Vidnyánszkyval a legkisebb baj, hogy keveri a korpusz és a kampusz szavak jelentését!

Vidnyánszky Attila megválasztott-kitiltott kuratóriumi elnök minőségében volt vendége az ATV Egyenes Beszéd című műsorának kedd este, ahol többek között elmondta, hogy hiába az ellenállás vele szemben, ő kitart.

Diktatúra?

A Nemzeti Színház igazgatója szerint minden jogszerűen történt, a kuratórium szabályszerűen jött létre, és csak ennek mentén van esély az intézményen belüli változásra. Rónai Egon kijelentésére, hogy ez egy diktatúra az egyetem felett, Vidnyánszky azt válaszolta,

nem diktatúráról van szó, hanem kényszerhelyzet teremtődik a párbeszédre. (…) Ha kicsit is meghallaná az egyetem, hogy nincs szándék annak kapcsán, hogy a meglévő dolgok eltüntessenek, hanem az a szándék, hogy párhuzamosan felépüljön valami egészen más.

Korpusz, vagy kampusz? Ugyan már, ezt figyelje!

Azt azért nem feltételezem a temérdek funkcióval kitömött rendezőről, hogy ne tudná, mi a különbség a korpusz és a kampusz között, valószínűleg a nagy igyekezetben, hogy megőrizze a nyugodtság látszatát, megbotlott a nyelve. A riport vége felé kibukott belőle a leglényegesebb mondata, ami megvilágította eddig nem ismert oldalát:

Karsai Györgynek (színháztörténész, az SZFE oktatója – a szerk.) én nem fogom tudni soha elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja, amit gondolok.

Gábor György filozófus gondolata a fenti mondatról:

„Nagy szarban van az Orbán-rezsim. Minden diktatúra vezető kultúr-agitpropos káderei jelentős gazemberek voltak ugyan, de többnyire dörzsölt, rafinált, nemegyszer komoly kvalitásérzékkel rendelkező alakok. Most végignéztem ezt a Vidnyánszkyt az Egyenes beszédben, s részben azt kellett megtapasztalnom, hogy ez az alak nemcsak gazember, hanem kínosan ostoba figura is egyben.

Ám akármilyen is, olyan módon zsidózta le Karsai Györgyöt, ahogy zsidózni csak a legprimitívebb keretlegények szoktak.

Azt találta mondani, hogy „Karsai Györgynek én nem fogom soha tudni elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység… mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt…”

Én sem tudnék sok mindent elmagyarázni ennek a Vidnyánszkynak, mert ő meg azok megértésére lenne alkalmatlan. Például nem tudnám neki elmagyarázni, mi a tisztesség, a bölcsesség, a becsület. Meg valószínűleg azt sem értené meg, hogy mi a zsidó, ugyanis erre vonatkozó ismereteit érzékelhetően a Virradatból gyűjtötte be.”

Horn Gábor ugyanerről.…

„Karsai Györgynek én nem fogom soha tudni elmagyarázni , hogy mi a haza meg a nemzet meg a kereszténység..” mondja a nemzet nevében éppen kulturális értékeinket szétverő Vidnyanszky.

• A jobbik eset – az is borzasztó- ha ‘csak’ meg akar felelni a főnöknek és saját támogatóinak igényeit kielégítendő magyarázza a megmagyarázhatatlant: az egyetem elfoglalását, a magyar színész- és filmes képzés lerombolását.
• A rosszabbik eset, ha egyszerűen egy antiszemitával állunk szemben.

Karsai Gyuri barátom sokat tud nemzetről, hazáról, kereszténységről.

A nemzet, haza, vallás nem kisajátítható akkor sem ha ennek kísérlete folyik több mint 10 éve . A hazáját szerető polgár,nem szétver, hanem épít, nem kizár, hanem befogad, ahogy Gyuri mindig is tette!!!”

Tényleg sokszínű ez a Vidnyánszky!

Egyetlen kérdés Vidnyánszky Attilához a folyamatosan ekézettektől: miként képzeli a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet, mi lesz az első mondat?

A színművészetit végkép eltörölni...—  startvonalon a Vidnyánszky nevű kultúrradír

Stohl: „soha nem fogom szó nélkül engedni, hogy méltatlanul bántsák őket”!

Lázár Kati: Istenem! A Székelyt? A Székely Gábort?!