Blogbazár
Hungarikum! Jóravaló nénike kedvesen odatotyog valakihez és negédesen leköpi
Időnként még magam is megdöbbenek, mennyire naiv tudok lenni. Hogy nincs lejjebb, hogy elértük a gödör alját. Dehogy értük! Mintha nem itt élnék. Mordorföldön, ahol az emberek a 336 forintos euróra kajánul összevigyorognak, így a jó, kinek kell a szaros eurójuk! Úgysincs pénzünk, oszt jónapot.
Őrület
Már nem az, ami köröttünk dúl, mert ez a mainstream életérzés, itt ez a természetes, hanem ahogy én, és néhány millióan még, felpirulunk teljesen átlagos reakciók láttán is. Például azon, ahogy egy kedves, jóravaló nénike, templomból jövet – lehet menet, nem mindegy? – kedvesen odatotyog valakihez – bárkihez, lényegtelen is – és negédesen leköpi. Értjük, nem?
A néni, aki persze templomjáró – istent hagyjuk. Diliházban nincs olyan. Ott ápoltak vannak. – meg keresztény, mi más, ezek mind azok, a világ legtermészetesebb módján megy, lecsuláz valakit, csupán azért, mert annak a bőre sötétebb, mint az átlag, és siet is tovább. Talán az unokákhoz. Áldott jó gyerekek, szelídek, olyanok, mint a nagyi. Ő meg mesél majd nekik a szeretetről, istenkéről, a könyörületről, ilyenekről.
Siet. Nem néz hátra
Lehet, el sem jut az agyáig, mit tett. Nem látja, hogy a néger srác megdöbben. Azt végképp nem láthatja, hogy én is – mi is, néhány millióan, felpirulunk. Hogy miatta, az egész kurva rendszer miatt, ami egy jóravaló, szilvásgombócokat gyúró nagymamából, egy szerencsétlen, agymosott, köpködő öregasszonyt, egy habókos droidot gyártott, hogy a
Kedves Vezető maga képére formált, nyomorult, beteg, szürreális világa miatt végtelenül szégyelljük magunkat. Nem történt semmi. Egy néni leköpött egy turistát, és ment tovább, mintha mi sem történt volna. Átlagos nap volt. Az volt, de hányingerem van az egésztől!
Szerző
