Voks 2022
Oszt’ értsétek jól, mer’ meg van mondva
Nem volt akármi! Ellentmondásoktól hemzsegő „kavarás”, amit Orbanisztán fejedelme kampánykörútja induló állomásán, Miskolcon fejtegetett. A lényege az, hogy lesz, ami lesz, de nem mindegy, továbbá becsületbeliség miatt jött, jó szívvel ajánlja, és ne egymás ellen, hanem a városért, de csakis az együttműködőkkel, az alkalmasokkal! Vagy valami ilyesmi. De az is lehet, hogy egyáltalán nem …
Vegyük csak sorra,
amiről a média tudósított! Eszerint Orbán a helyi tévé Miskolci Napló című műsorában interjúzva kijelentette:
„Ha a miskolciak fejlesztéseket, beruházásokat akarnak, ha meg akarják valósítani a már kidolgozott terveket, akkor működjünk együtt, és Miskolc próbáljon a nyerő oldalon maradni”.
Mármost ez két dolgot is jelenthet, attól függően, melyik is lesz a nyerő oldal.
Ha az általa támogatott fideszes polgármester-jelölt lesz a polgármester, akkor lesz fejlesztés, lesz beruházás, megvalósíthatják a már kidolgozott terveket.
Ha meg nem, akkor esetleg/valószínűleg/nyilván/biztosan nem.
Ehhez képest viszont szerinte
„… a miniszterelnöknek akkor kell egy kampányban részt vennie, ha országos kérdésekre akarják a figyelmet irányítani. Itt most nem ez a helyzet, arra akarják ráirányítani az emberek figyelmét: fontos, hogy alkalmas jelölteket találjanak a városi testületekbe, és alkalmas polgármestert válasszanak”.
Tépelődhetünk: országos ügy-e, hogy mindenütt együttműködő fideszesek legyenek az alkalmas jelöltek, az alkalmas polgármesterek? Ha nem az, akkor mi a nyűnek fejtegeti a NER rendszerura, hogy van nyerő oldal, ahol maradni (alig burkoltan zsarolásilag is) felettébb ajánlatos. Ha meg országos ügy, de bárhol, bárki szabadon nyerhet, és nem ettől függ, hogy a település fejlődhet-e, felkopik-e az álla vagy sem, akkor miért kampányol?
Pláne, hogy szerinte „itt most nem ez a helyzet és … Nincs igény arra, hogy országjárásban legyek”…
Orbán politikai kommentárja
S ha még tovább hámozzuk a lufit, találunk pár, az eddigi ellentmondásoknak is ellentmondó fordulatot az interjúban. Teszem azt: azért jött el mégis, mert Miskolc fontos város, és „becsületbeli ügy”, hogy itt legyen. S persze támogatja Alakszai Zoltánt, a Fidesz-KDNP polgármesterjelöltjét, sőt, „jó szívvel” ajánlja. Világos? Bár a fene se igényli, ő azért mégis kampányol itten, becsületbeli okból elfogultan, akkor is, ha úgy véli:
„… ehhez keveset tud hozzátenni, mert a jelölteket helyben ismerik, a döntést sokkal inkább a személyes helyismeret alapján érdemes meghozni, nem pedig az én, mondjuk úgy, hogy politikai természetű kommentárjaim alapján”…
És, hogy az eddigieknek ellentmondó strófa is jusson a több versszakban már össze-vissza megvezetett publikumnak, íme a roppant egyértelmű lényeg:
„…ne engedjük, hogy ellenzéki főhadiszállást csináljanak ebből a városból, és az előző évek munkája áldozatául essen a pártcsatározásoknak… Azt is lehet csinálni, amit az ellenzék javasol, ha az emberek ezt választják, akkor úgy lesz, a Demokratikus Koalíció (DK) politikájának megfelelően harcolni fognak a kormány ellen… egy DK-s ellenzéki polgármester, az szükségszerűen a kormány ellensége lesz”.
Persze ez így túl durva, már-már antidemokratikusan hangzik, ezért feloldásképpen jut a végére még egy, a korábbiaknak hmmm… ellentmondó deklaráció is. Mert ő
„elkötelezett Miskolc, az ott élők és a leendő polgármester mellett is, ha az nem harcolni akar ellenem, hanem a városiak érdekében együtt akar működni”.
Foglaljuk csak össze!
Tehát vagy fideszes polgármestert választanak a miskolciak vagy „a városiak érdekében együttműködni akaró” ellenzékit. Máskülönben Miskolcnak coki! Slussz! És ennél tömörebben talán nem is lehetne elmagyarázni egy jelző nélküli demokráciában élő demokratának az illiberális (azaz egy túrót) demokrácia lényegét… Már csak egy aprócska bibi maradt. Még emlékszünk arra, amikor Orbanisztán ura egyszer hitelesen eligazította a hallgatóságát:
„…ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok!”
