Banánköztársaság
2025: tényleg ’fantasztikus év’ lesz?!
’Fantasztikus éve lesz 2025-ben a magyar gazdaságnak; a nagy növekedés éve lesz a következő esztendő’ – ezt Orbán Viktor, a Fidesz miniszterelnöke nyilatkozta több kormánypárti platformon is az elmúlt napokban. Ha ő mondja, biztos úgy is van, illetve úgy is lesz. (Vigyázat, ez cinizmus!) – indítja az év utolsó vasárnapi nyílt levelét Újhelyi István, ENSZ-nagykövet (UN Tourism), politikai szemtanú.
Ne legyünk telhetetlenek,
végülis voltak, akiknek tényleg sikerült növekednie még a háborús-inflációs-válságos időszakban is: Mészáros Lőrinc például egy év alatt a duplájára növelte, immár több mint 1200 milliárdos vagyonát, ami nem mellesleg a magyar GDP 1,65 százalékának felel meg. Orbán Viktor barátjának tehát már az óév is fantasztikus volt, képzeljük csak el mi lesz itt, ha a most érkező esztendő még ennél is fantasztikusabb lesz.
Csak semmi elhajló fanyalgás, tetszettek volna annak idején együtt rúgni a bőrt felcsúton a kis Viktorral és mára Önök is gazdasági zsenik lennének. Ennyi.
Elnevezés-visszarévedő
A Fidesz kormányfőjének szimbolikus elnevezései az elmúlt tizenöt évből azonban tényleg megérdemelnek egy rövid visszatekintést; különösen annak fényében, hogy mennyire volt igaz, hiteles, mennyire valósult meg az adott évre tett hangzatos ígéret. Politikai szemtanúként összegyűjtöttem Önöknek így szilveszter előtt ezeket az azóta talán már el is felejtett elnevezéseket.
- A 2010-es kormányváltás évét a Fidesz az „összefogás évének” titulálta, amely objektív ítélet alapján tulajdonképpen még helyes is lenne, ha a Fidesz támogatói közössége és az ország egésze közé egyenlőségjelet lehetne tenni, de ettől függetlenül nem vitatható, hogy tizenöt évvel ezelőtt a magyar polgárok egy jelentős tömege együtt mozdult és ikszelt ugyanazon irányba. Hogy ez mennyire volt valós és értékálló, ráadásul széles nemzeti összefogás, majd a történészek elvitatkoznak róla, de elfogultságtól és habitustól függően nagyjából már most tudjuk rá a választ.
- Ezt követően a propagandisztikus szlogengyár igyekezett egy pozitív keretbe helyezett ívet rajzolni, így lett 2011 a „megújulás” esztendeje,
- 2012 az „elrugaszkodás” éve (itt persze nem arra gondoltak, hogy a Fidesz politikája a józan észtől és a demokratikus alapelvektől fog elrugaszkodni, végül mégis ekkor kezdődött meg igazán a nagyléptékű uradalom kiépülése), majd
- 2013 az „emelkedés éve”, míg végül
- 2014-et már a „gyarapodás évének” nevezték a kormányon lévők. Utóbbi kapcsán olcsó cinizmusnak hathat, de valójában tényközlés: gyarapodni leginkább a hatalmasok és családtagjaik kezdtek, a középosztálynak csak serclik jutottak a nagy magyar vekniből, a társadalom alsóbb rétegei pedig javarészt a morzsák után kapkodhattak.
Kevesen emlékeznek már rá,
de én politikai szemtanúként élénken, hogy 2015-ben Orbán Viktor tőle szokatlan hangnemet ütött meg az évértékelőjében és a polgári berendezkedés víziója mellett már hibákról is beszélt és elmondta, hogy ebben az évben
„az erő helyett a figyelem lesz”
a legfontosabb a kormány számára. Egy évvel később
- 2016 a hivatalos propaganda szerint az „adó- és bürokráciacsökkentés éve” volt,
- 2017-ben pedig már újra előtüremkedett az erőpolitika, így léptünk be a „lázadás évébe”, amikor is Orbán Viktor szerint a középosztálynak és a nemzeteknek úgy általában fel kellett (volna) lázadnia a politikai korrektség, az elszigetelés és a megbélyegzés ellen. A Fidesz miniszterelnöke már erre az évre azt várta, hogy Brüsszelt sikerül megállítani és a vele egyet értő politikai erők „szellemi lázadást” vezetnek majd az Európai Unió „központosító politikája” ellen. Ennek eredményességét ismerjük.
- 2018-ban hirdette meg a Fidesz-kormány a „családok évét”, ekkor vezettek be számos intézkedést a családi adókedvezmény növelésétől a diákhitel elengedésén át a babakötvényig. Az már csak hátborzongató sorsszerűség, hogy amikor a Fidesz a családok évét hirdeti meg, már javában zajlik a bicskei gyermekotthonban történt molesztálások miatti rendőrségi eljárás, amelynek végét és botrányos fejleményeit azóta jól ismerjük. Az is érdekesség, hogy
- 2018-ban nemcsak a családok évét hirdette meg a kormány, hanem a „népakarat helyreállításának évét” is, Orbán Viktor ugyanis erről beszélt a német CSU képviselőinek tanácskozásán egy seeoni kolostorban. A magyar miniszterelnök ekkor még azt is kijelentette, hogy nem kíván „tiszteletlenül beavatkozni” a német belpolitikába, mert – mint mondta – „a mi testtartásunk alapvetően a tisztelet testtartása”. Azóta tudjuk, hogy a Fidesz nemcsak, hogy beavatkozik más szuverén államok politikai életébe, de akár kész milliárdos hitelt is biztosítani adott politikai erő választási szerepléséhez. A Fidesz egyébként nem egészen három évvel később hátat fordított ennek a jobbközép-konzervatív politikai közösségnek és – még a megszégyenítő kizárás előtt – kilépett az Európai Néppártból.
