tart…) d) Miért nem tesz valamit a 2012 óta egykulcsos szja miatt egyre inkább polarizálódó induló nyugdíjak szűkítéséért?
Utoljára, de nem utolsósorban: miért nem tekinti az MNB (és az egész kormányzat) az állampolgárokat felnőtteknek?”
Simonovits András cikke itt olvasható.