Orbánt magunknak köszönhetjük

Orbán Viktor nem ördög a pokolból, hanem a magyar társadalom terméke. Mi, magyarok adtuk a hatalmat a kezébe, mert ilyen vezetőt álmodtunk magunknak.

Nem az isten teremtette az embert, hanem az ember az istent. Mondják az ateisták. Olyanok, mint én. Nem Orbán Viktor találta ki korunk szégyenletes, ócska, egészen ocsmány Magyarországát, hanem a magyar nép izzadta ki Orbán Viktort a saját testéből, mint kagyló az igazgyöngyöt. Olyanok, mint ti.

Ebben az országban nem egy Orbán Viktor él, hanem 3-4 millió. Olyanok, mint ő. Nem Orbán jelöli itt ki az utat, amely elkerüli Európát és visszavezet valahová a nagy orosz sztyeppékre, a semmibe, hanem magyar szellemi nímandok milliói verik az útjelző karókat. Mind szeretnének alámerülni a nagy loncsos tudatlanságba, a kolbász ízű és pálinka szagú nirvánába. Pont, mint ti.

Ők nem a való világgal akarnak szembesülni, hanem egy olyan virtuális Magyarországról álmodnak, amely a legjobb a legjobbak között, bár nem indul semmilyen versenyen, mert azt úgy is elcsalják. Minek is verejtékezni, kinek kellenek a nagy tettek, ha itt kicsiben, helyben, a kertek alatt is be lehet rúgni. Úgy, ahogy ti. Nem ám mások lőréjétől, hanem hazaitól akarunk hányni. Nem kell nekünk semmi és senki, ami és aki idegen. Nekünk diktatúra, nekünk Orbán kell.

Apáink is imádták volna Orbánt, de még a nagyapáink és az ükapáink is. Mert ők is úgy vélték, hogy a sorsukért nem ők felelnek, hanem sok-sok Soros. A Sorosok általában, a Gyuri különösen. A magyar szeret a legjobban hivatkozni az ármányra, az ellene szőtt összeesküvésre. Mert a magyar a nép, amely minden egyéb nációnál többet gondolkodik, lamentál és mérlegel, hogy aztán ne tegyen semmit.

Más népek is szoktak töprengeni, másoknak is vannak nagyra törő vágyai. De ezek az idegen, nem magyar szívűek, amikor eleget gondolkodtak a világ nagy dolgairól, megoldják a saját kis problémáikat. Nem úgy a magyarok, akik a piti ügyeikhez pont úgy nem tudnak hozzászólni, mint ahogy a világ nagy dolgaihoz sem. A magyar a nép, amelynél a gondolkodás nem megelőzi a cselekvést, hanem helyettesíti azt.

A magyarok nagyon szeretnek együtt gondolkodni. Mindenben egyetérteni. Főleg a mindenkori vezérrel. Mert egységben az erő. Más népek szinte semmiben sem értenek egyet. Csak abban, hogy nem az egység, hanem a sokszínűség erősít. Ők találták ki a demokráciát, nem a magyarok. A magyarnak nem szabad demokráciát, hatalmat adni a kezébe, mert nem tud élni vele. Csőre tölti és lábon lövi vele magát.

A magyar história legfényesebb lapjait idegen kezek írták. A magyarok csak elszenvedték a történelmüket. Mártírként voltak benne jelen évszázadokon keresztül. Mire leszálltak a keresztről, ahová magukat szögezték fel, elzsibbadt a lábuk a járásra, elszédült a fejük a gondolkodásra. Ökölbe szorult a kezük, amikor meg kellett volna fogni a munka végét.
A magyarok vesztes és gyenge nép. Orbánt imádva, illiberálisan, migránsozva, tele gatyával rettegnek, hogy eljönnek a más nyelvet beszélők és elragadják, amit a Fidesz betyárjai még nem vittek el. Már megjött az utolsó előtti sárga csekk Orbán levelével. Hí a mobil posta kürtje. Magyarok legyünk vagy szabadok? Lehet feladni a keveset, ami még maradt.