Búcsú a 168órától 2.0 – Lapzsemle plusz

Az elmúlt héten elbúcsúztattuk a jobb időket megélt 168ÓRA hetilapot. A 2016-ban berendezkedett tulajdonosok új irányba kormányozzák, ki tudja, meddig lehet követni ezen az úton. Szeptember végéig még a régi gárda készíti, de a múlt heti az utolsó lapszám, amit Tóth Ákos és csapata távozásának bejelentése előtt küldtek nyomdába. Nézzük meg, mitől kell elköszönnünk!

Megszentelt elkülönítés

„Nem tekinti egyenrangúnak a kormány az állami és az egyházi iskolába járó gyerekeket” — olvashatjuk a szeptember 12-i lapszám ajánlójában. — ”Ha nem így lenne, nem támogatná őket eltérő mértékben. A Költségvetési Felelősség Intézet számításai szerint az egyházi iskolákba járó diákok után tanévenként 200 ezer forintos, széles körben felhasználható dologi támogatás jár, az állami iskolákban ennek csak 27 százaléka, 55 ezer forint.”
Parádés összeállítás, Barát József interjúival, megszólal Székely János püspök és L. Ritók Nóra. A 168ÓRA szerzőgárdájában ott találjuk Nagy N. Pétert, Ónody-Molnár Dórát, Ceglédi Zoltánt. Nagy beszélgetés Paul Lendvaival is.

Többé egy sort se

Ceglédi Zoltán politikai elemző a lap rendszeres szerzőjevolt, így reagált a változásra: „A holnapután megjelenő 168órában lesz egy cikkem, amit még e botrány előtt adtam le a lapnak. Nem tudom, az új „koncepcióba” egyáltalán belefért volna-e az, amit és ahogy én írok, de megelőzendő a dilemmát, itt közlöm, hogy ezek után természetesen egy sort sem írok többet ebbe a hetilapba.”

Múlt heti publicisztikája arról a cinizmusról szól, ahogyan a „rezsiutalvány”-blöffel a jelenlegi rezsim azokat szívatja, akiknek állítólag segít…
„Egy drágán buta kommunikációs tanácsadó kitalálta. Rezsiutalvány. Fantasztikus, csináljuk – dobolt az asztalon a heti egyeztetésen a legfőbb illetékes. Egy szatyorszemű lélektelen a propagandaminisztériumból kiadta a feladatot, egy tolvaj sportzakós tehetségtelen a kommunikációs ügynökségnél megtervezte. Legyen kék meg arany, legyen odaírva rá nagybetűkkel, hogy REZSIUTALVÁNY. Kinyomtatta, összerendezte.
A Magyar Posta meg fogta a fejét, hogy már megint eldugítják a rendszert, ahol eleve rizikó minden csomag, két hétig megy a levél az egyik kerületből a másikba, és eleve nincs olyan, hogy csak úgy feladod, az meg csak úgy odaér. A túrót.”

Érdemes eltenni az utolsó lapszámot. Sajtótörténet.