- 2019-ben Orbán Viktor már arról beszélt, hogy érkezik a nagy gazdasági fellendülés (ez az, amit most újra megígért 2025-re), sőt, azt is egyértelművé tette, hogy kormányzásának következtében „a magyar gazdaság növekedése minden évben legalább két százalékkal meghaladja majd az Európai Unió átlagát.” Orbán az aktuális évértékelőjében úgy fogalmazott, hogy a „legnagyszerűbb eredményeink még hátra vannak; csak most lendültünk bele, hiszen az igazi nagy utazás még vár a magyarokra és a legnagyobb győzelmek még csak most jönnek”. Sőt, kétséget sem hagyott, mondván: „higgyék el, nincs ebben semmi túlzás!” Azután kiderült, hogy de. Miazhogy, nagyonis.
- Egy évvel később 2020 már a „nemzeti összetartozás éve” volt, ennek azonban nem a politikai nagyotmondás, hanem a trianoni országtragédia századik évfordulója volt az oka. Orbán azonban igyekezett még ekkor is belepiszkolni valami ígéretfoszlányt a fennkölt szlogenbe, amikor azt mondta: „2020 egy izgalmas év lesz”, szerinte ugyanis a „magyar modell” bizonyítja, hogy még akkor is sikeres, amikor az eurózóna országai zötykölődnek. A legszebb az egészben, hogy a Fidesz miniszterelnöke 2020-ban azt is kijelentette, hogy véget vetnek a kórházi adósságoknak és ettől az évtől kezdve egyetlen kórház sem halmozhat fel semmilyen adósságot. Csak mondom: a legutóbbi adatok szerint idén évvégén ismét meghaladta a százmilliárd forintot a kórházak lejárt tartozása. Nem is értem, pedig a kormányfő olyan meggyőzően mondta, hogy megoldják ezt a folyamatosan visszatérő és az egészségügyi ellátórendszer biztonságát is veszélyeztető helyzetet. Vajon mi vagy ki akadályozta meg a kétharmados hatalmat ebben a küldetésben? (Vigyázat, ez is cinizmus!)
- Közben beütött a covid-válság, így a hangzatos esztendő-szlogenek is visszafogottabbak lettek, így lett 2021 a „vírus elleni küzdelem és a gazdaság újraindításának éve” a kormányzati kommunikációban, utána viszont Orbánék hamar visszataláltak a kampányszagúbb szövegekhez.
- A miniszterelnök szerint 2022 volt Magyarország legnehezebb éve, de rögtön utána
- 2023-ban a „rendszerváltás óta megélt legveszélyesebb” esztendő várt ránk, mivel „az állandósult migráció mellett két új ellenség, a háború és az infláció leselkedik hazánkra”.
- A Fidesz szerencsére hamar optimista lett, mondván „2023 a nagy küzdelmek éve volt”, amikor „sikerült letörni az inflációt”, így hát
- 2024-et immár a „nagy tervek évének”, illetve ismét csak a „gazdasági növekedés újraindításának esztendejeként” írták le a nyilatkozataikban. Ehhez képest azóta tudjuk, hogy míg az európai gazdaság kezdett magához térni az elmúlt hónapokban, addig 2024 harmadik negyedévében Magyarországon lett a legrosszabb a negyedéves GDP-adat. Három éven belül immár másodjára köszöntött be a technikai recesszió. Nem is értem, hiszen olyan őszintének és harcosnak tűntek, amikor megígérték a gazdasági fellendülést. (Igen, ez is cinizmus.)
Készséggel elfogadom, hogy 2025-ben tényleg „fantasztikus éve” lesz Magyarországnak,
most januártól tényleg „repülőrajtot veszünk” és tényleg elsőként jövünk ki immár azon a bizonyos forgóajtón. Készséggel elhiszem, pontosabban szeretném elhinni, hogy vége a kudarcos gazdaságpolitikának, az állandó forintromlásnak, a száguldó inflációnak és a 2010 óta folyamatosan ígért nagy gazdasági nekilendülés végre most fog kopogtatni az ajtónkon. Ha így lesz, azzal egész Magyarország jól jár. Azonban, ahogy azt korábban is megfogalmaztam már: nekem
a Fidesz miniszterelnökének és kormányának barbatrükkös szép szavai teljességgel hitelüket vesztették.
Tizenöt éve kétharmados, kontrollnélküli teljhatalommal kormányozva is mindig csak a következő kanyar utánra ígérik, hogy beköszönt a szép jövő. Olyan délibábos ez az egész fideszes vízió, hogy bár tényleg felsejlik néha valami oázisforma a távolban, de hiába minden nagy nemzeti összefogás, soha nem jutunk el odáig. Mi legalábbis, mert azt jól tudjuk, hogy egyesek már ott jegeskávéznak a légkondis teraszokon. Szerintem
a most következő esztendő legyen a „kormányzati felelősségvállalás éve”.
Amikor nem az ellenzék, nem a filozófusok, nem a tanárok vagy a diákok, nem a szabadon gondolkodó művészek, nem holmi amerikai pénzemberek, nem az illegális bevándorlók, nem valami nemváltó óvodás, esetleg a belga főváros az oka annak, ha végül valamiért most sem jutunk el a magyar Kánaán küszöbéig.
Hanem az, aki vezeti a menetet. Esetleg megvezeti.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Szerző
